Keleti Éva fotóművész, a magyar fotográfia nagyasszonya 90 éves
Budapesten született 1931-ben, 1949-től az ELTE Természettudományi Karának fizika-kémia szakán tanult. Nyári gyakorlatát a váci Forte gyárban végezte, és hogy értsen valamit a fotózásból, a Magyar Fotó Vállalatnál próbált ismereteket szerezni. Megérezve a fotólabor illatát, beleszeretett a műfajba, és 1951-ben otthagyta az egyetemet. A riportertanfolyamot Vadas Ernő és Langer Klára tanítványaként végezte el. 1955-től riporter volt a Magyar Fotónál, majd jogutódjánál, a Magyar Távirati Irodánál (MTI), 1976 és 1989 között az Új Tükör képszerkesztője és fotóriportere, 1991-től a HT Press, a Gamma Képügynökség, 1992-től az Europress fotószerkesztőségének vezetője volt, ahonnan huszonkét év után, 2014-ben távozott. A 2000-es évek elejétől az MTI-nél a nemzeti hírügynökség fotókincseiből válogató, Riportművészet című fotóalbum-sorozat szerkesztője volt.
A színházi fényképezésben iskolát teremtett, fotóinak legtöbbje a színpadi eseményről szól, némelyik a magyar fotótörténet emblematikus darabja lett. Tímár Józsefről készült képe, ahogy a nagybeteg művész megemeli bőröndjét, hogy színpadra lépjen Az ügynök halálában, balettos képei és a Latinovits-Ruttkai párosról készült sorozata a fotótörténet klasszikusai lettek. Közel tudott kerülni a színészekhez, akik – a hiúságot is félretéve – elfogadták szempontjait, beállításait, és nem csak elfogadták, be is fogadták. Képei személyessége, közelisége ennek köszönhető, valamint a színház és a színészek iránti szeretetnek, amely egész pályafutására jellemző. Az elkapott jelenetek, arcok mögött persze sok ezer óra, sok százezer kattintás húzódik meg. Így örökített meg felejthetetlen pillanatokat a színpadon és a magánéletben is.
Tímár József színművész Az ügynök halálában, 1959. Fotó: Keleti Éva
Fiatalon elhatározta, hogy hatvanéves korában – bármi lesz is akkor – leteszi a fényképezőgépet. Úgy gondolta, hogy a fotográfiáról sok mindent, sokféleképpen lehet elmondani. „Ha mások munkáival foglalkozom, ha kiállítást szervezek, ha könyvet szerkesztek, az majdnem ugyanaz, mintha fotografálnék, csak más kifejezési eszközökkel” – mondta, és így is tett. 2019-ben azonban ismét fotózni kezdett, újra felkereste régi kedves modelljeinek egy részét, de több tucatnyi, főként fiatal művész először állt kamerája elé.
Képein túl nemzetközi kapcsolataival is sokat segít a magyarországi fotózásnak. 1990-ben a Magyar Fotóriporterek Társaságának alapító tagja, 1997-től elnöke volt. Több alkalommal tagja volt a World Press Photo és az Interpress Photo zsűrijének. 2015-től a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke.
Művészetét 1975-ben Balázs Béla-díjjal, 1987-ben érdemes művész címmel, 1997-ben Arany Tulipán-díjjal (World Press Photo), 1999-ben életműdíjjal, 2000-ben Magyar Művészetért Díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2005-ben Táncsics Mihály-díjjal, 2007-ben Aranytollal, 2008-ban Prima Primissima Díjjal, 2013-ban kiváló művész címmel, 2014-ben Harsányi Zsolt-emlékdíjjal ismerték el. 2017-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „a hazai színházi élet kulisszák mögötti világának dokumentarista stílusú, valósághű megörökítését szolgáló, példaértékű szakmai alázattal végzett művészi munkája elismeréseként.”
Keleti Éva fiatalon balerinának készült, s bár élete más fordulatot vett, a balett iránti szeretete képein mindig visszatükröződött. A fotót a Pécsi Balett Cirkusz című előadásán készítette.
2004-ben jelent meg Oly távol és közel című albuma. 2007-ben az MTI Film Színház Muzsika könyvsorozatot indított, amelyben neves művészekről készített fotói jelentek meg. Nevéhez fűződik számos jelentős, de elfeledett fotóművész munkásságának „újrafelfedezése”. Ezek közül is kiemelkedő volt Várkonyi Lászlónak, az 1930-as, 1950-es évek egyik legjelentősebb magyar portréfotográfusának hagyatékát bemutató kiállítása 2010-ben.
Magyarországon számos kiállításon volt látható munkássága, a Színházi Adattár pedig több ezer képét őrzi. 2016-ban Kontakt – Keleti Éva fotói címmel nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban, művészekről készített, eddig kiállításon nem szerepelt nyolcvanöt felvételéből. 2017-ben fekete-fehér fotóiból nyílt rendhagyó kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kisgalériájában. Hat évtizedes életművét a Műcsarnok 2019 végén, 2020 elején Élet/Kép címmel hatalmas sikert aratott retrospektív kiállításon mutatta be.
„A fotográfia ereje el tudja emelni a valóságot, ami úgy válik szimbólummá, hogy észre se vesszük” – fogalmazott egy interjúban a 20. századi magyar színházi fotográfia nagyasszonya.
(Borítóképen Keleti Éva. Fotó forrása: Nők Lapja)
