Összességében a legtöbb jelölt nyilván a pártkötelékének köszönheti a voksok nagy részét, de az egyéni szimpátiák mindig eltorzítják a párttámogatottsági mutatót. Az RMDSZ-nek Székelyföldön a megszokotthoz képest szembe kell néznie a versennyel, hiszen az immár összeolvadt erdélyi magyar ellenzéki pártok, az Erdélyi Magyar Szövetség a legtöbb székelyföldi településen indít polgármesterjelölteket és önkormányzati képviselőjelölteket. A legtöbb helyen az RMDSZ indul nagyobb eséllyel, de lehetnek olyan települések, ahol magyar ellenzéki, vagy román pártok színeiben induló magyarok diadalmaskodnak.
Az idei önkormányzati választás lakmuszpapír abból a szempontból is, hogy a román pártok színeiben induló magyar jelölteket mennyire fogadja el a közösség, illetve mennyire tudják megtörni az etnikai szavazás homogenitását Székelyföldön a magyar jelöltekkel kampányoló román pártok. Voltak az eddigi választásokkor is vélhetően mélyállami hátszéllel indított zugpártok, a különbség most az, hogy van két nagyobb párt, a Marosvásárhelyen alapított Szabad Emberek Pártja (POL) és az USR, amelyek megpróbálnak példátlan mennyiségű magyar szavazót kiszakítani a székelyföldi homogén etnikai választói tömbből. Felmérések azt mutatják, hogy Romániában nem teremtődött meg a vegyes etnikai pártoknak kedvező társadalmi talaj, mint Felvidéken, de minden bizonnyal az egyéni szimpátiák valamelyest rácáfolhatnak erre a valóságra és okozhatnak meglepetéseket.
Belső-Erdélyben és Partiumban, nem beszélve a dél-erdélyi és a bánsági szórványról legtöbb helyen egyedül az RMDSZ-nek van társadalmi beágyazottsága, így csak a szövetség jelöltjei indulnak harcba. Van három-négy stratégiai fontosságúnak tekintett meccs, így Marosvásárhely és Szatmárnémeti polgármesteri tisztségének az elnyerése, illetve megtartása, valamint a Maros, Szatmár, Hargita és Kovászna megyei tanácsok elnöki posztjának a megőrzése. Az egyéni jelöltek mellett talán összességében sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy az önkormányzatokba hány magyar jelölt kerül be, ugyanis a későbbiekben ettől függ, hogy a magyar közösség mennyire tudja érvényesíteni akaratát a fejlesztésekben, mennyire tud beleszólni a sorsát közvetlenül érintő helyi ügyekbe. A választások után az alpolgármesterek és megyei tanácsalelnökök megválasztása háttéralkukon fog eldőlni, s ezeken csak akkor tud sikeresen részt venni az RMDSZ, ha erős támogatást és felhatalmazást kap a választóktól. Sok helyi és megyei önkormányzatban egy koalíció létrehozása s ennek fejében egy vezetői poszt megszerzése akár egy tanácsoson múlhat, így nagy tétje van a magyar jelöltre leadott minden szavazatnak még a szórványban is.
Az idei választáson azonban a fontossági sorrendben magasan kiemelkedik Marosvásárhely, amely az erdélyi magyarság egyik fellegvára Kolozsvár mellett. A Maros-parti városban jelenleg olyan váltóhangulat uralkodik, mint amilyen Kolozsváron volt 2004-ben. Kísértetiesen hasonlít az akkori kolozsvári kontextus a mostani marosvásárhelyihez, hiszen a város éléről leköszön egy 20 éve regnáló, a várost lezüllesztő polgármester. Csakhogy az RMDSZ jelöltjének, Soós Zoltánnak két olyan jelölttel kell szembenéznie, akik Dorin Florea leköszönő városvezető szellemiségét képviselik, hiszen mind az eddigi, de facto polgármester Claudiu Maior, mind a Funar elvakult nacionalizmusával szavazatokat vadászó Marius Pașcan törvényhozó lényegében Florea emberének számít, húsz éve közvetlenül hozzájárultak a Florea-rezsim fenntartásához.
Örvendetes, hogy az idén csak egyetlen magyar jelölt van, román oldalon az említett két versenyző mellett a liberális Theodora Benedek orvos számíthat még jelentős mennyiségű szavazatra, így a román voksok megoszlása nagyon jó lehetőséget teremt Soósnak a győzelemre. Marosvásárhelyen ugyanaz a kétségbeesés és reménytelenség uralkodik, mint ami volt 2004-ben Kolozsváron. Az ottani magyarságnak óriási szüksége van arra, hogy visszanyerje önérzetét és lépjen ki a fatalista „nem lehet és úgyis mindegy” általános közhangulatból.
A Maros Megyei Múzeumot vezető Soós Zoltán példátlanul fiatalos és lendületes kampányt folytat a közösségi oldalakon, román támogatókat is maga mögé tudott állítani, ami növeli a győzelmi esélyeit. Akár a választásokig, akár a választások után amennyiben győz, Soósnak nem lesz könnyű dolga, mert a román mélyállam továbbra is mintha stratégiai fontosságú helyszínnek tekintené Marosvásárhelyt, ahol a magyarok mindig csak másodhegedűsi rangra vannak ítélve. Lélekben egész Erdély támogatására szüksége lesz Soós Zoltánnak és csapatának, hogy ezen az előítéletes, meglehetősen nacionalista és xenofób szemlélet fölött diadalmaskodjon és bebizonyíthassa, hogy magyar ember is tud jó gazda lenni még akkor is, ha elődei az elmúlt húsz évben számos stratégiai hibát követtek el a Maros-parti városban.
