Ez a bizonytalanság a társadalomra egyre jobban rányomja a bélyegét. Nem tudjuk, hogy ősszel fog ismét tombolni a járvány vagy már augusztusban elérkezik a második hullám. Egyes orvosok nagyon borús jövőt vetítenek elénk, mások szerint az év végéig minden lecseng és a járvány már távolról sem lesz olyan erős, mint tavasszal. Egy dologban biztosak lehetünk, hogy a koronavírus nem fog eltűnni. A következményeiről azonban megoszlanak a vélemények, mint ahogy a terjedését is elég vastag homály fedi. Újabban a felületekről való terjedést már kevésbé veszélyesnek tekintik, miközben a légi terjedéséről még szinte semmi biztosat nem tudunk csak azt, hogy nem lehet kizárni a veszélyét.
Bizonytalanságok sorozata várható a közéletben is, amely eddig sem volt kiszámítható, most aztán végképp összeomlik a hazai belpolitika tervezhetősége. Klaus Iohannis elnök tegnap kihirdette azt a törvényt, amelynek értelmében szeptember 27-én lesznek az önkormányzati választások. Egyes pártok már most kérik a megmérettetés elhalasztását a járványhelyzetre hivatkozva. Korábban láttuk Franciaországban, hogy nem volt éppen felelős döntés járvány kellős közepén önkormányzati választást tartani. Halasztásra tehát már volt példa, így nem kizárt, hogy nálunk is erre a sorsa jut. Az is súlyosbítja a helyzetet, hogy november végén egy parlamenti választást is le kell még keverni, ami legalább ugyanakkora járványügyi kockázatot jelent, mint a helyhatósági. Készülhetnek az önkormányzati vezetők az újabb mandátumhosszabbításra, ugyanígy a parlamenti képviselők és szenátorok is? Erre a kérdésre nagyon nehéz most biztos választ adni.
Ennek a forgatókönyvnek alájátszhatnak a politikai üzelmek, hiszen amennyiben a kormány tekintélye megkopik őszig a különböző juttatásemelések elhalasztása és a sikertelen válságkezelés miatt, akár a liberálisok és Iohannis is elnök is belátja: jobb konzerválni a mandátumokat, mint egy bizonytalan kimenetelű megmérettetésnek nekifutni. Most még a PSD-t marcangolja a lenni vagy nem lenni dilemmája, de év vége fele könnyen előfordulhat, hogy a liberálisoknak kell megvívniuk ezzel a kérdéssel. Sejtjük, hogy a járványügyi helyzet miatt csak romlani fog a gazdasági helyzet, egyre több lesz a munkanélküli, így a lakosság hangulata is nagyot fog zuhanni a következő hónapokban, főleg a téli hónapokban, amikor az élet drágább és mindenki alaposan megérzi a pénztárcájában a válság okozta jövedelemkieséseket. Lesz tehát válság vastagon, kérdés, hogy mi hogyan fogunk létezni benne. Képesek leszünk-e egyáltalán létezni benne? Sokak számára ez nagy kihívás lesz.
A bizonytalanságok az idén nem fognak megoldódni és nem csak azért, mert esetleg egy vagy két választás átcsúszik a jövő évre, hanem azért, mert a gazdasági következmények súlyosabbak lesznek, mint a közegészségügyiek. Mérsékelten bízhatunk abban, hogy a közegészségügyi válság előbb-utóbb enyhülni fog. De akkor még mindig előttünk lesz a gazdasági kihívás, hiszen teljes ágazatok adják már az összeomlás jelét, és a következő hónapokban ez a negatív folyamat csak kiteljesedni fog. Azoknak lesz szerencséjük, akik gyorsan alkalmazkodni tudnak az új helyzethez, változtatnak munkahelyükön, szakmájukon azért, hogy túléljék a gazdasági válságot. A 2021-es év minden bizonnyal válságkezelő év lesz, a 2010-es 2011-es esztendőkhöz fog hasonlítani, úgyhogy függetlenül attól, hogy ki kerül kormányra, nem fog örvendeni a hatalmi pozíciónak, a válságmenedzsmentből ki sem fog látszani.
A lenni vagy nem lenni dilemmáját a gyors alkalmazkodási képesség, a kreativitás, az ésszerű takarosság oldhatja fel. Fel kell készülni arra, hogy nehezebb lesz piacokat, vásárlót találni, a viszonylag rendezett anyagi háttér magánéletben és a vállalkozásban is aranyat fog érni, mert akinek van anyagi tartaléka, kihasználhatja a válságok idején óhatatlanul jelentkező piaci réseket, új lehetőségeket. Ha már ennyire mélyen benne vagyunk a bizonytalanságban, akkor zárjuk valami bizonyossal: a következő egy-másfél évben nem fogunk unatkozni.
