Valamennyi szerzője, akárcsak a Hajnal negyedi intézmény területén már régebb elhelyezett alkotások (Szent István, Petőfi Sándor, Nimród, Árpád, Attila, Hunor, Magor stb.) legnagyobb részének Miholcsa József szobrászművész, akinek életpályáját a nemzettudat ápolása határozza meg. Ezt hangsúlyozta üdvözlő beszédében Tokay Rozália MMT-elnök. A gróf Széchenyi Istvánt ábrázoló alkotáson álló idézet:„Sokan azt gondolják, Magyarország – volt; én azt szeretném hinni – lesz!”
Miholcsa József vázolta a történelmi személyiség életművét, akit korabeli politikai ellenfele, Kossuth Lajos is a „legnagyobb magyar” jelzővel illetett. A művész szerint a mai világban nehezebb eligazodni, mint Széchenyi idején volt, és sok olyan kérdés merül fel, amely erkölcsi határokat feszeget. A Szent Imre herceg domborművével kapcsolatban Kovács Árpád plébános, a Szent István Lovagrend erdélyi csoportjának vezetője villantotta fel Gellért püspök tanítványának történetét. 
Emese domborművét Benkő Emőke tanár, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke leplezte le, aki szerint a magyarság ősanyjának turulmadaras isteni látomásképét az ómagyar nyelvbeli anya jelentésű szóeredet egészíti ki. Mátyás király mellszobrának avatását Ónody Rita Éva konzul (Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa) részéről legnagyobb uralkodónk érdemeinek méltatása előzte meg. Az emlékezés kapcsolat mai életünk és múltunk között, Mátyás királyunk életműve pedig a magyarság fénykorát, elismert nagyságát idézi, akinek példáját, igazság iránti elkötelezettségét követnünk kell – mondta a szónok.
Az négy műalkotást Jakab Gábor plébános áldotta meg. Az esemény, Tokay Rozália szervezésében, a múltunk iránti feltétlen tisztelet jegyében zajlott. Ezt szolgálta a félszáz részvevő részéről a Székely himnusz eléneklése és Major Rozália szavalata is.
(A SZERZŐ FELVÉTELEI)
