A választók mintegy fele, amely eddig is aktív volt, vette a fáradtságot és megjelent az urnáknál. Jelentős hányadot tettek ki továbbra is a 65 év fölöttiek, ami azt mutatja, hogy a járvány ellenére is ők számítanak a leghűségesebb szavazórétegnek. Nehéz azért általánosítani, hiszen ez az arány vidékenként változik, és nem kizárt, hogy bizonyos magyar régiókban, például az urbanizált szórványkörnyezetben a magyar nyugdíjasok nagyobb arányban maradtak távol, mint másutt, és az is elég egyértelmű, hogy őket nincs kivel pótolni, hiszen egyrészt ezeken a vidékeken a fiatalok nehezen megszólíthatók az etnikai, nemzetiségi hívószavakkal, másrészt a fiatalok sokkal inkább hajlamosak átszavazni a most feltörekvő rendszerkritikus pártokra, mint amilyen az USR–PLUS.
Magyar szempontból összességében jó eredmények születtek, de a fent említett járványhelyzet és az idősebb szavazóréteg megcsappanása komoly aggályokat vet fel a december 6-i parlamenti választások tükrében, ha egyáltalán akkor lesznek megtartva, ugyanis a járványhelyzet semmi jóval nem kecsegtet, és nem kizárt, hogy a parlamenti pártok többsége politikai megfontolásból a halasztás mellett dönt. De ez majd a jövő zenéje, egyelőre annyit tudunk, hogy december 6-án ismét megmérettetik a magyar érdekképviselet, és mint mindig, nem több és nem kevesebb a tét, mint az, hogy lesz-e magyar érdekképviselet a parlamentben, vagy nem. A Brassó, Temes és Hunyad megyei, de a Kolozs és Bihar megyei példáknak is mind figyelmeztető jelként kell szolgálniuk, hiszen láttuk, hogy néhány szavazaton is múlhat egy sorsdöntő mandátum megszerzése, vagy akár az ötszázalékos bejutási küszöb átlépése. A brassói példa hátborzongató, hiszen mind a városi, mind a megyei tanácsnál néhány századnyi százalékponton múlott, hogy a brassói magyaroknak nem lesz önkormányzati képviseletük. Persze, mindenki számára világos, hogy olyan településekről és közigazgatási egységekről beszélünk, ahol nagyon megcsappant a magyarság számaránya, de a parlamenti választásnál minden egyes magyar jelöltre leadott szavazat fontos lesz, hiszen az arányos képviselet és az országos lista lehetővé teszi, hogy egyetlen szórványvoks se vesszen el, hanem a végső elszámolásnál ugyanannyit nyomjon a latban, mint egy tömbmagyarságban leadott szavazat. Ugyanis ha közvetlenül nem is járul hozzá egy szórványmegyében magyar képviselői mandátum elnyeréséhez, de az országos lista sikeres szereplésében nagy szerepük van a szórványban vagy akár a Kárpátokon túl leadott szavazatoknak, akárcsak a külföldről érkezőknek.
Az önkormányzati választáson túlsúlyba kerültek a szimbolikus győzelmek, ilyen Marosvásárhely és Szatmárnémeti, valamit a Maros és Szatmár megyei tanácselnöki poszt elhódítása, de a szórványban elszenvedett vereségek önmagukban felérnek egy kisebb politikai Moháccsal. Persze azért már régóta látjuk, hogy az úgynevezett billegő szórványmegyékben mindig lutri volt a küszöbátlépés, de most talán egyszerre túl sok ilyen jellegű kudarc összegyűlt. Ezt súlyosbítják a szórványnak nem nevezhető Kolozs és Bihar megye csapnivaló eredményei, amelyek mélyen számarányunk alattiak.
Bihar megyében már évek óta elhibázott politikát folytatnak a különböző magyar szervezetek, az RMDSZ a Kiss Sándor-i örökséget még mindig nem tudta feldolgozni, emellett a folyamatos magyar–magyar acsarkodás, ami Bihar megyét évek óta jellemzi, a jelek szerint kifárasztotta a magyar lakosságot, amely nem kér a steril, értelmetlen sárdobálásból. Kolozsváron és Kolozs megyében a nagyvárosi modernizáció, valamint a szórványosodás két olyan tényező, amivel az RMDSZ már jó ideje nem tud mit kezdeni, a modernizációs folyamatokba nem tud elég látványosan bekapcsolódni, ezért a szavazók egy része román pártokban és jelöltekben keresi a modernizáció megtestesítőit. Ezzel magyarázható részben az átszavazás, másrészt a Kolozs megyeiek az RMDSZ-nek a PSD-vel való szövetkezését sem nézték jó szemmel, hiszen ebben a megyében mind a PNL, mind az USR erős. Más megyében a szövetségnek nem kell szembesülnie ezzel a problémával, mert 50-80 kilométerrel távolabb, például Maros megyében a magyarság teljesen más véleménnyel van ezekről a román pártokról, hiszen ott ezek nem bizonyítottak, mi több, a nacionalista kirohanásaikra is érzékenyebbek ott a magyarok, mint Kolozsváron vagy Kolozs megyében.
Kolozs megye és Kolozsvár ebből a szempontból teljesen más környezet, ezért a szövetségnek komolyan el kellene gondolkodnia egy sajátos, árnyalt stratégia kidolgozásán, ami különösen Kolozsvárnak, Kolozs megyének és esetleg a többi szórványmegyének szóljon. Soós Zoltán és Kereskényi Gábor kampánya jó példa volt erre, ezek közül is különösen a Soósé volt kiemelkedő, amelyet bármely román párt megirigyelhetett volna. Egyesek meg is tették, hiszen helyi szinten próbálták utánozni egyes jelöltek, de kevés sikerrel. Az is igaz, hogy Soós kampányán román személyek is dolgoztak, ő pedig független jelöltként indult. Az RMDSZ-nek sürgősen meg kell akadályoznia a zárványosodását, még hangsúlyosabban kell törekednie arra, hogy román szavazókat, vegyes családban élőket is nagyobb arányban megszólítson, különben a parlamenti és önkormányzati érdekképviselet megtartása előbb-utóbb ellehetetlenül. Ezzel a nyitással a szövetség magyar oldalon is már több szavazatot nyerne, mint veszítene, hiszen a magyar közösségben (főleg a belső-erdélyi nagyvárosi környezetben) felgyorsultak olyan integrálódási folyamatok, amelyek következtében a magyar szavazók nem tekintik már árulásnak vagy ördögtől valónak, ha magyar jelöltek interetnikus közegnek szánt, etnikai érzékenységeket figyelembe vevő árnyalt, nem kizárólag a magyar célkitűzésekre összpontosító üzeneteket, célokat fogalmaznak meg.
