Meg kell ismerni a szülőföldet!

Jubileumot ünnepelt a KLHK

Meg kell ismerni a szülőföldet!
Nemrég ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját a Kőváry László Honismereti Kör (KLHK). A meghitt hangulatú ünnepségről nem hiányzott a torta és a pohárköszöntő, de a nap nem csak a szórakozásról szólt, hiszen ahogyan a honismereti kör minden találkozóján, úgy ezúttal is összekötötték a kellemest a hasznossal, azaz érdekes előadásokkal. Másnap a résztvevők születésnapi buszos kirándulásra indultak a Menyasszony fátyla-vízeséshez.

Az igen elegáns környezetben megtartott születésnapi rendezvényen elsőként Kiss Margit, a honismereti kör vezetője szólalt fel, hogy miután a jelenlévőket köszöntötte, összefoglalja a kör 25 éves fennállásának eredményeit, sikereit. A folytatásban Lupescu Radu és Csók Zsolt tartott előadást Kolozsvár Főteréről, a régész szemszögéből, majd Málnási Ferenc emlékezett Tompa Mihályra és Ady Endrére, végül Szőllősi János a reformációról és közgazdaságról értekezett. Az ezt követő rövid verses-zenés összeállítás után a torta is begurult a terembe – az ebből adódó esetleges plusz kalóriákat aztán másnap égették el a résztvevők, a Kolozsvár–Bánffyhunyad (itt a református istentiszteleten is részt vettek) – Havasrekettye (Menyasszony fátyla-vízesés) –Kalotaszentkirály kirándulás során. Ez is igen hangulatosra sikeredett, hiszen Kalotaszentkirályon megálltak a Kalota partján, szemben a híddal, és az előző napi előadó, Málnási Ferenc nyugalmazott magyartanár „vezényletével” együtt szavalták  el Ady híres versét, A Kalota partjánt, épp ott, ahol kis emléktábla jelzi a helyet, ahol íródott…

„Levéltár” 1400 fényképpel

A honismereti kör lényegében 1992-ben született, amikor az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Minier Csaba kezdeményezésére idegenvezetői tanfolyamot indított. Egy évre rá lett hivatalosan is honismereti kör, majd felvette Kőváry László nevét, akinek szellemiségében dolgozott tovább, Erdély jobb megismerése, a szülőfölddel kapcsolatos tudástár folyamatos gyarapítása érdekében.

A kör alapítója és vezetője Kiss Margit, aki tavaly töltötte 80. születésnapját, de ugyanolyan lelkesedéssel beszél most a honismereti körről, mint annak idején az alapításakor. Nem rejti véka alá, hogy büszke erre a 25 évre, az ezalatt megvalósult 109 tanulmányútra, amely során kelettől nyugatig, északtól délig bejárták Erdélyt és nem csak: Magyarországon is többször jártak. Az idegenvezetői tanfolyamok, előadások, kirándulások, statisztikáit pontosan vezeti, dátumra lebontva: ezek szerint 80 várost, 140 falut, 35 kalotaszegi falut, 28 várat és várromot, közel 190 római katolikus, református, unitárius, evangélikus, lutheránus, zsidó, ortodox és görögkatolikus templomot tekintettek meg. Ehhez jön még 40 szász település (és templom), 37 kastély, 23 múzeum, 22 emlékház, 15 fürdő- és üdülőhely.

Minden tanulmányútra szórólap készült, a kör tagjai pedig felváltva mutatták be egymásnak a települések történelmi, földrajzi, néprajzi vonatkozásait. „Mindenki dolgozott, mert csak így lehet” – magyarázza nevetve Kiss Margit, aki egyébként óvónő, tanítónő volt, innen a pedagógusi „szigora”, amivel összetartotta, szervezte a kör sokéves tevékenységét.

Születésnapi kívánság: vigyük tovább a honismereti kört! (Horváth László felvételei)

„Rengeteget dolgoztam, azt nem is lehet elmondani” – folytatja, s közben mutatja az általa tananyagként készített térképeket a 16 erdélyi megyéről, a 21 lapszámot megélt Honismereti Híradót, a különféle szóróanyagokat és a 23 adatlapot, amit a tanfolyamra járók kaptak (például a szükséges könyvészetről, az erdélyi fejedelmekről, Kalotaszegről, művészeti stílusokról stb.)… Előkerül a kör tevékenységét pontokba szedve ismertető, de a körről megjelent újságcikkeket, az elhangzott előadások címeit és előadóit stb. tartalmazó két, 85 illetve 130 oldalas bekötött füzet is, aztán pedig az egyik könyvesszekrényre mutat. Annyi anyagom van felgyűlve, újságokból, folyóiratokból kivágva, hogy az is kész levéltár…  A hátrébb tolt könyvek előtt pedig fotóalbumok sorakoznak: „1400 kép, a kirándulásainkról” – magyarázza. S persze nincs is minden fénykép bennük.

Az idegenvezető tanfolya­mok első 10 évében egyébként közel 500 hallgatója volt a 80 órás kurzusoknak, s bár végül csak mintegy 250 vizsgadolgozat született, a többi 250 személyre is biztosan ragadt valami, ha más nem, legalább az, hogy az utcán ne csak a járdát nézzék, hanem tekintsenek fel az épületek gyönyörű homlokzataira.

Legyünk büszkék a szülőföldünkre

A kör semmilyen anyagi alap nélkül indult, s ma is úgy működik. A tizenhetedik évtől tanfolyamot már nem indítottak, de népfőiskolai rendszerben október–május között minden hónap utolsó szombatján találkoznak.

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!