Magashegyi túrázás (ételmérgezéssel) a Fogarasi-havasokban
Két nap, hatszor 2500 méter fölötti csúcs
Két nap, hatszor 2500 méter fölötti csúcs
Vissza

Magashegyi túrázás (ételmérgezéssel) a Fogarasi-havasokban

Lévén, hogy az új koronavírus-járvány miatt a román állampolgárok szinte sehova sem utazhatnak, vagy nagyon körülményes bizonyos országokba kijutni, két szlogen köré építettük a nyarat: közeli helyeken, és ami belefér. Előbbi a Bikini együttes egyik dalának a címe, utóbbi a tizenegyedik Kolozsvári Magyar Napok jelmondata. Ilyen értelemben tehát idén csak az erdélyi dombokon-hegyeken jártunk: május második felében sátorozás a Torockói-hegységben, lovaglás Sztánán, Retyezát-hegység, négynapos lovaglás Sztánáról a Zilah melletti Porolissumra majd onnan vissza, kajakozás a Fernezely-tavon, Radnai-havasok, lubickolás a Szatmárnémetiben lévő Aquastar élményfürdőben, majd ismét Fogarasi-havasok.

Évek óta taktikánk a következő: nem teszünk fel mindent egy lapra, azaz nem összpontosítunk az évi két hét pihenőszabadságra, ugyanis sok minden rosszul sülhet el, s akkor minden úszik. Idén mégis úgy döntöttünk, csatlakozunk  Popovics Emma tervének (megmászni a romániai hegyek összes, 2500 fölötti csúcsát) egy részéhez, és körülbelül kilenc napot töltünk a hegyekben, elsősorban a Fogarasi-havasokban és a Bucsecs-hegységben. Igen ám, de egy komoly gyomorrontás elég gyorsan beleszólt a kalandba…Már pénteken, augusztus 28-án nekivágtunk az útnak: Kolozsvárról a Brassó megyei Felsőszombatfalva üdülőtelepen lévő Brâncoveanu-kolostorig, majd innen elsősorban a Dacia típusú személygépkocsiknak ajánlott, de nyugati típusú járművekkel is megtehető makadámúton a sorompóig (ne előtte parkoljunk!),  gyalogszerrel pedig két óra alatt a Szombatfalvi-völgyben (Valea Sâmbetei) lévő menedékházig, ahová éjfélkor érkeztünk meg. A gondnok tudta, hogy ilyentájt érkezünk, még hideg sört is elővarázsolt a pincéből.

Emma előrántja a ragtapaszt

Szombaton, rövid tervezés után úgy döntöttünk: ez a nap a felvezető, azaz a bemelegítő túráé lesz, és a Dara-csúcsot (2500 méter), illetve a közvetlen közelében lévő Hârtopul Darei-csúcsot (2506 méter) támadjuk meg. Lévén hogy az 1400 méteren lévő, a szobák és a vécék szempontjából minimális szolgáltatást biztosító Szombatvölgyi menedékháztól indultunk, első látásra a túra nem tűnt nehéznek. A nyeregbe viszont csak két óra múlva értünk ki, a kissé kimerítő mászás viszont nem demoralizált: tudtuk, hogy innen szintgörbén halad az út a célokig. Az igazi meglepetés az volt, amikor a nyeregbe jutás jutalmaként szolgáló elemózsiával együtt Emma sötétszürke színű, széles szigetelőszalagot (!) rántott elő a túrazsákjából. Minek ez? – néztünk egymásra kérdőn. Felvilágosított: Jocó megragasztotta a túrabakancsa talpát, de nem bízza ám a véletlenre a dolgokat…

Régi túrabakancs esetén a magashegyi kiruccanások szükséges kelléke... (A szerző felvételei)

A gerincen próbáltuk azonosítani a szép időnek köszönhetően jól látható csúcsokat, ám valójában Hám Péter túrázóra és világutazóra, a Duna Televízió Hazajárók című honismereti és turisztikai műsorának munkatársára lett volna szükségünk, aki még azt is megmondta volna: legutóbb, amikor erre járt, milyen irányból fújt a szél…Juhnyájjal is szembementünk, a pásztorkutyák viszont szokva vannak a turistákkal, ránk se hederítettek. A Fogarasi-havasok ezen szakaszán szerencsére kevés a túrázó, így nyugodtan élvezhettük a tájat.

Tömegnyomor Románia legmagasabb csúcsán

Valamiért abban reménykedtünk, hogy vasárnap talán mégsem lesznek annyian a Nagy-Vista- (2527 méter) és a Moldoveanu-csúcson (2544 méter), mert a nem „hegyi emberek” nem vállalják az oda-vissza utat egy nap alatt. Nagyon melléfogtunk.Szerencsére elég korán ébredtünk (hajnali 6 óra) és indultunk (reggel 7 óra), így valamiért nem volt lélektörő ugyanazon az útvonalon kimászni a nyeregbe. A reggeli hűvös levegő is segített: gyorsabban értünk ki, most másfél óra alatt tettük meg ugyanazt a szakaszt. Tudtuk: Románia legmagasabb hegycsúcsáig sok ereszkedő és emelkedő következik. Öt ilyen szakaszt számoltam össze. Az utolsó emelkedő előtt már látszott a Rossz-völgyből (Valea Rea) felfelé áramló tömeg: sejtettük, mi lesz a csúcson. Sok regáti „túrázóval” szóba álltam: maximum három órát gyalogoltak a völgy végében leparkolt személygépkocsijuktól annak érdekében, hogy kimásszanak a Moldoveanu-csúcsra. Igen ám, de ezek az emberek nem tisztelik a hegyet, nagyon sok esetben szemetet hagynak maguk után, nincsenek felkészülve a magashegyi túrára, nem rendelkeznek megfelelő felszereléssel, ruházattal. Mi több, nem érzik magukénak a hegyet, nem ez az ő kedvenc miliőjük, valójában nincs is mit itt keresniük: akárcsak nekünk egy luxusdiszkóban.

Pillanatkép Románia legmagasabb hegycsúcsáról...

Sokan szandálba, mi több, egy hölgy fürdőnadrágban érkezett a 2544 méteres csúcsra… Volt itt minden: városi félcipő, fehér papucska. Igaz, görgethető utazótáskát nem láttunk… Nemrég állítólag valaki azt is felvitt a csúcsra, lefilmezték…Fent voltunk ugyan a csúcson, a zsúfoltság miatt viszont az elégtétel elmaradt… Jó volt azonban látni, hogy a Kis-ablak (Fereastra Mică a Sâmbetei) közvetlen közelében lévő menedékhely patyolattiszta volt, a tiszta terítővel letakart asztalon pedig ásványvíz, vécépapír, keksz, só és cukor is volt hagyva a következő túrázónak. Ezzel szemben sajnos a juhpásztorok által is használt, a Nagy-Vista- csúcs alatt lévő másik menedékhelyen rengeteg volt a szemét – kiábrándító és felháborító látvány. Pásztorok a létesítmény körül látott és megsimogatott szamarakkal viszik-hozzák a ruhákat és az ételt, sokszor a menedékhelyen töltik az éjszakát…Sátorozás a főút és a vasút között
Hétfőn az alsószombatfalvi lipicai ménest tekintettük meg, majd a Bucsecs-hegység irányába vettük utunkat, gondoltuk, jó ötlet lesz egy kempingben sátorozni. A Fogaras városban elfogyasztott pizza után (valószínűleg az ebben lévő gomba vagy túró okozta mindhármunk gyomorrontását) irány Buşteni, ahol az Aviator nevű kempinget választottuk: rossz döntésnek bizonyult... A lakókocsik és sátrak számára kialakított hely nem valahol az erdő és a patak mellett, hanem rögtön a Bukarestbe vezető főút és a vasút között található. Csupán sok alkohol elfogyasztásával és füldugókkal sikerült néhány órát aludni…Kedden reggel nem volt mentség: két 2500 pluszos hegycsúcs várt ránk, bár itt is irtóztunk a tömegtől. A betegség jelei Emmánál már hamarabb jelentkeztek, mi viszont nekivágtunk a Hám Péter kiváló ötlete alapján kitervelt körtúrának. Kocsival elgurultunk a Bolboci-tó melletti Ialomiţei-barlang és kolostor közelébe, ahonnan nem messze indul a felvonó, ám mi kemények vagyunk, gyalog mentünk fel a nyeregbe, ahonnan már látszott is a 2507 méteres Omu-csúcs.

Bucsecs-hegység, Sárkányok kertje

Igen ám, de nem kerültük ki, ahogyan azt sokan teszik, az előtte lévő Vârful Ocolit (Kikerült-csúcs) elnevezésű „buckát” (2503 méter) sem, így ismét két 2500 fölötti csúcsot pipáltunk ki. Itt már nálunk is jelentkeztek a gyengélkedés jelei, ezért Bianka már felvonóval ment vissza Buşteni-be, Jocó barátommal pedig potom háromnegyed óra alatt tettük meg az egyébként kétórás ereszkedőt a Szfinxtől és a Babele-kövektől a kocsiig.Rosszullétünk már kedden este félbeszakította (volna) a pihenőszabadságunkat, ám még aznap elutaztunk a Hunyad megyei Királybányatoplicára (Topliţa), ahol a Robildi vendégházban lábadoztunk… öt napig. Mihelyt állapotunk stabilizálódott, a környéken egyedi aktív pihenési lehetőséget próbáltunk ki: az állva evezést.
***
További fotók a szerző blogján, ide kattintva láthatók.


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Románia megtámadta az Európai Unió ...
Újraválasztották Vákár Istvánt a megyei ...
Hány fizetett szabadnap jár a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ