Kitárt könyvlapok nyílnak és csukódnak...
Vissza

Kitárt könyvlapok nyílnak és csukódnak...

Lászlóffy Csaba (1939–2015) írónak, költőnek állít emléket a Memóriapróba című kötet, amelyet vasárnap délben mutattak be Kolozsváron. A Balázs Imre József és Korpa Tamás által szerkesztett, a Kriterion és a Polis Könyvkiadó által megjelentetett könyvben egyaránt helyet kapott Lászlóffy Csaba hagyatékának és utolsó versesköteteinek néhány darabja, a költőre emlékező esszék, emlékező jellegű írások, tanulmányok, kritikák, a Lászlóffy-művek listája, továbbá portréfotók, grafikák.

– Ez a kiadvány Lászlóffy Csaba utóéletét indítja el. Majd az irodalomtörténészek, a kritikusok és az olvasók kiszűrik az itt közreadott írásokból a maradandót, amely mindenkit megszólít – mondta H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója bevezetőjében.

– A könyvvel támpontokat nyújtunk az utókornak, amely csak most ismerkedik meg Lászlóffy Csaba életművével. A Kriterion és a Polis könyvkiadó már több ilyen emlékkönyvet bocsátott útjára. Ebben a műfajban megjelenik a személyes hangnem, hiszen az írások szerzői mind ismerték Lászlóffy Csabát. Külön fejezetbe foglaltuk a személyes jellegű emlékezéseket és az irodalomtörténeti, kritikai írásokat, mert mindegyikből ízelítőt akartunk adni. Azért vállaltam el a kötet szerkesztését, mert már egyetemista korom óta megfogott, hogy van egy ember a kolozsvári Szabadság napilapnál, aki odafigyel az egyetemisták verseire – magyarázta Balázs Imre József író-költő, a kötet szerkesztője.

– Lászlóffy Csabával a véletlenek sorozata hozott össze mintegy negyven évvel ezelőtt. Csaba többször megkért, hogy olvassam el a kéziratait, mert kíváncsi volt az olvasói reakciómra. Tette ezt még akkor is, ha tudta, hogy abban a korban írásainak kiadása reménytelen. Találkozásaink és beszélgetéseink hatására később, a Szabadság főszerkesztőjeként úgy döntöttem, hogy a lap irodalmi mellékletének szerkesztésével Lászlóffy Csabát bízom meg. Lászlóffy olyan ember volt, aki 1989 előtt és 1989 után is ugyanúgy élt és cselekedett. Az ő esetében nem volt szükség az önmagával való szembenézésre, nem kellett önkritikát gyakorolnia, mert lelki tisztaságát mindvégig megőrizte. Kompromiszszumok nélküli ember volt, és így is marad meg emlékezetemben. A Szabadság irodalmi melléklete, amely a Tetőn címet viselte, azt tűzte ki célul, hogy a kárpát-medencei és az európai magyar irodalmi tájat végigpásztázza, és kövesse a fiatal tehetségeket. Kevés ilyen típusú próbálkozás volt az erdélyi magyar napila pokban – emlékezett Lászlóffy Csabára Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság volt főszerkesztője, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke.

Visszaemlékezésében Keszthelyi György, kolozsvári költő szintén a Szabadság mellékletéről beszélt, mint megtudtuk, kéziratait borítékba tette, és elküldte Lászlóffy Csabának, aki leközölte az általa küldött verseket. Bizonyos idő után személyesen is megismerkedtek, megbeszélték Keszthelyi verseit, aki, mint megjegyezte, mindig megfogadta Lászlóffy tanácsait.

Varga Melinda költő, az aradi Irodalmi Jelen munkatársa is arra emlékezett, amikor egyetemistaként Lászlóffy közölte néhány versét a Tetőn mellékletben. – Lászlóffy Csaba hangsúlyosan figyelt a fiatalokra. Széles látókörű, művelt ember volt, akinek mindenkihez volt egy jó szava – vélekedett Varga Melinda.

László Réka két Lászlóffyverset olvasott fel, majd a jelenlévők is megosztották Lászlóffy Csabával kapcsolatos emlékeiket.

(Borítókép: Balázs Imre József, H. Szabó Gyula és Tibori Szabó Zoltán a rendezvényen. Fotó: Kiss Gábor)


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Nyári túrákon: Árnyas erdők, kék tó és ...
Csalogató a Szászsebes melletti ...
Októberi bakancslista Mátyás- és ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ