Lola naplója: második műtétem
Vissza

Lola naplója: második műtétem

Megértem azt a szép kort, hogy magam írjam le történetemet. A pontos életkorom talán már én sem tudom, de azt mondják, hogy a hat évet is betöltöttem, amely a tengerimalacnál tekintélyes időnek számít. Gazdáimnak volt is sok baja velem, ezért én nagyon hálás is vagyok, hogy annyit foglalkoznak velem. Már nagyon sokszor vittek orvoshoz hasmenéssel és különböző szervi bajjal. Úgy emlékszem, hogy az első műtétemről már beszámolt a gazdám, most a másodikról fogok írni.

SZIMA CSILLA

Miután a reggelit megkapjuk, gazdiék elmennek hazulról. Gondolom, munkába mennek, de én ehhez nem nagyon értek. Talán azért, hogy pénzük legyen, amiből nekünk is élelmet vásárolnak. Igazából az a jó, mikor mindenki itthon van, és minket kényeztetnek. Nem is értem, miért nem lehetnek mindig körülöttünk. Én azt sem bánnám ha gazdámék állandóan körülöttünk forgolódnának, és ölbe tartanának. A délelőtt szundikálással telik, várjuk a delet, hogy valaki hazajöjjön, és friss zölddel kedveskedjen nekünk. Délután már csak egy kis papírt és szénát rágcsálunk, mert nekünk mindig kell valamit rágni. Az a legjobb, ha egyenesen a szájunkba adják az ételt, s mi finomabbnál finomabb tápfélét ropogtathatunk. Este aztán végre együtt van a család, így miránk is többet figyelnek.  Például ott van a lábáztatás. Mivel tengerimalac pedikűrösről még nem hallottunk, ezt is gazdiék végzik. Lénának és Lizának ilyen gondja nincs, mert ők valamivel többet mozognak. Velem viszont ez egy külön foglalkozás. Egy mosdótálba langyos vízbe állítanak, majd jó idő múlva, szépen ölbe vesznek, és egy kisollóval eltávolítják a bőrkeményedést a talpamról. Azután antibiotikumos kenőccsel bekenik és papírtapasszal becsavarják a lábamat. Azután jön a dolog kellemesebb része, mikor ölbe melengetnek, míg megszáradok.

A haspanaszaimra is megoldást kellett találni, gyakran kezelnek probiotikummal. Egy alkalommal, amikor tüzetesebben megvizsgáltak, megállapították, hogy a jobb emlőmön daganat keletkezett. Mindenki aggódni kezdett, rajtam kívül, mivel énnekem ez nem fájt. Telt-múlt az idő, és sajnos a duzzanat egyre nagyobb lett. Mivel elkezdtem újra fogyni, állatorvoshoz vittek. A diagnózis: éles határú, környezetében jól elmozdítható lipóma. Az ismerős sebészünk, akit már máskor dicsértek gazdámék, most rögtön bent is tartott. Nem is volt sok időm gondolkozni, azonnal kezelésbe is vettek. A többit már csak a hallomásból tudom, mivel azonnal meg is műtöttek. Disszociatív csoportba tartozó altatóval altattak. Ezt azért hangsúlyozom, mert ma már a humán orvoslásban nem alkalmazzák. Valamikor a nyolcvanas-kilencvenes években használták az Egyesült Államokban. Egyszerűbben, altatás közben az történt, hogy az agyi asszociációs pályákat a két agyfélteke között megszakították. Leborotvált hasamon olyan tízcentis vágás éktelenkedett, amit önolvadó cérnával varrtak össze. Maga a műtét alig tartott fél órát, de utána az ébredezés lassabban ment. Még sokáig kábult voltam, és ekkor igazán jól esett a kényeztetés. A lábadozás néhány napig elhúzódott, azalatt nagyokat lustálkodtam, és finomakat ettem, mint mindig. Gazdámék figyeltek fel rám, hogy egy csöppet megváltozott a magatartásom. Hosszan kinyújtózkodtam, orromat is előrenyújtottam, mint a kutyusok. Ezt eddig sosem tettem. Lehet, hogy az altatás után, kicsit változott az egyéniségem, mondják rólam a nagyok, de ez nekem már igazán nem számít. Számomra az a fontos, hogy jól érezzem magam, finomakat egyek, és szeressenek.

Szépek a hosszú téli esték, amikor az asztalon egy törlőn kukoricát ropogtathatok, s minden bajomat elfelejtem.  Első műtétem, amikor a petefészek cisztáimat távolították el, majd ez a második, az emlőduzzanat, ki gondol már erre? Csak az a fontos, hogy itt gazdáméknál a tengerimalac élet meseszép!


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Győztek a kolozsvári fiúk! Megnyerte az ...
Pedro Almodóvar legújabb filmjét ...
Kitartó havazással beköszöntött a tél ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ