Légy jó mindhalálig – sokan várják már a bemutatót
Vissza

Légy jó mindhalálig – sokan várják már a bemutatót

„Jöjjenek el, mert hogyha minden jó lesz, akkor nagyon jó lesz, és megcsináljuk!” – ígéri az egyik Orczyt megformáló Esztergár Csaba azoknak, akik egyelőre még gondolkodnak: megnézzék-e a Légy jó mindhalálig című előadást. A János Zsigmond Unitárius Kollégium harmadikos diákjához hasonlóan a többi gyermekszereplő is (és nemcsak) izgatottan várja a szombati bemutatót, amely némiképp pontot tesz a három hónapos intenzív munkafolyamat végére. A Móricz Zsigmond nagysikerű regénye alapján készült musicalt Béres László viszi színre a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, Nyilas Misi szerepében a Valahol Európában és A kétbalkezes varázsló című előadásokból is jól ismert Ábrahám Gellértet láthatjuk. Elsősorban a fiatal nézőket szeretné megszólítani a színház, a musical azonban mindenki számára tartalmas kikapcsolódást ígér – ez már a péntek esti próbán tett látogatásunk alkalmával bebizonyosodott. (Fotók: Biró István)

A Légy jó mindhalálig című musical ősbemutatóját 1991. április 19-én tartották a debreceni Csokonai Színházban, zenéjét Kocsák Tibor szerezte, a librettót Miklós Tibor írta. Az intézmény 125 éves fennállásának apropóján színházi keretek között első alkalommal került a nagyközönség elé a történet, amelyet korábban már kétszer is megfilmesítettek: az 1936-os, azonos című alkotást Székely István, az 1960-ast pedig Ranódy László rendezte. Nagysikerű regényében, amelynek alapján két film, valamint az azóta Finnországban, Japánban és az Egyesült Államokban is műsorra tűzött musical is készült, Móricz az 1890-es évek elejére röpíti vissza az olvasót: a Debreceni Református Kollégium „nagy, komor, négyszögű épületébe”, ahol a másodikos kisdiák, Nyilas Misi tanul. Jó lelke, segítőkész természete ellenére egyre kellemetlenebb helyzetekbe kerül, a körülötte lévők mintha összeesküdtek volna ellene. Csalással és lopással vádolják, tanári bíróság elé állítják, itt jelenti ki egyszer s mindenkorra: „Én nem akarok debreceni diák lenni tovább!”. Végül minden jóra fordul, bebizonyosodik az ártatlansága, az utolsó tizenkettedik fejezetben még az is „kiviláglik, hogy a kis Misi egész életében minden munkáját ugyanolyan csodálatos és rendkívüli zűrzavarok és kétségbeejtő válságok között vitte végbe, mint első kis versének költését”.

A kedves történet, gyermekkorunk egyik kedvenc olvasmánya – amelynek kulcsszavai közé sorolható a pakk, a lutri és az elveszett reskontó, a szereplők közül pedig Pósalaky úr és Doroghy Sanyika is feledhetetlen – Béres László kezdeményezésére elevenedik meg ezúttal a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, ő javasolta a musicalt az intézmény vezetőségének. Arról már a gyermekszereplő-válogatás kapcsán tartott sajtótájékoztatón is beszélt, hogy a darabválasztásban nagy szerepet játszott Ábrahám Gellért személyisége és a csodálatos természete: „amellett, hogy alkatában egy tipikus Nyilas Misi, olyan készségekkel rendelkezik, amelyek erre a szerepre, s ki tudja, akár erre a pályára is predesztinálhatják”.

Még október elején mondta ezt, azóta sok minden történt: a szűkebb alkotócsapat tagjai (a rendező, valamint Jakab Melinda koreográfus és a zenei vezető, Horváth Zoltán) 80-90 jelentkező közül választották ki azt a 28 gyereket és fiatalt, akik szerepelhetnek az előadásban. A projektbe Kolozsvárról és környékéről kerültek be harmadikosoktól kilencedikesekig, akikkel első körben egy kéthetes, „bevezetés a színházban való létezésbe”-típusú gyorstalpalót tartottak. Erről is beszélt Béres László pénteken este, próba után lapunknak: eleinte még nem esett szó a darabról, hanem csak a legalapvetőbb dolgokról, kezdve attól, hogy mi a próbaruha; „ha az ember bejön a színházba, akkor átöltözik, és ezzel együtt nem csak fizikailag alakul át, hanem félreteszi a kintről hozott gondokat, problémákat, és csak arra koncentrál, ami idebent történik”. A próbákkal kapcsolatos egyéb fontos tudnivalók mellett a csoport összetartozását erősítő gyakorlatokat végeztek, valamint önismereti és rögtönzéses játékokat, beszédtechnikai gyakorlatokat, amelyek a próbafolyamat idején is lépten-nyomon visszaköszöntek.

A játékos két hét közös kiértékelővel zárult, ahol sok mindenről beszélgettek, a rendező ekkor rákérdezett többek között arra is, hogy ki miért jelentkezett. A társaság nagy része, mintegy 80-90 százaléka arra utalt, hogy új embereket szeretne megismerni, valamint belekóstolni, kipróbálni, mit is jelent a színházi alkotómunka. – Amikor elértünk oda, hogy mégis mit várnak a mostani projekttől, a legtöbben azt felelték: hogy csapattá kovácsolódjanak. Most ennek a folyamata zajlik, hiszen akkor lesz erős az előadás, ha ez a társaság csapatként tud létezni – jegyzi meg Béres László, aki a kezdetektől fogva egyenrangú társként tekint a gyerekekre. Hozzáfűzi rögvest, hogy mindannyian vállalták ennek a kőkemény próbafolyamatnak a viszontagságait, szépen lassan összeáll a csapat, és akkor már a közös célt is erősebben tudják megközelíteni.

A regénybeli problémafelvetések ma is ugyanolyan aktuálisak, mint sok-sok évvel ezelőtt, legyen szó a gyerekek közötti kegyetlenségről, a gyermeknevelés vagy éppen a felnőtté válás nehézségeiről – ezek mentén is jócskán lehet nézőként kapcsolódni a produkcióhoz. A rendező szándéka szerint kortól függetlenül mindenki számára érthető, élvezhető előadás készül, amelyben a kisgyerektől kezdve a kamaszokon át a felnőttekig és a nyugdíjasokig mindenki megtalálja a saját maga értelmezését. – Attól, hogy valaki megért egy előadást, akár egy kisgyerekről vagy egy tapasztalt színházi szakemberről van szó, még lehet művészi, sőt, annak is kell lennie. Vagy megfordítva: számomra nem föltétlenül az a művészi előadás, amit csak kevesen értenek. A kettő nem zárja ki egymást, attól, hogy mindenki megérti, még komoly művészi értéket hordozhat – hangsúlyozza.

Meggyőződhet majd a közönség is arról, hogy Ábrahám Gellért személyében egy ízig-vérig Nyilas Misi lép színpadra az előadásban, a próbán látottak alapján nem fér ehhez semmi kétség. Ő volt az egyik Kuksi az opera Valahol Európában című musicalében, majd a színházban tavaly januárban bemutatott A kétbalkezes varázsló Éliás Tóbiásaként láthattuk. A kisfiú idén ünnepli tizennegyedik születésnapját, és a sajtóhoz is barátságosan viszonyul. – Hetedikes voltam, amikor A kétbalkezes varázslót próbáltuk, és megfogadtam akkoriban, hogy bármilyen szerepet is osztanának rám, idén nem vállalhatom el, mert nyolcadikos leszek. De nem tudtam ellenállni, mert annyira szeretem ezt csinálni, hogy tényleg, és egyáltalán nem bántam meg. Nagyon örültem, amikor Laci szólt, hogy rám gondolt – magyarázza. Annak ellenére, hogy megterhelő a munka, nagyon szívesen dolgozik, tudja azt, hogy megéri. 

                       Ábrahám Gellért: „annyira szeretem ezt csinálni, hogy tényleg, és egyáltalán nem bántam meg”

Laczkó Vass Róberttel (aki ezúttal Gyéres tanár urat alakítja) és Farkas Loránddal (Török János) többször dolgoztak már együtt, a mostani felkészülés során a többi színésszel is jó barátságba került. Dimény Áron például azzal kapcsolatban látta el jó tanáccsal, hogy mit érdemes tennie a lelkileg megerőltető jelenetek kezelése érdekében: a legjobb az, ha próba vagy előadás után olyasmit tesz, amitől jól érzi magát, sétál egyet vagy éppen beülnek sütizni a cukrászdába.

Gellért és a gyerekek között is komoly barátságok szövődtek a próbafolyamat alatt, az alábbiakban az ő benyomásaikból szemelgetünk. Vártak már rájuk a szüleik, este 10 óra volt, a mínusz fokokban kint lenni pedig nem túl kellemes időtöltés, gondolná az ember – jól nevelt debreceni-kolozsvári diákokként viszont nem utasítottak vissza. Egyebek mellett azt is megkérdeztem tőlük, hogy szórakozásnak vagy inkább megterhelő munkának tartják-e mindazt, aminek a részesei mostanság.

„Nagyon örültem, amikor felhívtak. Az egyik ismerősöm szólt, hogy bejutott, de közvetlenül ezután minket is hívtak. Szórakozás, de kemény munka is van benne: egyrészt nagyon jó a társaság, jó együtt dolgozni, a folyamat viszont nehéz.” (Szász Csenge, János Zsigmond Unitárius Kollégium, 6. osztály)

„Elég jól összeállt a csapat, új barátságok is köttettek. Megnézheti mindenki az előadást, mert elég jó, szerintem elég nagy siker lesz.” (Sárosi Virág, Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium, 3. osztály)

„Meg voltam lepődve, mert úgy láttam, hogy a többiek sokkal jobbak nálam, és féltem, hogy nem vesznek be. Annyira boldog voltam, amikor megtudtam, hogy bekerültem, még sírva is fakadtam. Vártam, hogy elkezdődjenek ezek a próbafolyamatok, kíváncsi voltam. Nem akarom, hogy vége legyen, hogy ne kelljen többet jönni próbára, mert már nagyon összekovácsolódtunk.” (Kolumbán Réka Julianna, Kolozsvári Református Kollégium, 6. osztály)

„Csodálatos élményt hagyunk majd magunk mögött, és kíváncsian várom, hogy a bemutató milyen sikert fog aratni. Élvezem a próbákat, aztán van, amikor elszúrunk valamit, és jön a szidás. Nagy lehetőség egy ilyen előadásban részt venni, sok mindent tanultunk fegyelmezettségről, koncentrációról, és hogy rendet hagyjunk magunk után.” (Somogyi Kincső, Kolozsvári Református Kollégium, 6. osztály)

 „Nagyon örültem, mert nekem ez az első alkalom, amikor színpadon lehetek. Vannak nehéz jelenetek, vannak könnyebbek, olyanok is, amelyek nekem még nem mennek. A szülőknek jó érzés eljönni, hogy láthassák a gyereküket, de ajánlom másoknak is, mert szerintem ez egy nagyon humoros, tanulságos előadás.” (Rámay Ádám, János Zsigmond Unitárius Kollégium, 5. osztály)

               Valkay tanár úr és a diákok – a földrajztanár szerepében: Viola Gábor

„Jó érzés volt, hogy bekerültem, nagyon boldog voltam, majdnem kiugrottam a bőrömből. Amikor nem szerepelek, jó nézni a színfalak mögött a nagy épületet, látod egyszerre a múltat, a jelent és a jövőt is. Érdemes elmenni egy olyan előadásra, amiről tudod, hogy a szövege rengeteg évvel ezelőtt íródott, és már korábban is eljátszották.” (Rancea Alex-Krisztián, Báthory István Elméleti Líceum, 3. osztály)

„Az új sportcsarnok előtt ültünk, a buszmegállóban, és tárgyaltuk, hogy milyen jó lenne, ha mindannyian bejutnánk, egy ötfős csapatban voltunk. Nagy meglepetésünkre mind bejutottunk, egymást hívogattuk fejvesztve, hogy bejutottunk, bejutottunk, jaj, de hogy örülünk. A kemény munka nélkülözhetetlen, de valójában örömünket leljük a próbafolyamatban. Tényleg nagyon nehéz, de a dicsőség mindent felülmúl. Ha akarnak egy jó előadást látni, akkor feltétlenül legyenek itt. Mindenkit szeretettel várunk, és reméljük, hogy mindenki örömét leli majd az előadásban.” (Kerekes Ákos, Apáczai Csere János Elméleti Líceum, 9. osztály)

„Egymást hívogattuk, elkezdtem sírni, azt se tudtam még, hogy mire számítsak és hogy mi lesz. Nehézségekkel jár ez a munka, persze, de miközben ott vagyok a próbán és izzadok, arra gondolok, hogy ennek így kell lennie, majd meglesz az eredménye, és tényleg sikeres lesz. Reméljük, hogy az előadás át tudja adni az üzenetét, és az emberek érzékelik, hogy miről is szól, s jobban belelátnak a gyerekek szadizmusába és a felnőttek világába.” (Darabont Csenge, Kolozsvári Református Kollégium, 8. osztály)

Az alkotócsapat többi tagjáról se feledkezzünk el, akik a rendező elmondása szerint fantasztikus odaadással, alázattal próbáltak; ők a kolozsvári színház művészei, akik nélkül nem jöhetne létre az előadás, továbbá Csíki Csaba díszlettervező, Ledenják Andrea jelmeztervező, Jakab Melinda koreográfus, Horváth Zoltán korrepetitor érdeme is, amit elsőként január 14-én, szombaton este 7 órától láthatunk a nagyteremben. Az se búsuljon, akinek nem sikerül bejutnia, hiszen március végéig még öt alkalommal játsszák a Légy jó mindhalálig című musicalt. Érdemes többször is megnézni, mert Ábrahám Gellért kivételével kettős szereposztásban játszanak a nevesített gyerekszereplők.

A gyerekszereplők: Orczy (Esztergár Csaba / Sinkó Lea), Gimesi (Jenei Deborah / Pulbere Victor), Böszörményi (Kerekes Ákos / Szenkovics Dávid), Tök Marci (Szilágyi Dávid / Jeney Eszter), Csicsó (Vincze Csenge / Sógor Dénes), Szegedy (Deák Zsófi / Rámay Ádám), Tannenbaum (Schneider Vince / Horváth Krisztina), Andrási (Darabont Csenge / Albert Kinga), Sándor Mihály (Sárosi Áron / Kovács Dávid), Doroghy Sanyika (Rancea Alex-Krisztián / Bodor Kristóf), diák (Benkő Boróka, Somogyi Kincső), lányok a jégen (Kolumbán Réka, Pásztor Kincső, Ábrahám Dóra, Mikó Henrietta, Sárosi Virág, Szász Csenge).

EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI
A SZABADSÁG AJÁNLJA

ROPOGÓS ROPOGÓS

Erdélyi Krónika – ahol ...
Három év késéssel kapott Obama levelet ...
Tilosban parkolás: 547 lej

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ