Kihívás előtt

Kihívás előtt
Rendkívüli húsvétra készülünk. Már egy ideje világos volt, hogy az idén nem ülhetjük meg legfontosabb keresztényi ünnepünket a megszokott módon a koronavírus-járvány miatt. Sokan még el sem tudjuk képzelni, miként telnek el az ünnepnapok, hiszen felfoghatatlan, hogy ebben az időszakban ne találkozzunk szeretteinkkel, rokonainkkal.

Mások számára az jelent nehézséget, hogy a nagyhét főbb vallási szertartásain nem tudnak részt venni személyesen, hanem rákényszerülnek továbbra is virtuális térben átélni lélekben Krisztus szenvedéstörténetét, majd feltámadását. Most már minden bizonnyal tudjuk, hogy rendkívüli húsvét elé nézünk, hiszen Klaus Iohannis államelnök a tegnap felkéréssel fordult a lakossághoz, hogy ne utazzunk húsvétkor egymáshoz, a családok, rokonok, ne keressék fel egymást, ne látogassuk a templomokban tartott szertartásokat, a külföldön élő román állampolgárok pedig ne jöjjenek haza.

A hatóságok szerint csak ez után következik a legkritikusabb időszak, hiszen már kialakult egy pár fertőző gócpont, a kórházakban az orvosok védelme még mindig nincs megnyugtatóan biztosítva. Emellett a hatóságok számítanak arra is, hogy a lakosság fegyelmezettsége lanyhulhat az ünnepnapokra való tekintettel. Már több mint három hete (jövő héten immár csaknem egy hónapja) leszünk elzártságban, amit meg is lehet szokni, a veszélyérzetünk lankadhat. Így azt gondolhatjuk, hogy ha eddig nem történt semmi bajunk, akkor ezentúl sem fertőződhetünk meg az új típusú koronavírussal. Könnyebben meggyőzhetjük magunkat, hogy lazítsunk az eddig önként vállalt és betartott szabályokon, és kimenjünk a házból, hogy egy keveset találkozzunk szeretteinkkel. A hatóságok tudják, hogy ebben rejlik a következő időszak veszélye, ez a legnagyobb kihívás, hogy a lakosság mennyire tudja megőrizni fegyelmét és betartani a kényszerbezártság szabályait.

Amennyiben lazítunk ezeken a szabályokon, könnyen előfordulhat, hogy a kórokozó elszabadul és tömegesen kezd fertőzni kitéve a lakosság veszélyeztetettnek számító 20 százalékát annak, hogy intenzívosztályra kerüljön. Mindenki arra számít, hogy az idén egy hét eltéréssel következő, nyugati és keleti keresztényszég húsvétja után, április végén fog bekövetkezni a fertőzések csúcsa, várhatóan ekkor kell számítani a legtöbb betegre. Kaptunk már kedvező híreket is, hiszen a szakemberek már azt is kilátásba helyezték, hogy május 15. után fokozatosan feloldhatják a szigorú szabályozásokat, de csak fokozatosan fogunk megszabadulni a különböző korlátozásoktól, tiltásoktól. Arról álmodni sem lehet, hogy koncertekre, sportmérkőzésekre, fesztiválokra már nyáron mehetünk, hiszen a nagy gyülekezéseket aligha fogják engedélyezni. Hogy mégis mi számít nagy gyülekezésnek, hogyan fogják szabályozni pontosan ezt a hatóságok, mekkora tömeget fognak engedélyezni, az attól függ, hogy mennyire leszünk szabálykövetők a következő hetekben. Most nagy szükség van az önfegyelemre ahhoz, hogy felelősen cselekedjünk egymásért, hiszen mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk. Senki sem tud hamarabb kigyógyulni a koronavírus-járványból, senki sem fogja tudni elkerülni a betegséget csak akkor, ha a világ minden részén alkalmazott szabályokat betartja. Én, ha kicsit lazábban értelmezem a tiltásokat, akkor nagy valószínűség szerint megbetegítem a környezetemet, éppen szeretteimet, akiket a leginkább szeretnék megóvni ettől, ezért nem kell elfelednünk, hogy mindannyian felelősek vagyunk egymásért.

A járvány jó alkalom, hogy tudatosítsuk, a Földön minden tettünknek következményei vannak. Az ember nem csak szűk környezetére kell vigyázzon, hanem befolyásolhatja például az afrikaiak életét is környezetszennyezéssel, indokolatlanul nagy szemétmennyiség termelésével. Ez az időszak most a környezettudatosoknak és környezetvédőknek kedvez, hiszen beteljesült régóta dédelgetett álmuk, hogy az emberek végre nem nyüzsögnek folyton repülővel és autóval, így a Föld kissé fellélegezhet. Vitatható, hogy ezentúl mire számítsunk, ugyanis komoly kételyeim vannak azzal kapcsolatban, hogy az ember képes pár hetes gyökeres életmódváltás után átalakítani fogyasztási szokásait. Vélhetően a mostani válság után is mindent megteszünk azért, hogy kielégítsük fogyasztási szokásainkat és vágyainkat. Amennyiben a világkereskedelemben nem következik be radikális változás, főleg a nagy termelési láncoknál, és kizárólag csak a profitra összpontosítunk, aligha mondhatjuk majd el, hogy a koronavírus-járvány hatására sikerült kevésbé szennyező, kizsákmányoló termelési és fogyasztói filozófiát elsajátítanunk.