Rusz Lívia 1930. szeptember 28-án született Kolozsváron. 1949 és 1955 között tanult a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, Miklósi Gábor és Kovács Zoltán tanítványaként. Diplomamunkája A mai lecke címet viseli, amit a Világifjúsági Találkozón mutattak be, a művet az akkori román kormány megvásárolta. 1955-től 1958-ig tanársegédként dolgozott a főiskolán. 1958-tól volt a Napsugár munkatársa, itt jelent meg első képregénye A két nagyokos címmel 1969-ben. 1963-ban teremtette Fodor Sándorral Csipike figuráját, aki jelentős átalakulások után, de még 2000-ben is képregény szereplője. Csipike, a törpe öt kalandja számos fordítást és feldolgozást ért meg.
Megrajzolta Verne Kétévi vakációját (1968, megjelent a Napsugárban) Kempelen Farkas sakkautomatájának történetét (1970, A turbános titka; megjelent a Napsugárban). Dolgozott a Dacia, Kriterion, Editora Muzicală kiadóknak, illusztrálta Ion Creangă összes meséit, J. M. Barrie Pán Péterét, Robert Browning A hamelni furulyás című meséjét stb..
1987-ben Magyarországon telepedett le. 1988-ban jelent meg Nem mind arany, ami fénylik című nagy sikerű, 40 oldalas képregénye, egy évvel később ennek párja, a Miskati közbelép.
1998-ban kereste meg Kiss Ferenc képregénygyűjtő-forgatókönyvíró, hogy szeretne együtt dolgozni vele. A Kis Füles részére készítették el a Prométheusz, a rosszmájú jótevő című történetet. Ezzel párhuzamosan futott a Dörmögő Dömötörben Kalamajkáról szóló sorozata.
Rusz Lívia saját életművét így foglalta össze: „A megőrzőkhöz tartozónak érzem magam, becsülve a művességet, ami mögött komoly mesterségbeli tudás is rejlik, aminek mondanivalójával azonosulni is tudok. Nem próbáltam, de nem is akartam az éppen divatosnak mondott mindig megújulni akarók soraiba kerülni. Keresgéltem a magam útját, amin képességeim szerint menni tudok, mind a piktúrámban, mind a könyvgrafika terén. A mesék világa, a könyvillusztráció járható útnak bizonyult előttem, igyekeztem lehetőségeimhez mérten helytállni és sok kicsi olvasó emberkének örömet szerezni. Ez néha sikerült is, ezért érdemes volt dolgozni, az életemnek értelmet adott.”
(Borítókép: Rusz Lívia dedikál. Fotó forrása: Bukaresti Magyar Intézet Facebook-oldala)
