Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély májusi számában.
A Bihar hegység mészkővonulatai között, magas hegyektől körülvéve található egy titokzatos, gyönyörű fennsík, ahol rétek, legelők, erdők váltják egymást, néha egy-egy pásztorkunyhó tűnik fel. A természetszerető emberek által gyakorta látogatott Pádis az Erdélyi-szigethegység, sőt talán egész Európa legváltozatosabb karsztvidéke. Az 1225 m magasságban fekvő mindössze 36 négyzetkilométer területű fennsíkon összezsúfolva annyi természeti csoda található, mint talán sehol az egész Földön. Faunája rendkívül gazdag, sok növényfaj a világon csupán 1-2 helyen fordul még elő. A tájnak különleges jellegzetességet kölcsönöz, hogy 1400-1600 méter magas hegyek veszik körbe, így a víz a fennsíkról a felszínen nem, csak különböző barlangokon keresztül tud lefolyni.
Valamikor az 1900-as századfordulón Seprősi Czárán Gyula, egy Arad megyei örmény származású nemesi család sarja kutatta ezt a területet. Czárán Gyula eredetileg betegsége miatt, orvosai tanácsára kezdte járni Európa hegységeit. Az Alpokban sokat kirándult. Egyszer valaki azt javasolta neki, hogy ne menjen olyan messzire, hiszen itt a Bihar-hegységben is talál csodálatos látnivalókat. Lóháton kezdte bejárni a Bihar-hegységet, felfedezte a Pádis-fennsíkot, aztán embereket fogadott, és saját költségén kezdett utakat építeni. A forrásokat kiépítette és a látnivalókat jelzett turistautakkal kötötte össze. A turisták máig az ő nyomdokain járják be a Galbina-kőközt, a Csodavárat, a Szamos-bazárt, az Elveszett világot. Ezeket a romantikus neveket annak idején ő találta ki, a magyar turistatársadalom azóta is használja.
Útban a Glavoj felé FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
Pádison először 12 éves koromban jártam, egy kéthetes iskolai sátortáborozáson. Ponor-Ék (Ic Ponor) felől mentünk, a pádisi plató alatti Izbuc völgyben táboroztunk. Akkor még nem sokat tudtunk erről a vidékről, de gyerekként élveztük a sátorozást, az esti tábortüzet, a kirándulásokat a Mócok Templomához, a Ponor-rétre, a Csodavárhoz, az Eszkimó-jégbarlanghoz, a Galbina-szirthez. Akkor még megvolt a fennsíkon a régi (zöld) menedékház, amely 2017-ben leégett. Ez volt Pádison a turisták számára épített első szálláshely. Később érettségi után jártam újra Pádison, a Meleg-Szamos forrásánál és a Szamos-bazárnál is. A hetvenes évek vége felé férjemmel kerestük fel ezt a vidéket. Bánffyhunyadig vonattal, onnan Havasrekettyéig autóbusszal utaztunk, a hátralévő 31 km-t gyalog tettük meg Pádisig. Teltek az évek, voltunk még egy-egy napos kiránduláson a Szamos-bazárnál, a medvecsontokról híres Oncsászai-csontbarlangnál, az Oncsásza-réten, a Kőház (Casa de Piatră) telep mellett a Vertopi-jégbarlangban, de nem jött össze egy többnapos kirándulás, Pádist pedig egy nap alatt nem lehet bejárni, ahhoz több idő kell.
Április 23-án is egynapos kirándulásra megyünk a pádisi krókuszmezőkre. Reggel 7 órakor gyülekezünk a Széchenyi téren, két mikrobusszal indulunk Bánffyhunyadra. Elhagyjuk a Királyhágót, onnan Barátka (Bratca) felé folytatjuk utunkat, Erdődámoson és Biharrósán haladunk át Belényes (Beiuș) felé, majd Vasaskőfalván (Pietroasa) keresztül Pádisra. Ez az út így 190 km és csaknem 4 óra. A rövidebb utat – Kolozsvárról általában ezt használják – Doda Pilii és Ponor-Ék felé többször javították, de az utolsó 10 km Pádisig nagyon rossz minőségű. Barátkától Belényesre aszfaltozott út vezet, szép a táj, Erdődámos után füves legelők, majd erdős rész következik. Az Albioara patak szorosa 2,6 km hosszú, félkör alakú, falainak magassága 80-100 m. Belényes után találkozunk a Debrecenből és Níregyházáról érkező túratársakkal. Vasaskőfalvától (Pietroasa) már csak 23 km Pádis. Elérjük a letérőt a Boga-telep felé, ahol az elmúlt évtizedekben sok hétvégi ház épült. A pádisi szerpentinen éles kanyarokkal tarkított új aszfaltúton jutunk a fennsíkra. Ahogy haladunk felfelé, egyre nagyobb területeket borít be a hó, ez várható volt 1000 m felett. Nincs túl hideg, de ködös, nedves az idő, csepereg az eső. A kocsik leparkolnak, gyalog indulunk tovább. A régi, zöld menedékház már nincs meg, épült néhány panzió a helyére, egyedüli ismerős pont a Mócok Temploma, a 1458 m magas csúcs alig látszik a ködben. A csoport egy része oda indul, a többiek inkább a krókuszokat akarják látni. A piros háromszög jelzésen hamarosan rátalálunk a krókuszokra. Rengeteg van belőlük ott, ahol a melegebb napokon elolvadt a hó. Nincsenek egészen kinyílva, szirmaik összehúzódtak a zord idő miatt, mintha fáznának, csillognak rajtuk az esőcseppek.
Csoportkép a Ponor-réten FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
A Pádis-menedékháztól a Ponor-réten át, a Glavojon keresztül a Scărița-erdészházig gyalogolunk, ez úgy 9-10 km. Hosszabb túra nem fér bele az időbe. A Pádis-fennsík központi részén összegyűlt csapadék és olvadékvíz a zsombolyokon keresztül a felszín alá kerül. A víztömeg nagy része a Ponor-rét közelében, a Ponor forrásnál bukkan fel, majd a Bihar-hegység legrövidebb patakjaként a Ponor réten kanyarog, hogy párszáz méteres útja után eltűnjön a „feneketlen kútban”, ahogy Czárán Gyula találóan elnevezte. Az ilyen nagy forrást, amely olyan vizet hoz felszínre, amely már egyszer eltűnt valahol, vízkeletnek nevezzük. Kora tavasszal, amikor a hólé bőven olvad és zúdul le a hegyoldalakon, a Ponor-réten gyönyörű tó keletkezik. Akár 4 méter mély is lehet, úszni lehetne benne, ha nem volna olyan hideg. A réten most is víztükör csillog, aztán amilyen hirtelen megjelenik, néhány nap múlva eltűnik majd. A Ponor-réten eltűnő víz legközelebb a Csodavárban, majd a Galbina kitörésnél bukkan a felszínre. Mi a Glavoj-rét felé haladunk tovább, amely nyáron sok-sok túrázó táborhelyéül is szolgál, ezután még pár km-es gyaloglással átmegyünk a Bál-réten a Scărița-erdészházhoz, ahol már várnak a haza induló autóbuszok.
Délután 5 óra körül járunk, egyre sűrűbb köd ereszkedik alá, beborítva a tájat. A vizes hótól és esőtől bakancsaink átnedvesedtek, az esőköpenyekről csepeg a víz, helyenként a hó térdünkig ért, de megjártuk a tervezett útvonalat, megcsodáltuk a krókuszokat és a Ponor-rét esőtől és olvadó hótól hatalmas tavát, amint visszatükrözi a fenyveseket, hegyeket. Örvendek, hogy újra láthattam Pádisból egy kis részt. Pádis mindig szép, télen is, nyáron is, minden évszakban más-más arcát mutatva. Mondhatjuk Áprily Lajos szavaival: „Csodáltalak ezer szemmel,/ ezer színű szerelemmel.../ De te mind az ezer szemnek / megmaradtál rejtelemnek.”
Krókuszok Pádison FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
