Kisvállalkozók a kispadon: ők még várják az újraindulást
Sokan elégedetlenek a cégeket támogató intézkedésekkel
Sokan elégedetlenek a cégeket támogató intézkedésekkel
Vissza

Kisvállalkozók a kispadon: ők még várják az újraindulást

A szükségállapot lejárta, illetve a polgárok szabad mozgására vonatkozó hatósági korlátozások részleges feloldása ellenére bizonyos ágazatokban továbbra sem indult be az élet. Ilyen például a személyszállítás, de ugyanúgy érintettek a vendéglők, kávézók vagy éppen a mozik és színházak mellett bizonyos szabadidős, csapatépítő és sporttevékenységek is, mint amilyen az utóbbi időben egyre népszerűbb lézerharc vagy akár a társasági tánc. Ennél pedig talán még rosszabb az, hogy a hatóságok (egyes más országokkal ellentétben) egyelőre nem is vetítették elő, mikor folytathatják tevékenységüket az ilyen téren érdekelt kisvállalkozók, akik helyzete így egyre kilátástalanabb, főleg, ha azt is figyelembe vesszük: egyeseknek – vagy sokaknak – közülük az ebből származó jövedelem jelenti a fő vagy éppen az egyetlen bevételi forrást az egész család számára. Ja, hogy az állami segítség? Hát az nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik…

A szükségállapot márciusi bevezetése óta a Szabadság folyamatosan figyelemmel kísérte az új koronavírus-járványnak nemcsak az egészségügyi, hanem a gazdasági hatásait is: elsősorban a helyi kisiparosok, kisvállalkozók helyzetére, nehézségeire voltunk kíváncsiak, illetve arra, hogyan vészelik át ezt a minden szempontból különleges időszakot. A szükségállapot aztán – néhány napja – véget ért, de számos kisvállalkozón ez még nem segített: az utóbbi napokban lapunk hasábjain több olyan cégvezető is megszólalt, aki még mindig bizonytalanságban él, a hatóságok ugyanis továbbra sem hozakodtak elő pontos dátummal arra vonatkozóan, hogy az ő ágazatukban mikor indulhat újra az élet. E cégek, e kisvállalkozók mögött pedig nem egy esetben családok húzódnak meg, akiknek ilyenformán a megélhetésük van veszélyben. Ők egyelőre nem tehetnek mást, mint hogy igyekeznek túlélni ezt az időszakot (is).

Már mindenki útnak indulna

Fodor Dorottya, a kolozsvári székhelyű, Kolozsvár–Budapest menetrend szerinti kisbuszjáratokat üzemeltető Optimus Trans képviselője lapunknak elmondta: a személyszállítást az elsők között érintették a kormány korlátozó intézkedései.

– Már március elején le kellett állnunk, nem szerveztek több iskolai kirándulást sem. Onnan kezdve nulla a forgalom, s egyelőre esély sincs az újraindulásra. A menetrend szerinti személyszállítás március közepén állt le. Olaszországgal ellentétben nálunk még nem jelentették be, mikortól szabad ismét utazni. Pedig az emberek érdeklődnek, de nem tudunk pontos választ adni nekik – fogalmazott a cégvezető, akitől megtudtuk: lévén, hogy a tevékenység teljesen leállt, néhány alkalmazottjuk munkanélküli lett, a többieket kényszerszabadságra küldték.

– Bele sem merek gondolni, ezért ki sem számoltam, hogy eddig mekkora veszteség érte a céget. Nagyon lesújtanának a negatív számok. Azt tudom, hogy jócskán a mínuszban vagyunk – tette hozzá a szükségállapot előtt még tizennégy személynek munkát adó cég vezetője.

Fodor Dorottya ugyanakkor elégedetlen a pénzügyminiszter által bejelentett, a cégeket támogató intézkedésekkel.

– Azt gondolná az ember, hogy milyen vagány, segítenek. De közben valójában a bank dönt arról, hogy a vállalkozónak hogyan, mivel kell fedeznie az így kért kölcsön 10 százalékát. Ha valamelyik cég például 100 ezer lejt kér, ahhoz, hogy 90 ezret megkaphasson, 10 ezret fel kell mutatnia. Mivel leállt a tevékenység, nincs pénzem, a 10 ezret kölcsön kell kérnem. Ám a kamatot is csak december végéig vállalja át az állam, erről bezzeg nem szólnak a hírek. Ragozzam tovább? – tette fel a retorikus kérdést a vállalkozó. Az sem jöhet szóba, hogy eladnak autóbuszokat, mert ilyesmit most senki sem vásárol.

– Ha június közepén újraindulhat a tevékenység, akkor abban reménykedünk, túléljük a jelenlegi helyzetet. Úgy érzem, mindenki vágyik már találkozni a rokonokkal, s útnak indulnak az emberek. Elmaradnak viszont a külföldi turistacsoportok, lehet, a nagy buszokra nem lesz szükség – jegyezte meg a cégvezető.

A gyerekek és a szülők is vágynak a kikapcsolódásra

Kocsis Júlia, a Lézerharc Kolozsvár képviselője a Szabadságnak azt nyilatkozta: egyelőre képtelen megítélni, mikor indulhat újra az összesen nyolc személy megélhetését biztosító kisvállalkozás.

– Valószínűleg akkor lehet ismét nálunk szórakozni, kikapcsolódni és sportolni, amikor a hatóságok feloldják a védőmaszk kötelező használatát a zárt helyiségekben. Arra számítunk, hogy június közepén, legkésőbb július elején végre kinyithatunk. Úgy érzem, a szülők és a gyerekek egyaránt „totálkárosak” a bezártság, azaz a kikapcsolódás és a szórakozás hiánya miatt – fogalmazott a kisvállalkozó.

Hozzátette: ha a korlátozásokat a vakáció elején feloldják, akkor remélhetőleg júliustól napos tábort szerveznének a gyermekeknek.

– Van kalandparkunk, természetesen lézerezni is lehet majd. Andor fiam létrehozta a Pandora nevű új arénát, alig várjuk, hogy indulhassunk. Arra is gondoltunk, hogy szabadtéri tevékenységeket szervezzünk a Bácsi-torokban vagy a Hója-erdőben – jegyezte meg Kocsis Júlia, aki szerint a lézerarénák és egyéb játékszobák megnyitása szorosan összefügg majd az iskolai tevékenységek újrakezdésével. – Fejlesztettünk, új pályát nyitottunk, most már ötven személy vehet részt egy-egy lézeres játékon. Céllövészetre pisztolyokat vásároltunk, azt is ki lehet majd próbálni – mondta, hozzátéve: a vállalkozás tevékenységét március 13-án kellett leállítani, a nyolc alkalmazott kényszerszabadságra került, a leállása miatt pedig a bérleti díjat nem sikerült kifizetni. Ilyenformán várják a pénzügyminiszter által a kis- és középvállalatok felkarolására meghirdetett kormányzati programot.

– Már március elején kezdték a szülők visszamondani a születésnapok alkalmából szervezett partikat. Pedig az év nagyon jól indult: már február végén májusra érvényes foglalásokat iktattunk, klienseink az előleget is kifizették. Alig várjuk, hogy kinyithassunk, s igyekszünk alternatívákat keresni. A gyerekeknek szükségük van a mozgásra, a cégeknek a csapatépítő tevékenységre – szögezte le Kovács Júlia.

Három személy egy helyiségben? Akkor magántáncóra!

A hatóságok intézkedései nagy ütést mértek a cikkünkben Szegi Andrea és Szegi Márk által képviselt kolozsvári magyar társastáncmozgalomra is – a két oktató mondhatni amúgy is önkéntesként tevékenykedett a Kolozsvári Társastánc Egyesületnél, Ilonczay Tekla és Kruk Zoltán mellett.

– Nagyon várjuk a hatóságok bejelentését, legyen már végre akció! Abban a pillanatban, hogy bejelentik a lehetőséget, meg is hirdetjük a tanfolyamokat. Hatalmas a társaságitánc-kedvelők vágya az együttlétre, a mozgásra, a táncra! Addig megpróbáljuk túlélni ezt az időszakot. Hogy szabadban is táncra lehetne perdülni? Egyelőre csak hárman, s körülmények is szükségesek… Az online társastáncoktatásnak sem látom az értelmét: messze nem ugyanaz a hangulat, az érzés, a dinamika – fogalmazott Szegi Márk, aki abban reménykedik, hogy júniustól magánórák formájában, júliustól pedig a régi rendszerben folytatódhat a táncoktatás.

– Úgy érzem, amennyiben június elejétől nem kezdődhet meg a tevékenység, nagy bajban lesznek a termeket bérlő sport- és táncklubok, ugyanis nagyon kevesen rendelkeznek saját helyiségekkel. Ha nagyon rosszra fordul a helyzet, akkor fel kell adnunk a jelenlegi, majdnem tökéletes tánctermet, s valamit órára kell majd bérelnünk valahol – jelentette ki, hozzátéve: fel vannak készülve a jelenlegi táncterem feladására, alternatívát keresnek.

– Az emberek alig várják, hogy ismét táncolhassanak, s mihelyt a hatóságok is úgy akarják, ezt biztonságos körülmények között meg is tehetik majd. A magánórát mindenki azonnal vállalná, a csoportos oktatásban például ki lehet majd iktatni a szokásos párcserét, illetve az oktatók és a tanfolyamra járók közötti fizikai érintkezést. Természetesen mindent fertőtlenítünk majd, védőmaszkot viselünk stb. – mondta lapunknak az újrakezdésre gondoló oktató.

Szegi Márk szerint egy hoszszabb szünet még mindig jobb, mint helytelenül cselekedni.

– Az unitárius egyház által anno rendelkezésünkre bocsátott központi tánctermet magánórákra tudnánk használni. Mindannyian önkéntesek vagyunk az egyesületnél, jelenleg mindenki az alapfoglalkozásából él. A feleségem szülési szabadságon van, én továbbra is webfejlesztéssel foglalkozom, a többiek is szakmájukból tartják fenn magukat; a tanfolyamokkal tulajdonképpen mindanynyian a közérdeket szolgáljuk. A nagyon magas terembér miatt pénz nekünk nem jutott, így azt lehet mondani, hogy Kolozsváron nem lehet megélni a magyar nyelvű társastáncoktatásból – jelentette ki a nagy tapasztalattal és nemzetközi elismeréssel rendelkező táncos, aki szerint az online táncoktatás nem alternatíva: túl steril, mű hangulata van, robotszerű.

– Amondó vagyok, hogy amikor majd lehet, akkor csináljuk rendesen. Magyarországon már vannak csoportos edzések, tanfolyamok, nálunk erre még várni kell. Az anyaországban különben a versenytáncklubok állami támogatásban is részesülnek – összegzett.


EZ ÉRDEKELHETI
GAZDASÁG ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Bölcs diákok: középpontban a Föld ...
Erdélyi magyar kutatók saját ...
Vákár István: több pénz jut ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • Pozitív emberek pozitív teszttel, ...
  • Országos jelentőségű lelet ...
  • Frankenstein-horror
  • Elhunyt Angi István zeneesztéta
  • Hosszú járvány lesz: 3 év kell a ...