„Késésünk oka egyszerű: nem akartunk online díjátadást, nem akartuk a virtuális térbe áthelyezni azokat a ritka pillanatokat, amelyek ezzel az eseménnyel járnak” – kezdte ünnepi beszédét Kelemen Hunor, majd felidézte a másfél évvel korábbi, 2020-as díjátadót, amikor, bár nem sejtettük, de már karnyújtásnyira volt az életünket azóta gyökeresen felforgató járvány. „Az elmúlt másfél esztendő ismét a maga teljes brutalitásával és drámai pompájával kérdőjelezte meg egyrészt a lendületlen civilizációs és technológiai haladás mítoszát, másrészt pedig előtérbe helyezte a másik nagy mítoszt, az elkerülhetetlen hanyatlásét és pusztulásét” – fogalmazott, majd hozzátette: ugyanakkor láttuk azt a hihetetlen emberi erőfeszítést és teljesítményt is, ami okot adhat a reményre.
Kiemelte: az elmúlt időszak megviselte a kulturális intézményeket és próbára tette az alkotókat – írókat, költőket, színészeket, zenészeket, képzőművészeket, táncművészeket –, a közönség pedig meg kellett tapasztalja az online, virtuális kultúrafogyasztást. Kelemen Hunor beszédében „hirtelen, de logikus kitérőt” tett és szót ejtett arról „az előre bejelentett kulturális gyilkossági kísérletről, amelyet Bihar megye hírhedt önkormányzati elnöke tervez a helyi autonómia leple alatt.” Ezzel kapcsolatban kiemelte: „Az alkotót ugyan nem szabad, nem lehet, bűn lenne intézményi keretek közé szorítani, ám önálló és jól működő intézményekre szükségünk van. Azokról nem mondunk le, nem adjuk fel.”
Brendus Réka ünnepi beszédében kultúrafogyasztásáról, gyermekkorának könyvekkel, festményekkel, művészettel kapcsolatos emlékeiről mesélt a jelenlévőknek, majd az alkotó ember munkájáról így vélekedett: „Azt teszik, amit mindannyian szeretünk: alkotnak. Érzéseket váltanak ki belőlünk, és ezáltal minket is világuk részévé tesznek, mi is bepillanthatunk oda, legbelülre. És ezt szeretjük a magyar kultúrában, a kortárs kultúrában: itt vannak velünk, mi meg alkotásaik révén egy kicsit bennük.” Kiemelte: megnyugvással tölti el, hogy sokan vannak, akiknek könyvei, képei, alkotásai gyarapíthatják gyűjteményeinket.
A díjazottak méltatásai eltérő stílusokban ugyan, de tisztán láttatták, miért éppen ezek az alkotók vehették át idén az Erdélyi Kortárs Kultúráért Díjakat, éppen ezért álljon itt egy-egy jellemző részlet mindhárom laudációból.
László Noémit Márton Evelin író méltatta:
„Leírja, áthúzza, elteszi, és igen, időnként karikákat fest szeme alá ez meg az – bánat, magány, kételkedés – kétely és tévedés vagy erőtlenség. Könyvek mögött képzelem el őt, arcát olvasólámpa világítja meg. Gondolkodik. Megérti. Úgy dönt, szól nekünk is. Műrepülésről, Földről, feketelevesről az ébredés előterében, Afrikáról és bodzabélről, százegy papírhajóról, melyek végig csorognak és a messzi Keletre viszik szavainkat, arról, hogy esés után, hogyan, és milyen most a labdarózsa, melyet Kisó néni kínál a Széchényi téri piacon, íme, küldött egy csokorral Kilián úr, a hegedűs ember pedig azt üzeni, hogy: Vivát, Nonó!”
***
Felméri Cecíliát Virginás Andrea irodalom- és filmesztéta, kritikus méltatta:
„A most átadandó Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díj apropója természetesen a 2020 őszén bemutatott Spirál című nagyjátékfilm, amelynek egyik legelső hivatalos nyoma a 2014-es Connecting Cottbus workshop és forgatókönyv-fejlesztői fórum, ahol Felméri Cecília az akkor még csak papíron létező filmötletet fejlesztette. A film végül a Nemzeti Filmintézet, a Román Filmközpont és az Eurimages támogatásával készült el hat évre rá, és magunkba szállva elgondolkodhatunk, hány olyan szellemi-kreatív tervünk van, amely mellett hat évig köteleztük el magunkat, nem sajnálva tőle, Ceci szavaival élve, »agyat, intuíciót, ízlést, mindent«”.
***
Zoltán Bélát Részegh Botond képzőművész méltatta:
„Amikor először beszélgettünk, rögtön tudtam, hogy ez az ember szükségszerűségből fest. Nem a hírnévért, nem az ismertségért. Kizárólag mert neki ez jó és mert nem tudna meglenni a festészet nélkül. Mi sem ékesebb bizonyítéka ennek az elszántságnak, hogy 2019-ben saját erőből megnyitotta a Dyptich art space-t, ahol kiváló művészeket mutat be. Itt és most egy festőt méltatok, akiről még sokat fogunk hallani.”
A gálát Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András zongoraművész közös, Csatolmány című előadása zárta. A díjátadóról készült felvétel teljes egészében visszanézhető az RMDSZ, valamint a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét Facebook-oldalán.
(Fotók: Kolozsvári Ünnepi Könyvhét/Facebook)
