Lehet-e a bűnös is áldozat?
Vissza

Lehet-e a bűnös is áldozat?

A tudomány már régóta keresi arra a választ, mégis hogyan lehet bűnözővé válni? Egyes kutatások arra engednek következtetni, hogy a rossz gyerekkor lehet a felelős a későbbi bűnözésért, míg más tanulmányok szerint bizonyos mértékben a genetika is hibáztatható a súlyos vétkekért. Ha ez valóban így van, akkor maga a bűnöző is lehet valamilyen módon áldozat?

Dr. Dorothy Lewis szerint – az elismert pszichiáter egész eddigi munkáját annak szentelte, hogy kiderítse, hogyan válik valaki gyilkossá – senki sem születik gonosznak. Úgy véli, az ördögi tettek mögött mindig szörnyű gyerekkori traumák állnak, és minél rettenetesebb dolgokat szenvedett el valaki gyerekként, annál kegyetlenebb bűnöket fog elkövetni felnőttként. A szakember szerint, ha a gyermek állandó bántalmazást él át, a trauma megváltoztatja agyi működését, ennek az az egyik következménye, hogy saját és mások érzéseit másképpen dolgozza fel, mint a többi ember. Akár csecsemőkorban elszenvedett sérülések is okozhatnak olyan maradandó agykárosodást, amelyek felnőttkorban jelentkeznek. Például olyan hatást válthatnak ki, ami miatt az agy képtelen visszafogni az ösztönös késztetéseket. Ugyanakkor a traumáktól terhes gyermekkor nem garancia arra, hogy minden bántalmazottból bűnelkövető lesz felnőtt korában.

A gyilkosokkal készített mélyinterjúk során Dr. Lewis arra jött rá, hogy a kegyetlen gyilkosságok elkövetőinél szinte mindig jelen volt a gyerekkori trauma és a fizikai bántalmazás. Ezt az állítását mégis többen próbálták már megcáfolni; számos kollégája nem értett egyet azzal az elmélettel, miszerint a gyerekkori bántalmazásoknak köze van a későbbi bűnözéshez, ugyanis ők azt tapasztalták, a gyilkosságok elkövetői között sokkal kevesebb olyan akad, akit gyerekként bántalmaztak, mint ahogy azt Lewis leírja. Ezt azonban a szakember azzal magyarázza, hogy a legtöbb gyilkos úgy próbálja meg elviselhetővé tenni a rossz emlékeket, hogy még saját maga előtt is titkolja a gyerekkori megrázkódtatásokat.

Lewis tanulmányozta a gyilkosok agyáról készült orvosi felvételeket, és a legtöbbjüknél olyan hajszálrepedésekre bukkant, ami egyértelmű agykárosodásra utalt. Többségüknél a gyerekkori verések, bántalmazások miatt következett be. Példaként említett egy sorozatgyilkost a nyolcvanas évekből, akit gyerekkorában rendszeresen ütötték, ami miatt homloklebenye megsérült. Amikor 2008-ban elhunyt, a boncolásakor kiderült, ciszták és hegek voltak agyának ezen a részén.

A pszichiáter arra is kíváncsi volt, milyen az elméje egy olyan embernek, aki úgymond „legálisan” ölhet, ezért interjúkat készített Sam Jones hóhérral is, aki már tucatnyi kivégzést hajtott végre. Meglepő módon Jonesnál is ugyanazokat a jeleket tapasztalta, mint az elítélt elkövetőknél, és ő is beszámolt különféle gyermekkori traumákról.

Dr. Lewis-t sokan támadták, amiért kegyetlen bűnelkövetőket is próbált megmenteni a halálbüntetéstől, ugyanis szerinte a legkegyetlenebb bűnöket a legbetegebb emberek követik el, és egy beteg emberrel szemben a halálbüntetés nem lehet megoldás.

Egy másik kutatás szerint létezik egy gén, amelynek módosulása fokozhatja az agresszív, antiszociális viselkedést. 1993-ban holland kutatók kimutatták a monoamin-oxidáz (MAOA) gén agresszív viselkedésért felelős módosulását. A MAOA az agy ingerületátvivő vegyületei, köztük a szerotonin és a dopamin hormonok kiválasztódásáért, ezen keresztül pedig az impulzuskontrollért felel. Hiánya, illetve csökkent működése hajlamosabbá teszi az érintett személyeket az agresszív viselkedésre.

A kutatást vezető tudósok kiemelték, hogy ezek az eredmények nem jelentik azt, hogy ez a gén garancia a bűnözésre való hajlamra. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy egyetlen gén ilyen hatást váltson ki, ugyanis egy-egy gén csak kis befolyással van a tényleges személyiségre, valamint a génmódosulás csak a hajlamért felel. Ahhoz, hogy tényleg agresszív tettekké fajuljon a dolog, a genetikai és környezeti faktorok együttesen felelősek.

A tanulmány megjelenése óta sokszor próbáltak ügyvédek a MAOA génre hivatkozni védekezésként, többnyire sikertelenül. 2009-ben azonban az olasz bíróság csökkentette egy késeléses gyilkos büntetését, miután öt különböző genetikai rendellenességet is kimutattak nála, köztük a MAOA csökkent szintjét is.

Az eredeti holland kutatás vezetője, Dr. Han Brunner szerint azokban a ritka esetekben, amikor a gyanúsítottak szervezete egyáltalán nem termel MAOA enzimet, a bíróságoknak figyelembe kellene venniük ezt a tényt. Azonban olyan esetben, amikor csak az enzim csökkent működéséről van szó, a szakember szerint nem elégséges a bizonyíték ahhoz, hogy tényleg megfontolja a bíróság az esetleges öröklött agresszív hajlam lehetőségét.

A floridai Stetson Egyetem pszichológusa, dr. Christopher Ferguson szintén úgy véli, hogy a genetikai okokat figyelembe kell vennie a bíróságoknak, azonban ez esetenként eltérő lehet.  Szerinte azonban nem szabad a bűnözésnek orvosi kategóriává válnia, hiszen a genetikán túl rengeteg más tényező felel az erőszakos tettekért, és nem lesz valakiből garantáltan bűnöző csak azért, mert egy génhibát örökölt. A genetika tehát nem mentség a bűnözésre, csupán magyarázat lehet a tettekre.

 

 

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Országos szintű lakhatási stratégiára ...
Tavaly csökkent az OTP bank nyeresége
Munkaügyi miniszter: minden alkalmazott ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ