Lenin vagy nem lenni
Vissza

Lenin vagy nem lenni

Vlagyimir Iljics Uljanov ötvenöt kötetes opuszából nehezen találni maradandóbb tételt, mint a permanens okulásra buzdító mondatot, amely valójában így hangzott: „Államapparátusunk megújítása érdekében a következő feladatot kell mindenáron magunk elé tűznünk: először – tanulni, másodszor – tanulni, és harmadszor – tanulni, és aztán ügyelni arra, hogy tudásunk ne maradjon holt betű, vagy divatos frázis (ami nálunk, minek is tagadnánk, bizony igen gyakran megesik), hogy a tudás valóban a vérünkbe menjen át, hogy teljes mértékben és igazán mindennapi életünk alkotórészévé váljon.” 1923 márciusában jegyzi ezt a fő ideológus, Sztálin meg átveszi, és öt évvel később a kommunista ifjak egyik kongresszusának tribünjéről a csupasz Tanulni, tanulni, tanulni formulát használja – persze ez a rövid bátorítás is tüzeli a fiatal és elkötelezett hallgatóságot.

Visszatérve a lenini impulzus eredetijére, ha leválasztjuk róla az első három szót, bizony időtlenné válik a szöveg mondandója. „Az életnek tanulsz, fiam, és nem a jegyekért/szüleidért”-típusú aranysóhajok mögött szándéktalanul is ott a pragmatizmusba vetett hit; amikor szintén megejtő fordulattal a végzős diákok az életbe való kilépésről, helytállásról hallanak a nedves pillantású szülői-tanári karéjban feszengve ünneplőbe vont alma materük udvarán, megint a konvertálható tudás kerül fókuszba. Jobbkézszabály a fizikában, latin bölcsességek tucatjai eredetiben, a hármasugrás technikája… megannyi fontos, meghatározó (majdhogynem jellemformáló) eleme a pályakezdő profiljának, de ki tudná a minimális útipoggyász érvényes leltárát egy szusszra felmondani?

Készségeket és önálló döntésre való képességet, értékrendet és felelősségtudatot a halomnyi tanmatéria helyett!- ezzel a transzparenssel kellene vonulni hétfőn az iskolákba dacos, tömött sorokban. Mindebből a hétfő érvényes, meg hát az iskola is kicsit. Vagy többet: sulidája válogatja. Mert most éljük át az oktatási autonómia egyik legizgalmasabb korszakát. A kerettanterv marad (s a tavaly kimaradt „ anyag ”pótlásának” riadalma), a helyzetkezelés pedig többnyire az igazgatóság, a tanci/ oszi, meg a szülők asztala… és a diákoké. Soha ennyire nem került a figyelem központjába az oktatás, mint most – sajtolta ki magából a hétvégen legújabb magvas mondatát a tárcavezető. Aki mindössze csak bitorolva birtokolja a miniszteri széket. Előtte való nap ugyanez a kormánytag bevallotta, hogy már ő sem érti, mi történik körülötte. De már ezt is megszoktuk-forma, hiszen harmincszor változott 89 óta a közoktatás vezetése és e dinamikát, vagy ha tetszik mennyiségi felhalmozódást nem követte minőségi ugrás (bár ez nem is törvényszerű, inkább valami szocialista-kommunista szólam). Meg ez a mostani gondos odafigyelés, nos: az egyre inkább dadogó (logikailag és nyelvileg egyaránt inkoherens) kommunikáció mögött csak a kapkodást, a hozzá nem értést látni. Több hónapja, hogy tárcaközi munkacsoport gyürkőzött neki az oktatásbeli gondok megoldásának – ehhez képest csapnivaló az eredmény.

A valós tanulmányi előmenetelt pedig majd félévkor lehet összegezni: a statisztikákból remélhetőleg nem maradnak ki a félig elhallgatott vidéki oktatás problémái, az elégtelen iskolai orvosi személyzet időközbeni feltöltésének aránya, nethálózat-bővítési adatok, és ami e legfontosabb lenne: a tapasztalatok összegzése, és azok függvényében a második szemeszter betervezése. Így csak jobbra várhatunk, lenini buzdítás ide vagy oda, de csakis így számíthatunk érdembeli javulásra.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Okosan játszó CFR 1907 az Európa Liga ...
Rendhagyó Szent Mihály-búcsút ...
Bajnokok Ligája: a Juventus, a Barca és ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ