Legendás Brassai-líceum: „Együtt vagyunk, csak azért is reménnyel”
Vissza

Legendás Brassai-líceum: „Együtt vagyunk, csak azért is reménnyel”

Szerdán a Planetárium kézműves sörkert és közösségi tér által a Szentegyház/Tükör/Iuliu Maniu utca 4. szám alatt Legendás kolozsvári tanárok címmel szervezett beszélgető-sorozat harmadik állomása (hétfőn az Apáczai, kedden pedig a Báthory tanárai voltak a meghívottak) előtt több résztvevő szóvá tette: miért nem invitáltak meg több oktatót. Elhangzott: egyrészt a szervezők a tanintézmény vezetőségére bízták a válogatást, másrészt pedig a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) programfüzetében bárki számára elérhető nyilvános rendezvény meghirdetése felér egy meghívóval. A kérdés tisztásása után a nagy számban jelen levő brassais tanárok, véndiákok nagy érdeklődéssel hallgatták a kis színpadra hívott Kassay Ildikó és Szabó Bertalan történeteit, visszaemlékezéseit.

A legendás tanárok közé tartozik mindenképpen Gál Dénest, aki több éven keresztül volt a Brassai igazgatója, Szöllősi Ferenc, aki szerintem a tanintézmény leghíresebb igazgatója volt. Tulajdonképpen ő alakította ki az úgynevezett brassais szellemet. Ő a fiamat is tanította, aki egy eléggé csintalan osztályba járt, de Szöllősi tanár úr óráin halotti csend volt, mindenki figyel. Meg is kérdeztem a fiamat, hogyan történhet meg, hogy más órákon rendetlenkedtek, s azokon meg sem pisszentek. Azt válaszolta: amikor a tanár úr megáll melletted, ráteszi a válladra a nagy kezét, s azt kérdezi, na, mi van fiam, akkor már nem tudsz rendetlenkedni – elevenítette fel saját emlékeit Kassay Ildikó.Bálint Kelemen Attila volt brassais igazgató említést tett a pozitív és negatív értelemben vett legendás tanárokról. Előbbiekhez sorolta Gaal György irodalomtörténészt, aki évtizedeken keresztül az iskola újságját és évkönyvét szerkesztette. A hajdani intézményvezető említést tett az 1950-es évek tantestületére, akik „igen keményen helytálltak”.- 1999-ben mentem nyugdíjba, majd két éven keresztül félnormával tanítottam a Brassaiban. Két évvel ezelőtt még helyettesítettem valakit, s majdnem nyolcvan évesen be mertem menni órára. Mindig igyekeztem úgy tanítani, hogy értékeket is átadhassak – mondta Szabó Bertalan.

Kérdésre válaszolva Kassay Ildikó az általa is kezdeményezett hagyományőrző táborokról is mesélt.

– Elsősorban az vezérelt, hogy a szerényebb anyagi háttérrel rendelkező diákok is nyaralhassanak valahol, a torockói brassais ház pedig kapóra jött. Azt szerettem volna, hogy a gyerekek közelebb kerüljenek a természethez – jegyezte meg. A ház megvásárlásának részleteit Bálint Kelemen Attila ismertette.

Az eseményen szó volt az 1989 előtti időszakról, a kommunista rendszer által tett beolvasztási kísérletekről, az 1990-es évekről, valamint a tantestület által „végveszélynek” nevezett mozzanatról, amikor a Brassai Sámuel Elméleti Líceumnak ki kellett költöznie a hagyományos épületből, s az Ókollégiumban kapott helyet. Utóbbi helyzetről Kósa Mária igazgató azt mondta: „magyar egyház magyar iskolát lakoltatott ki”.

A jelenlevők Egyed Emese egyetemi tanár, brassais véndiák által a tanintézményben írt versét idézték fel, amely a címben szereplő versszakkal kezdődik…

(A szerző által készített birítóképen Szabó Bertalan és Kassay Ildikó látható)


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Potápi: a határon túli magyarság a ...
CFR 1907: a sovány győzelem is siker
Egy ukrán nacionalista weboldalra ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ