Kiskirályok, bárók

Főnemesi rangok, a bárói, grófi, hercegi címek ötlöttek fel bennem, amikor a Romániai Magyar Szó 2004. július 16-i száma egyik cikkének öles betűkkel írt címében ezt olvastam: „Újra kihallgatták Nicolae Mischie megyei bárót.” Ilyen tisztségről, főrangú címről – megyei báró – nincs tudo¬má­som, de nem is lehet, hiszen ilyen kifejezés a magyarban nincs. A románban is csupán az utóbbi egy-két évben tűnt fel (baron local, baron al judeţului), mégpedig azon az alapon, hogy az egykori báró a maga birtokán teljhatalmú kényúr volt, majd ezt a tulajdonságot, képességet jelentésbővüléssel átruházzák arra a személyre, aki nem éppen tisztességes eszközökkel szerzett vagyona birtokában ma is „kényúrként” viselkedik, basáskodik, akaratát a megyére, városra vagy bármilyen közösségre rákényszeríti, érvényesíti, azaz, miként a magyarban mondjuk: kiskirály. Ez a szó nem jutott eszébe a cikkírónak, helyette a román megfelelő (baronul judeţului) magyar tükörfordításával élt. Mondanunk sem kell, hely¬telenül. Idő múltával azt hittem, hogy ez a „báró”, kiszorult a romániai sajtó nyelvéből. Tévedtem. A Krónika 2016. szeptember 30-ai számában címként olvasom: „Kocavadászok és zöldbárók”. A cikk is a „helyi bárók”-ról szól akik észrevétlenül építenek globális brandet (?).

A kiskirály szavunk jelentésfejlődését mi is nyomon követhetjük. Történeti vonatkozásban a kiskirály: gazdag földesúr, oligarcha, aki hatalmas birtokán korlátlan, szinte királyi hatalmat gyakorolt. Csák Máté a Felvidék kiskirálya volt – olvassuk a történelemkönyvekben. Aki semmiben sem szenved hiányt, mindene megvan, szóláshasonlatunk szerint: úgy él, mint egy kiskirály. Petőfi versében (Anyám tyúkja) „Válogat a kendermagban, / A kiskirály sem él jobban.”

Kialakult a kiskirály szónak átvitt értelmű használata is. Valahol valamely területen szinte korlátlan hatalmú úr szintén kiskirály. A régi főispánok a megyék kiskirályai voltak. Él a szóval Arany János is: „Akkor ami elmúlt, feledségbe megyen, / Kiskirály leszesz te az egész vidéken.” Újabban szintén kiskirály a hatalmával visszaélő, basáskodó hivatalnok, tisztviselő, gazdasági vagy társadalmi vezető. Jámbor óhaj: szüntessék meg a vidéki kiskirályok hatal­mas­kodását!

De nézzük a báró szavunkat.

A magyarban a báró feudális méltóságot, főnemesi rangot jelölő cím. A régi Magyarországon így nevezték az országos tisztségek viselőit, tágabb értelemben a legnagyobb hatalmú birtokosokat. Később – ettől gyakran függetlenül – báró a királyok által adományozott címmé vált. A magyarban latin eredetű szó. Végső soron germán forrásból származik, jelentése itt tulajdonképpen ’harcias férfi’, a középkori latinban ’zsoldos, királyi szolga’, a magyarországi latinban ’zászlósúr’. A magyarországi latinságban, a hivatali latin nyelvben, a többes számú barones szóra az első adat 1231-ből való. A magyar báró szó főrangú tisztviselő jelentésben 1565-ből, családnévvel együtt járó bárói cím pedig 1690-ből mutatható ki.

A szó a frankból került át a franciába, innen baron alakban – számos európai nyelvbe.