Magyarok Romániában 1990-2015 – tanulmányok az erdélyi magyarságról
Vissza

Magyarok Romániában 1990-2015 – tanulmányok az erdélyi magyarságról

„Hideget és meleget” is kapott a Magyarok Romániában 1990-2015 című tanulmánykötet a kolozsvári bemutatón. Pénteken az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jókai utcai székhelyén szép számú érdeklődő előtt ismertették Bárdi Nándor történész és Éger György, a magyarországi Károli Gáspár Református egyetem oktatója által szerkesztett kötetet, a rendezvényen a tanulmányírók és a kötet méltatására felkért szakemberek kaptak szót. Bár a bemutatóra Kolozsváron került sor, a Károli Gáspár Református Egyetem és a L'Harmattan Kiadó által 300 példányban nemrég megjelentetett könyvet inkább a magyarországi tudomány képviselőinek, politológusoknak, egyetemi hallgatóknak szánták - Magyarországon már el is kapkodták a példányokat, derült ki.

Milyen volt Románia magyarságpolitkája 1918-1989 között? Milyen demográfiai és társadalmi makrofolyamatok zajlanak Erdélyben, hogyan állunk a nyelvi jogokkal és az anyanyelvhasználattal, milyen jogi keretekkel rendelkezik, illetve hogyan definiálható a romániai magyarság? Milyen következtetéseket lehet levonni az oktatásról, az egyházakról és a vallási életről, milyen médiafogyasztás jellemző ránk? Ezekre a kérdésekre kaphatjuk meg a választ, ha elolvasssuk a Magyarok Romániában 1990-2015 című, nyolc tanulmányt magába foglaló kötetet.

Bárdi: Ma az a legfontosabb: hogyan lehet szélesebb európai összefüggés-rendszerben elhelyezni a romániai magyar társadalomban végbemenő folyamatokat 

– A könyv több mint egyetemi jegyzet. Tudománytörténeti fontossága az, hogy helyzetképnek tekintendő, minden tanulmányban megjelenik az értelmezési modell igénye – mondta el Bárdi Nándor történész, aki röviden ismertette a nyolc tanulmányt.  

Bárdi szerint a romániai magyar kisebbségkutatásban és –történetben négyféle szemléletet különböztetünk meg. Az első egyfajta „sérelem- és szenvedéstörténet”, ez amolyan siralomvölgyként írja le a magyar kisebbség történetét, amelynek determinált pusztulás a sorsa. A másik a konfliktus központú megközelítés, eszerint a feszültségeket az elit gerjeszti, miközben a két nép a mindennapokban békésen él(ne) egymás mellett. A harmadik elgondolás szerint a kisebbségeknek van jövőképük, képesek sorsukat befolyásolni a közösség minél hatékonyabb működtetése érdekében. A negyedik megközelítés pedig elméleti szintre emeli az empirikus kutatásokat.

– A magyar kisebbségkutatásban az 1990-es években a leírás volt az egyik legfontosabb dolog, az ezredforduló tájékán viszont az intézmények működése és az azt működtetők világa vált központi kérdéssé. Ma az a legfontosabb: hogyan lehet szélesebb európai összefüggés-rendszerben elhelyezni a romániai magyar társadalomban végbemenő folyamatokat – magyarázta a történész.

Bakk Miklós egyetemi oktató szerint a könyv kétféle szintézist valósít meg, egyrészt paradigmákban ragad meg történéseket és folyamatokat, miközben sok adatot foglal össze, másrészt pedig bemutatja a tudománymódszertani illumináció eredményeit. 

–  A továbbiakban foglalkozni kellene a nemzetépítés kérdésével, illetve az egymásnak ütköző magyar és a román nemzetépítések kutatásával. Kutatás tárgyát képezhetné az RMDSZ és az erdélyi magyar politikai képviselet kérdése.  Az RMDSZ megalakulása, a román alkotmányos rendszer és az RMDSZ státusának jogi aládúcolása még vizsgálható, és ezen aspektusok kutatása érdekes szempontokat, új megközelítéseket is hozhat.  Másik megközelítés az erdélyi magyar politikai képviselet kérdésére is kivetíthető párttörténeti vizsgálat. Harmadik kutatási téma lehet a modernizációnak az etnikai térszerkezethez igazított vizsgálódása, a kisvárosiasodás vizsgálata az erdélyi magyar társadalomban olyan körülmények között, hogy az erdélyi magyar társadalom, mint közpolitikát alakító tényező, kiszorult a nagyvárosokból, és az érdekes modernizációs minták Kolozsvárnál kisebb városokba tevődtek át – válaszolta Bakk Miklós egyetemi oktató Bárdi azon kérdésére, hogy milyen, a tanulmánykötetben ismertetett témát lehetne továbbkutatni.

– A kötet a magyarországi tudományossághoz szól. Orvosolni kívánja a szerkesztők által helyesen megfogalmazott megállapítást, hogy az erdélyi magyar társadalomtudományos eredmények nem kerültek be szervesen a magyar tudományos életbe. Magyarországon még a tudományos élet jeles képviselői közül is kevesen értik kellőképpen Erdélyt. Az igen felkészült hazai szakértőket felvonultató kötet által megcélzott olvasótábor a legkorszerűbbnek tekinthető fogalmi apparátus és színvonalas módszertannal végzett kutatások segítségével, megbízható forrásból tájékozódhat arról, hogyan néz ki az erdélyi magyarság 25 éve demográfiai, jogi, politikatörténeti és intézménytörténeti megközelítésben.  A fejezetek egymást jól kiegészítve nyújtanak részletes, árnyalt összképet.  Reméljük, hogy majd kritikák is születnek a könyvről, amiből megtudhatjuk: melyek azok a tartalmi vonatkozások, amelyekről további kutatások szükségeltetnek – méltatta a kötetet Salat Levente egyetemi oktató, majd rátért az általa felfedezett hiányosságokra.

Salat szerint az első tanulmány, amely Románia 1918-1989 közti magyarságpolitikájával foglalkozik, túl hosszú, hiszen a kötet egy negyedét teszi ki; a romániai magyarság jogi kereteit bemutató tanulmányt még folytatni, árnyalni lehet, és jó lett volna mind az anyanyelvhasználatról, mind a jogi keretekről szóló tanulmányt következtetésekkel lezárni, „nem kellett volna az olvasóra rábízni ezek levonását”. Salat szerint az egyházakkal és a vallásos élettel foglalkozó tárgyszerű és precíz tanulmány szűkszavú a történelmi magyar egyházaknak az erdélyi magyarság életében betöltött szerepét illetően, ugyanakkor hiányolt a kötet végéről egy összegző tanulmányt is, amely főleg a magyarországi olvasók számára nyújthatott volna támpontokat.

–  Az egyik legnagyobb hiányérzetem az, hogy a megcélzott olvasók be vannak csapva a kibontakozott összkép vonatkozásában: azzal a benyomással maradhatnak, hogy az erdélyi magyarok olyan világban élnek, ahol vannak románok, de valahol messze, akár el is lehet tőlük tekinteni, amikor az erdélyi magyarság sorskérdéseivel foglalkozunk. A köteten beteljesül a magyarországi közgondolkodás sajnálatos adottsága, miszerint Magyarországon még azok a történészek sem értik jól Erdélyt, akik rengeteget tudnak történetéről. Ennek az a magyarázata, hogy a kiváló tudósok és kutatók, amikor Erdélybe jönnek, erdélyi magyarokkal állnak szóba. Számukra a románság nem realitás úgy, mint nekünk, akiknek nap mint nap beszélnünk kell velük, el kell magyaráznunk dolgokat, amiket nem tudunk elmagyarázni. Ennek a kötetnek nem sikerült túllépnie ezen a fogyatékosságon. Ahogy az Horváth István tanulmányából kiderül: az erdélyi magyarság 350.000-360.000 tagja színmagyar környezetben él, ahol esetlegesen használja a román nyelvet. Ezzel szemben az erdélyi magyarság 60-65 százaléka a román nyelvet napi szinten használja.  Ez a 65 százalék nap mint nap szembesül azzal, hogy az erdélyi magyarok nem olyan közegben élnek, ahol az erdélyi románok nincsenek jelen.  A kötet szemlélete az erdélyi magyarság negyedének a helyzetét tükrözi. Az erdélyi magyar nézőpontra visszatérve, ez a kötet számomra újabb bizonyíték arra, hogy az erdélyi magyar tudományosság  csak Budapesten dicsőülhet meg. A szerzők is Budapesten dicsőülhetnek meg, és ez a megdicsőülés eredményeket fog produkálni. Hogy ez az eredmény a hanyatlástörténet dokumentálása lesz, vagy az elvégzett munka eljuttat információkat a fontos döntéshozókhoz, amelyek alapján az erdélyi magyar jövőkép igazodni fog a helyzethez, ez már nem rajtunk múlik – összegzett Salat Levente egyetemi oktató.

Kiss Tamás szociológus, a kötet egyik szerzője arról értekezett, hogy a szakemberek feladata a kutatások eredményeinek nemzetközi szintre emelése, másrészt pedig a magyar nyelvű kritikai szerep felvállalása, illetve a döntéshozók meggyőzése, hogy közpolitikákkal segítsék ennek a közösségnek a sorsát.  

– A Romániában a meglévő kisebbségi jogok implementálása politikai alku tárgyává vált, ám ez a többségi szereplőkkel szemben asszimetrikus alkut eredményezett.   A nemzetállam intézményes struktúrái ilyen asszimetriákat termelnek ki, és ezeknek hosszú távú következményei lesznek a demográfiai, rétegződési, anyanyelyvhasználati folyamatok szintjén – vélekedett Kiss Tamás szociológus, az egyik tanulmány szerzője.  

Mi várható? 

– Jogi szempontból Romániát a félelemérzet vezeti, külföldi nyomás nélkül nem valósulhat meg a kisebbségi jogok széles körű elismerése. Ez az ország így alakult a békeszerződések alapján és a nagyhatalmak segítségével, és így fog megjavulni is. Jogi szempontból lehetetlen, hogy a magyar nyelvet második hivatalos nyelvként ismerjék el, mivel az alkotmány 152. szakasza ezt nem teszi lehetővé.  Sok minden elkezdődött a romániai magyarságról szóló közel 800 jogszabályban, de ezen a téren is úgy állnak a dolgok, mint a romániai autópályaépítésben: semmi sem fejeződik be. A visszaszolgáltatások nem értek véget, sőt visszalépést tapasztalhatunk.  Romániában a német szakemberek által meghatározott fejlesztő és megtűrő kisebbségi jog közül az utóbbiról beszélhetünk. A jogszabályok módosítása könnyen megy, ha van akarat, de az alkotmány minden fejlesztés elé akadályt gördít. Dél-Tirolban 100.000 német élt a második világháború után, most pedig 330.000 német ajkút tartanak számon, a romániai magyarság esetében azonban fogyásról beszélhetünk, főleg ha azt is megnézzük, hogy mennyit nőtt a román és a roma lakosság száma – magyarázta Fábián Gyula, a jogi keretekről szóló tanulmány szerzője, egyetemi oktató.  

Toró Tibor szociológus szerint az erdélyi jogvédő civil szervezetek nehéz helyzetben vannak, nem tudtak sikeresek lenni az elmúlt években. – Létrejött ugyan egy diskurzus-váltás a nemzetközi közeg irányába, létrejött továbbá az intézményes kereteink használatára vonatkozó stratégiai váltás, de a román jogállam nem létezik, és ezt ezeknek a szervezeteknek a román jogállam eszközeivel kell bebizonyítaniuk – hangoztatta Toró Tibor.    

Kiss Dénes tanulmányszerző, a Babes-Bolyai Tudományegyetem szociológia karának adjunktusa elmondta: a romániai magyaroknak a valláshoz való viszonya elgondolkodtató, mert nem egyháziasan vallásosak, létezik egyfajta tartózkodás az egyházi vallásosságtól. Az erős egyházépítő folyamat ellenére az egyházi statisztikák lassú csökkenést és nem növekedést jegyeznek. Érdekességként megemlítette, hogy a képzett fiatal korosztály tagjai között több a vallásos szemléletű egyén, míg az alacsonyabb iskolázottságúak körében csökken a vallásosság.  

– Nagyon fontosnak tartom a kérdést: a magyar kormány mit akar kezdeni Erdéllyel?  Milyen válasza lesz az itteni politikai elitnek, milyen irányba megy Románia, illetve milyen új modell alakulhat ki az elmúlt 25 évhez képest? – fogalmazott Székely István Gergő politológus.

–  A románok és a magyarok között vannak elkerülhetetlenül összefonódó mozzanatok. Az érdekek mentén van egymás felé közeledés, összedolgozás. De ott, ahol nincsenek érdekek, más mechanizmusok működnek, lábra kapnak az ideológiai beidegződések. A romániai magyarság, mint közéletben részt vevő szereplő, maffiaszerűen működik. Ha ez eredményes, akkor adjuk rá áldásunkat, és bízzunk abban, hogy szebb korban majd kialakul annak lehetősége, hogy a politizálásba több elvet lehessen bevinni.  A legnagyobb probléma az, hogy a magyarságon belül a magyar politizáló rétegekben nincs egymáshoz való közeledés, megértés, együttműködés. Ez tény, amivel szembe kell nézni – vélekedett hozzászólásában Kereskényi Sándor volt RMDSZ-es tisztségviselő, aki szerint politikai racionalitás szempontjából  a kisebbségi jogok számunkra megnyugtató rendezése majdnem kizárt.    

Fotók: Rohonyi D. Iván


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Elfogadta a nyugdíjtörvényt a ...
Igazi „csemegével” készül a Kolozsvári ...
Johannis: az új adók és illetékek ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ