Bár a neki írt levél szerint Matyi egy zöld dubát, Panna valamilyen titokzatos gólyalábú nénit (?!), Apa fekete fűrészt, Anya pedig lila kávégépet kellene kapjon, az Angyal mégis úgy döntött, biztosra megy: játékkonyhát csempész a fa alá. Igaza is lett: a legújabb játékot igencsak jól kihasználják a kismanók. Finomakat főznek, sütnek, kenyeret kennek, sajtot reszelnek, tortát szeletelnek – náluk a menüben mindig jár a szentlászlói mamától eltanult nyomtaték (értsd: desszert), függetlenül attól, hogy ki mennyit evett a „rendes” ételből. És mindenhez kapunk egy kis jeges italt is, amit egyenesen a kiskonyha hűtőjéből rendelhetünk, függetlenül attól, hogy kint mínuszok vannak, s a meleg tea jobban esne. Azt is kérhetünk, de a jégkocka nem maradhat el.
Matyi a nappali közepére meghirdetett piknikre is vállalta a kajakészítést, a terítésnél pedig nagyon demokratikus módon mindenki azt választhatott a csomagból, amit éppen szeretett volna. Nagy volt aztán a meglepetés, amikor Anya az összes sajtfélét magának követelte, Apa pedig inkább a kolbászt akarta egyedül elfogyasztani, a gyerekeknek meg holmi salátalevél, paradicsom- és uborkakarika maradt. Végül sikerült kiegyeznünk abban, hogy mindenkinek juthat mindenből, nem kell az összes zöldséget a gyerekeknek elfogyasztaniuk. Majd ha nagy leszek, akkor nagyon fogom szeretni a paradicsomot, s Panna is az ubit – biztatott a nagylegény.
Történt aztán, hogy egyik alkalommal betettem a mikróba Panna levesét, de egy kissé meggyűlt a bajom a mosógéppel, s nem jutottam oda, hogy a csipogás után időben kivegyem a kaját, s megetessem a kicsilányt. Mire visszaértem a konyhába, Matyi az etetőszék előtt kuporgott egy széken – Panna nyakában az állkendő, egyik kezében kiskanál, másikban kisautó –, s igazi nagytesóhoz méltóan, lelkesen kanalazgatta a levest a kishúga szájába. Meglepetésünket látva elmagyarázta, hogy hallotta, hogy lejárt a mikró, felmászott egy székre, kivette a levest, s Ahogy te szoktad, Anya, etetem Pannát, hogy ne fájjon pocija. Kisautót is hoztam, hogy jobban egyen.
Az új esztendő nálunk új szokásokat hozott. Egy ideje Matyit nem csak a játékkonyha rejtelmei foglalkoztatják, hanem Anya felségterülete is. Reggel azonban Apa főzi a konyhában kávét, a kis huncut érdeklődve figyeli a folyamatot, az utóbbi időben pedig rávette Apát, hogy őt is beavassa a kávékészítés kulisszatitkaiba. Így történt, hogy egyszer, amikor igyekeztem eleget tenni az Anyaaaa, elkészítettük a kávét, gyere hamaaaar, gyere mááááár! felszólításnak, s az emeletről siettem lefelé, arra lettem figyelmes, hogy Matyi a kávéscsészémben kavargat, s jóízűen nyalogatja le a kanalat. (Így már világos, hogy nem jön össze a déli alvás, ugye?!)
Megbeszéltük, hogy a kávé felnőtteknek való ital, ő helyette kaphat kakaót, teát, szörpöt, még a kanalat sem szabad nyalogatnia. Úgy tűnt, ezzel le is zártuk a témát, amíg Mama el nem mesélte, hogy mikor készítette Matyit a hazajövetelre, ő pedig kitartóan mondogatta, hogy nem akarok hazamenniiiiiii, Mama rákérdezett, hogy miért nem. Mert nem akarnak nekem adni abból a kávéból, amit ők isznak, pedig mondják, hogy milyen finom!
