Koszovó: modern muzulmán világ a Balkánon (I.)
Amerika-imádat jellemzi a teljes társadalmat
Amerika-imádat jellemzi a teljes társadalmat
Vissza

Koszovó: modern muzulmán világ a Balkánon (I.)

Lehet, hogy valóban Pristinában található a világ legcsúnyább épülete, de emiatt kárpótolja a turistát az ottani emberek lelki szépsége, vendégszeretete. Ráadásul egy ilyen szilveszteri utazás igen költséghatékony (a fapados légitársaság menettérti repülőjegye 110 lejbe került Budapestről, a mintegy egyhetes szállásért 213 lejt fizettünk), a helybéliekkel eltöltött idő, a velük kapcsolatos élmények, kalandok, váratlan történések pedig az évek során is felemlegethető, kellemes emlékeket jelentenek. (Borítókép: a Szabadság-szobor egy pristinai épület tetején)

Sokan kérdezték: mégis mit keresünk mi – ráadásul már másodszor – Koszovóban, egy olyan országban, amely területén 20 évvel ezelőtt még véres konfliktusok voltak? S egyébként is, csak mintegy 2 millióan lakják, bár igaz, kevés állam büszkélkedhet azzal, hogy a polgárok közel fele 27 év (!) alatti.

A válasz egyszerű: inkább a szokatlan, kevésbé felkapott, az előítéletek vagy éppen a manipuláció miatt veszélyesnek tartott helyeket kedvelem, ugyanis ezek intenzívebb, maradandóbb élményeket nyújtanak. Amennyiben pedig még az is sikerül, hogy a CouchSurfing vendégszerető klub révén helybélieknél kapjak szállást, a helyhez nevet, arcot és közös élményeket köthetek, amely – szerintem – az utazó számára értéktöbbletet, emlékezetesebb tartózkodást eredményez. Míg egy átlagos turista befizeti a pénzt az utazási ügynökségnek, s mindent intéznek számára, addig egy saját szakállára utazó turista maga nézi ki az úti célt, ő válogatja meg saját indíttatása alapján, hogy hol mit néz meg. Ugyanakkor jobban megismeri az úti célt, hiszen előre tájékozódik, dokumentálódik, megtervezi az utat, így számára nem csak a turistacsalogató terek, templomok, épületek, vendéglők és kocsmák jelentik majd a felhozatalt.

Vajon tényleg ez a világ legcsúnyább épülete?

Ugyanilyen értetlenkedéssel érdeklődtek szándékaim felől 2009 nyarán is, amikor Szabadka, Eszék, Vukovár, Tuzla, Srebrenica, Szarajevó, Mostar, Dubrovnik, Kotor, majd Podgorica érintésével a Balkán-körút utolsó állomásaként Kosovska Mitrovicát és Pristinát szándékoztunk meglátogatni. Akkor is, most is érvényes: személyes érdeklődés fűz a volt Jugoszlávia területén zajlott fegyveres vérengzések helyszínéhez, mert a második világháború utáni Európában ezeken a helyeken zajlottak az emberiséget megszégyenítő, szörnyűséges, mély sebeket ejtő események. S ha jobban belegondolunk, kevesen múlott, hogy 1990 fekete márciusán ne körülbelül ugyanezen cselekedetek menjenek végbe Erdélyben is. Sokan azt gondolják, itt ilyesmi nem történhetett volna meg, pedig a démon árnyékát már láttuk – szerencsére az ördög elkerült bennünket. Szomszédjaink viszont sajnos nem úszták meg…

Lélekből áradó vendégszeretet

Egy másik érv amellett, hogy miért választottam Koszovót: a kelet- és közép-ázsiai országokban, de a Balkánon is jobban értékelik, segítik a helyek az emberek iránt érdeklődő utazót, mint a nyugat-európai országokban. A balkáni országba látogatót saját vendégként kezelik, útba igazítják, sőt, még buszjegyét is fizetik. Ugyanazt éreztük Koszovóban, mint például Azerbajdzsánban: a vendég Allah barátja. Ezt anno bakui házigazdánk, Faris mondta, s a mondásból származó előzékenységet, vendégszeretetet, barátságot a muzulmán emberek többsége gyakorlatba is ülteti. Hiszem és vallom: míg Nyugaton a vendégszeretet a pénzedért mosolyog rád, keleten őszintén örvendenek, hogy meglátogattad őket, mi több, hálásak ezért.

Hysen Hundozi újságíró kollégámat a hannoveri CeBIT-en ismertem meg. Barátsága, vendégszeretete, pozitív kisugárzása példamutató volt számunkra

A koszovóiak, akár például a kazahsztáni, iráni vagy kirgizisztáni emberek, mindenképpen cáfolni akarják, hogy országuk veszélyes lenne, az esetleges veszélyt túlszárnyalja a bennük levő őszinte és érdekmentes vendégszeretet, az emberi melegség, a kedélyesség és a segítőkészség. Mindezt semmilyen nyugati all inclusive, csillogó-villogó szállodában vagy éppen drága étteremben, valamely utazási iroda által szervezet körúton vagy nyaraláson sem tapasztalhatja meg az ember!

Már nem kellett volna letakarni a rendszámtáblátBudapestig autóval, onnan pedig a magyar fővárost Pristinával összekötő diszkont légitársasággal utaztunk. Akadálymentesen léptünk be az ország területére, útleveleinkbe koszovói pecsétet ütöttek. Ehhez képest tíz évvel ezelőtt még személygépkocsival utaztam végig, akkor a békefenntartók jóváhagyását követően csupán egy papír fecni igazolta, hogy átkeltem a szerb-koszovói „határon” – távozáskor az iratot elvették.

Akárcsak 2009-ben, most is a Velania vendégházban szálltunk meg. Akkor a tulajdonossal csak telefonon beszélgettem, most viszont személyesen találkoztunk. Külföldiként tíz évvel ezelőtt az Ibrahim Rugova első koszovói elnök rezidenciája közelében elhelyezkedő ingatlanban lehetett csak megszállni, a „biztonság érdekében”, s akkoriban még komoly gondot jelentett a román rendszámtábla az autón, országunk ugyanis nem ismerte el Koszovó függetlenségét, s ezt a helyiek nagyon jól tudták… Ezért, szintén a „biztonság érdekében” letakartam az épület előtt parkolt Dacia rendszámtábláját…

A Koszovóra jellemző kereklámpás, régi Volkswagen Golf a Velania vendégház előtt

Hysen Hundozi újságíró kollégám, akivel egy németországi nemzetközi rendezvényen ismerkedtem meg, kijött értünk a repülőtérre, elvitt a szállásra, majd városlátogatás következett. Az első látnivaló: a világ legrondább épülete. A Koszovói Nemzeti Könyvtár brutalista stílusú épülete mintha börtönbe zárná a könyveket, a vasváz egy zárka rácsaira emlékeztet. Bár az 1980-as évek Jugoszláviájában épült, abban a történelmi időszakban, amikor etnikai jellegzetességek eltompításán igyekeztek a kommunista vezetők, Andrija Mutnjaković horvát tervezőnek sikerült az albán kucsmára hasonlító kis fehér dómokkal teletűzdelnie az épületet – erre nagyon büszkék a koszovóiak.

Katolikus székesegyház, ortodox katedrális, zsidó temetőArra már nem emlékeztem, hogy a több mint 90 százalékban muzulmán albánok lakta Koszovó fővárosának közepén katolikus székesegyház található, bár az e felekezethez tartozók száma igen alacsony a városban és az országban.

Impozáns a Szkopjéban született Teréz anyáról elnevezett egyházi épület, amelynek alapkövét a maga is muzulmán Ibrahim Rugova helyezte el: a 70 méteres torony uralja a várost, tetejéből gyönyörű kilátás nyílik a városraImpozáns a Szkopjéban született Teréz anyáról elnevezett egyházi épület, amelynek alapkövét a maga is muzulmán Ibrahim Rugova helyezte el: a 70 méteres torony uralja a várost, tetejéből gyönyörű kilátás nyílik a városra

Érdemes megjegyezni, hogy közvetlen közelben helyezkedik el a korábban KFOR (a NATO parancsnoksága alatt működő nemzetközi békefenntartó haderő) katonái által több ízben őrzött ortodox katedrális, amelynek felépítése évekkel ezelőtt leállt.

Nem engedték, hogy befejezzék az ortodox katedrális épületét...

A szellem-építmény, amelynek lebontását egyébként többször kérték az albánok, arra emlékeztet, hogy hajdanán még éltek itt szerbek, ám államuk erőszakos beavatkozása és katonai cselekedetei miatt kénytelenek voltak az anyaországukban menedéket keresni.

Kíváncsiak voltunk a szállásunk közelében levő, gyalogszerrel is elérhető zsidó temetőre is. A Dávid csillaggal ellátott két nagy, zöld színű vaskapu nyitva állt. A vízszintesen elhelyezkedő hatalmas márvány sírkövekhez senki sem nyúlt hozzá az utóbbi években. Az egyikre a zsidó naptár szerint számolt 5656-ik év van vésve, héber szöveg alatt.

A háztartási szemetet nem takarították el ugyan, de senki sem bántja a szabadon látogatgató sírokat a zsidó temetőben

A körbekerített, valamelyest gondozott temetőt elhagyva a Rexep Elmazi utcára érünk, amelyet a Pal Palucaj keresztez. Ennek közelében nagy meglepetésünkre két töltényhüvelyt találunk a földön. A helyiek szerint Kalasnyikov golyószóróval lőttek a levegőbe még szilveszterkor – a lakók így fejezték ki örömüket az új év érkezte kapcsán –, azóta maradtak ott.

Divat szilveszterkor a levegőbe lőni...

Egyébként az ország biztonságosnak mondható, bár a nemzetközi szervezetek szerint továbbra is gondot jelent a szervezett bűnözés, az ember-, szerv- és kábítószer-kereskedelem.

Séta Pristina belvárosában

Elsőként a koszovói rendszámú kocsikra lettünk figyelmesek: 2009-ben nemigen lehetett ilyesmit látni az utcákon, jellemzőbbek voltak a rendszámtábla nélküli autók. Most már saját rendszámmal rendelkeznek e járművek, bár ezekkel Szerbiába nem lehet átmenni…

Egy sétálóutcán végighaladva arra leszünk figyelmesek, hogy például a híres Konrad Adenauer Alapítvány is csak panellakásban tud székhelyt bérelni magának. Egyébként a nemzetközi szervezetek adatai szerint az átlagbér 330 euró körül mozog Koszovóban, még akkor is, ha sokan 500 euró körüli összeget keresnek havonta. A munkanélküliségi ráta 33 százalék körüli, az országot tulajdonképpen a Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban élő koszovói albánok tartják el.

Jobbra az ország színháza

A Koszovói Nemzeti Színház épülete mellett haladunk el. Bár nem értek albánul, nagyon kíváncsi lettem volna egy előadásra – úgy tartom, egy bírósági eljárás és egy színházi darab megtekintése adja meg a hely „feelingjét”. Az első nemzeti teátrumot egyébként Prizrenben létesítették a második világháború után, s csak 1999-ben költözött a fővárosba.

Más érdekességekre leszünk figyelmesek: villanyoszlopra ragasztott, zöld színű gyászhírekre. Tudjuk, iszlám személyekről van szó, hisz a keret zöld színű, ez pedig a vallás egyik jelképe.

Gyászhírek a villanyoszlopokon...

Nem sokkal odébb nagy fehér műanyagbetűket látunk az aszfaltra rögzítve: Newborn, azaz Újszülött – írja. Nem véletlenül áll ez a szó a köztéren, ugyanis Koszovó a világ legfiatalabb független állama. A 2008. február 17-én kinyilvánított függetlenséget véres háború előzte meg, amelynek az amerikai hadsereg beavatkozása vetett véget 1999 júniusában. Az Egyesült Államok megelégelte az európai országok „gyámoltalan” boszniai fellépését, s vadászgépeik a szerb állások és katonai jelentőségű objektumok három hónapon át történő bombázásával térdre kényszerítették a Slobodan Milosevici vezette rezsimet, amely kivonta csapatait Koszovóból. A NATO égisze alatt tevékenykedő amerikaiak igen jelentős katonai jelenlétet tartanak fenn az országban: adatok szerint csupán az 1999 nyarán a Ferizaj/Urosevac városa mellett létesített, 360 ezer hektáron működő Camp Bondsteel bázison 7 ezer amerikai katona állomásozik. Egyesek szerint az amerikaiak csak azért voltak hajlandók hozzájárulni Koszovó létrejöttéhez, hogy megvessék a lábukat a Balkánon… Igen sokatmondó volt Hysen kollégám megjegyzése, amint az egyik nap elhaladtunk az amerikai kormánynak 99 évre koncesszionált 5 hektáros területen felépített amerikai nagykövetség előtt: „nagyobb, mint a parlamentünk. Valójában ez a mi törvényhozásunk”…

A séta során megfigyeljük azt is, hogy a Demokrácia utca egy földalatti garázsba vezet: nem túl biztató jel… Elemzők szerint egyébként továbbra is igen törékeny a koszovói demokratikus intézmények stabilitása: az ország az Egyesült Államoktól és az Európai Uniótól függ, s polipként fojtogatja az országot a korrupció.

FOLYTATJUK


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Tudor Giurgiu-premierrel indít a TIFF
Huszonöt létszámos osztályokat akar az ...
Sírokat gyaláztak meg a zilahi ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ