A tanügyminiszter tesze-tosza kijelentései, miszerint „nem zárunk ki egyetlen lehetséges forgatókönyvet sem”, „elemzünk minden lehetőséget”, még tovább fokozták a szülők és a pedagógusok körében a feszültséget és az értetlenséget. Mivel a fertőzési mutató alakulása kiszámíthatatlan forgatókönyve(ke)t eredményez, ezért valószínűnek tartom, hogy csak a kedélyek megnyugtatására született meg most szerdán az a kormányhatározat, amelynek értelmében az online oktatást meghosszabbították 2021. januárjára, ám a február 8-án kezdődő második félévben már hagyományos oktatást irányoztak elő.
Én azonban óvatosságra intenék, hiszen a közel egy év óta tartó járvány arra már megtaníthatott volna minket, hogy ne tervezzünk hosszú távra, akár egy hónapra se. Január elején nem lehet előre látni, mi lesz februárban, márciusban.
A járvány miatt nagyon rövid idő alatt kellett élesben megtapasztalnunk és alkalmaznunk az eddig gyerekcipőben járó digitalizációt. Csak most tudatosult bennünk, milyen alacsony szintű az országban (főleg vidéken) az internet-lefedettség, hogy rosszul szerepelünk az eszközhasználat terén. Rohamléptekben kellett felzárkóznunk: el kellett sajátítanunk a Zoom-os vagy más platformon való kommunikációt, továbbá táblagépet, laptopot kellett vásárolni, hogy az óvodástól az egyetemista családtagig mindenki bekapcsolódhasson az online oktatásba. Ez több szempontból is megterhelő volt. Amikor márciusban két hónapig vészhelyetet rendeltek el a hatóságok, azt reméltük, hogy pár hónap és vége lesz a járványnak. Ám azóta eltelt közel egy év, és most már nagyon világos, hogy a járvány végigkíséri ezt az évet is. Nem zárom ki, hogy 2022-ben is a járványról, veszteségeinkről, megpróbáltatásainkról fogunk cikkezni.
Visszatérve az oktatásra: a rengeteg táblagép-, laptop- és fertőtlenítőszer-vásárlás közepette a szaktárcának csökkentenie kellett volna a tananyagot is, főleg a vizsgára készülő osztályok esetében. De ezt mindmáig nem tette meg, és úgy tűnik, kilátás sincs erre.
A sok nehézség ellenére halvány reménysugárként jelenik meg február 8-a, amikor – állítólag – visszatérhetünk a hagyományos oktatásra. Amennyiben valóban bekövetkezik. Ne feledjük: február nyolcadika nem jelenti megpróbáltatásaink végét, talán csak egy apró lépcsőfok lesz a (rég óhajtott) normalitás fele.
