Kulturális sokk
Vissza

Kulturális sokk

Beragadtam. Négy fal közé szorultam. Kerestem a kiutat, de nem találtam. Kell vasalni, vásárolni, mosni, takarítani. Az elején nem pánikoltam. Ha tenni kell, hát tenni kell. Megadtam magam. Nem volt választásom. Hirtelen azt sem tudtam, hova nyúljak. Hogyan kell használni a vasalót, hogyan kell elindítani a mosógépet? Elözönlöttek a praktikus élet megannyi kínzó kérdései. Egy férfi számára ezek bonyolult dolgok. Folyton lestem a felmentést, de nem érkezett.

Telt az idő, nem lehetett tovább húzni a dolgokat. Kezdetben lendülettel fogtam neki a munkának. A porszívózás jól ment. Sajgott a hátam, folyt rólam a víz. Leadtam egy-két kilót, ami jól fogott a mozgásszegény új életmódban. A piszok lassan megadta magát. A piros porszívó derekasan végezte a dolgát. A porzabáló masina fekete csöve egyre több porszemet nyelt el. Ismét kezdett előbújni a perzsaszőnyeg színe. Egyre élénkebben virítottak a piros és kék minták. Megelevenedett a lakás, felfrissült a levegő. Sikerélményem volt.

Megismételtem ugyanezt két hét múlva. Következő alkalommal azonban már nem volt kedvem feláldozni a szombat délelőttömet. Megfigyeltem, hogy nem tudom elfuserálni a takarítást. Kénytelen voltam várni még egy hetet, csak akkor volt ismét egy szabad fél délelőttöm. Megéreztem a plusz egy hetet. Már három hetes koszt kellett feltakarítani. Sokkal nehezebben ment. Mintha a porréteg megmakacsolta volna magát. Felébredt benne egyfajta büszkeség. Ha amúgyis a porszívó zsákjába kell kerülnie, legalább ne menjen minden simán. Elvégeztem a munkát, de nem voltam boldog. Lépten-nyomon pihékre, por- és morzsaszemekre lettem figyelmes. Olybá tűnt, hogy fölöslegesen dolgoztam. Elmaradt a kezdeti sikerélmény.

Korholtam magam. Már azon morfondíroztam, hogy jobb lenne minden héten takarítani. Régebb ez luxus lett volna. De most be vagyok zárva. Az életem minden mozzanata a szűk lakás pár négyzetméterén zajlik. Nem csoda, hogy hamarabb gyűl a por, magyaráztam magamnak az evidenciát. De jövő szombaton is közbeszólt az élet. A sors. Vagy inkább a lustaság. Akárcsak a második héten. Így ismét három hét után estem neki kétségbeesetten a vastag porrétegnek. Rájöttem, hogy a takarítás is olyan, mint a foci. Vannak jó napok és rossz napok. Míg a múlt héten a hálószoba sikerült jobban, most a nappaliban volt nagyobb látszata ténykedésemnek. Az okára nem jöttem rá. Megállapítottam, hogy egyszer a nappaliban vagyok jobb formában, máskor a hálószobában.

A felmentés továbbra sem akart jönni. A bezártság elhúzódott. Kénytelen voltam újból nekiveselkedni. Egyre inkább lankadt a kedvem. Már nem lelkesedtem a piros porzabálóért. Megpróbáltam meggyőzni magam, hogy valójában 20 perc alatt is végezni lehet. Amolyan kedvcsináló technika a javából. De mit sem ért. Rá kellett jönnöm, hogy nekem legalább két órára van szükségem. Hiányzik a rutin. Ha lenne, akkor talán a formaingadozást is ki lehetne küszöbölni.

Megviselt az otthoni munka. Hullafáradtan rogytam a kanapéra. Kinyitottam a laptopot. Elkezdtem böngészni a híreket. Olvasom, hogy az Egyesült Államokban megannyi híresség átesett ezen a kulturális sokkon. Sokan most mostak, főztek és takarítottak életükben először. Kétségbeesetten telefonáltak a házvezetőnőjüknek, hogy hol találják a seprűt, a porszívót, a tisztítószereket. Jól esett, hogy nem voltam egyedül. S az is, hogy nekem legalább nem kellett segítséget kérnem telefonon.

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

„Spárgabizottság”: a német követségnél ...
Ludovic Orban: megtettük az ...
Hagyományosan kezdődik a megye ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ