Kihívás a társadalomnak a népesség öregedése
Az öregedő társadalom jó befektetés is lehet egyes ágazatokban
Az öregedő társadalom jó befektetés is lehet egyes ágazatokban
Vissza

Kihívás a társadalomnak a népesség öregedése

Demográfusok és a különböző tudományok művelői – orvosok, szociológusok, közgazdászok, biológusok és számos más társadalomtudomány – már évek óta kongatják a harangot, hogy az elkövetkező évek, évtizedek egyik legnagyobb kihívása a világ népességének elöregedése lesz. A Földön a 20. század második felében hatalmas változások mentek végbe, ilyen a népesség- és információrobbanás, a 21. századot pedig az öregedés századának nevezik a szakemberek. A népesedés súlyos gondokat is előrevetít, hiszen a népesedés és a gazdasági fejlődés között szoros a kapcsolat. Az EU-ban is a munkaképes korúak arányának csökkenése, valamint a nyugdíjasok számának növekedése várható. A statisztikai adatok alapján Románia népessége is egyre öregszik, a listán Kolozs megye valahol középen helyezkedik el, a jelenlegi 41,9 év átlagéletkorral. Veres Valér szociológus a jelenség két fő okát jelölte meg: az alacsony gyerekvállalási kedvet valamint a kivándorlást.

Az Országos Statisztikai Intézet adatai alapján Romániában csak két megyében (Iasi és Ilfov) alacsonyabb az átlagéletkor 40 évnél, és az elemzett (2012-2020-as) időszak egyre romló helyzetet mutat a megyék elöregedése szempontjából. A várható élettartam egyre nagyobb, de emellett a születések száma lényegesen visszaesett, a migráció szintén negatívnak mondható (többen hagyják el az országot, mint ahányan bevándorolnak), az úgynevezett baby boomer (gazdasági jólétben született) generáció is közeledik a nyugdíjazáshoz. Mindez együttesen pedig egyre nagyobb nyomást gyakorol az egészségüggyel és szociális ellátással kapcsolatos állami kiadásokra, a nyugdíjak összegét folyamatosan növelnie kell az államnak, és elkerülhetetlenné válik a különféle adók növelése is, mutatnak rá gazdasági elemzők.

Kolozs a gyorsan öregedő megyék között

Az ország megyéi között az életkor szempontjából is lényeges eltérések vannak, Teleorman és Vâlcea megyékben például az átlagéletkor meghaladja a (közismerten elöregedett társadalomnak tartott) Japánban mértet (45,4 év) is. Románia legöregebb megyéi: Teleorman, ahol az átlagéletkor 46,8 év, Vâlcea megyében 46,1 év, Brăilában 45 év, Olt megyében  44,7, Hunyad megyében 44,5, Mehedinți megyében 44,5, Buzăuban  44,5 és Krassó-Szörényben pedig 44 év. A legfiatalabb megyék az átlagéletkor szerint: Iași, Ilfov, Suceava és Beszterce-Naszód, ahol a lakosság átlagéletkora 40 év körüli.

Érthetően, valamely település “életkora” nagymértékben befolyásolja a helyi önkormányzatot a különféle gazdasági, társadalmi politikák, intézkedések alkalmazásában, eltervezésében, hiszen a munkaképes, aktív lakosságtól függ a megyék jövedelme, bevétele: többek között a helyi adók és illetékek révén tudnak beruházásokat véghezvinni, szociális ellátásokat biztosítani. Az öregebb megyék ebből a szempontból hátrányosabb helyzetben vannak, a kényszerből megnövelt adók például a meglévő kevés vállalkozást, a többségében nyugdíjas lakosságot sújtja.

A statisztikai intézet adatai rávilágítanak, hogy Románia megyéi többségének öregedési “ritmusa” meghaladja az országos átlagot, és példaként kiemelik Kolozs megyét, ahol annak ellenére, hogy Kolozsvár egyetemi város, a kevéssel több mint 35 évről közel 42 évre nőtt az átlagéletkor hat választási ciklus időszakában. Arra is rámutatnak a felmérésben, hogy a gazdaságilag jobb helyzetben lévő, gazdagabb vidékek, alacsonyabb elhalálozási rátával, jobb eséllyel vonzzák a más megyékből a munkaképes fiatalokat, ez pedig hozzájárul valamennyire az adott település lakosságának “megfiatalításához”. Sőt, a megyék jóléte a gyerekvállalást is befolyásolja.

Hogyan befolyásolja a társadalmat a jelenség?

A népesség öregedése nagymértékben befolyásolja a munkaerőpiacot: egyre kevesebb lesz az aktív, munkaképes lakosság, ami kihat a bérekre, hiszen a munkáltatók kényszerítve lesznek magasabb keresetekkel és egyéb kedvezményekkel csalogatni a munkaerőt. Szintén ennek a jelenségnek tudható be a munkára kivetett illetékek növelése is az állam részéről, lévén, hogy az aktív lakosság révén kell fenntartania az államnak a nyugdíjrendszert valamint egészségügyi és egyéb szociális rendszereket. Ez azonban – figyelmeztetnek gazdasági elemzők – vissza is üthet, csökkentheti a munkavállalási valamint beruházási kedvet, ezáltal a gazdasági termelékenységet és hatékonyságot.

Szintén a népesség öregedésének kihatása az egészségügyi ellátással és nyugdíjakkal kapcsolatos állami kiadások növekedése: minden nyugdíjazással egy “üresedés” keletkezik az állami költségvetésben, hiszen a nyugdíjazott személy megszűnik társadalombiztosítási befizető lenni, ezt a csökkenést pedig az államnak jobb híján más forrásból kell pótolnia, tehát adott esetben adók, illetékek, járulékok növelésével.

A lakosság életkora befolyásolja a gazdasági ágazatot is, hiszen a nyugdíjas korúak igényeinek, elvárásainak megfelelő szolgáltatások, javak piaca fog inkább fejlődni, mint például az otthoni ellátás, öregotthonok, egészségügyi és kezelési termékek, stb.

Szociológus: az erdélyi magyarság elöregedettebb a hazai össznépességhez képest

Veres Valér szociológus a 2011-es népszámlálás eredményeit dolgozta fel részletesebben az elöregedés szempontjából. Megvizsgálva az össznépességet és az erdélyi magyarokat megyénként is, szembe kell nézni azzal, hogy az erdélyi magyarság látványosan elöregedettebb az össznépességhez képest, de megyénként is rendszerint elöregedettebb – figyelmeztet a szakember. Kiemelte, hogy bár Kovászna és Hargita megyék nem különösebben elöregedettek, de a magyarságnak közel 70 százaléka a többi megyékben él, ahol viszont mindenhol előrehaladott az elöregedés, ezért az erdélyi magyarságra összességében is ez a jellemző.

A szociológus a jelenségnek két fő okát jelölte meg. Az egyik fő ok, hogy 1990 után lecsökkent a gyerekvállalási kedv. Ez a csökkenés az 1990-es években még hangsúlyosabb volt a magyarság körében, mint az össznépesség körében, de ehhez még hozzá kell tenni, hogy a nyolcvanas években az erdélyi magyarság termékenysége lelassult a román többséghez illetve az össznépességhez képest - a román többség kifejezés relatív, lévén, hogy a romák demográfiai helyzete sokat változtat az össznépességen még akkor is, ha nem olyan nagy a számarányuk, lévén, hogy ők egy nagyon fiatal népesség – magyarázta Veres Valér.

A termékenység a magyarok körében hamarabb kezdett alacsonnyá válni, még a nyolcvanas évek első felében, míg a románok körében a nyolcvanas évek végén valamint 1990 után csökkent le, ezt követően nem szignifikáns a különbség. Ellenben még az1990-es években is volt egy 10 százalékos eltérés a magyarság alacsonyabb termékenységében, ami aztán kiegyenlítődött, mert javultak a gyermekvállalás feltételei. Hiszen ezt követően alakult ki a családtámogatási rendszer, viszont azt is figyelembe kell venni, hogy ez a politika a nagyvárosokban volt hatékonyabb, a foglalkoztatottak, munkát vállalók, iskolázottabbak körében, mert azzal volt összekötve: ettől függ például, hogy a munkaviszony és kereset után mekkora gyereknevelési támogatás illet meg. Ilyen téren a magyarság elég pozitívan érintett, tehát a magyarság körében is elkezdett emelkedni a termékenység a 2000-es években.

– Számokban kifejezve ez nem nagy látványosság: például, ha 1,2 gyermekről beszélünk átlagosan egy termékeny korú nő esetében a 90-es évek végén, akkor ez az arány most felment 1,6-1,7-re. Tehát nem kell nagy mértékű dolgokra gondolni, de ez is sokat számít egy ilyen országban, ahol jellemzően ennyire alacsony a termékenység – magyarázta a szociológus.

A lakosság elöregedésének másik fő oka a kivándorlás – sorolta a jelenség másik okát Veres Valér. Ez legnagyobb mértékben a fiatal felnőtt népességet érinti: 18 évtől kezdve, a 40-es életkorúakig a leginkább.

– Ehhez hozzá kell számítani az úgynevezett szekundér migrációt is, amikor viszik a nagymamát, az anyóst, stb. Akkor már idősebbek is mennek, de főleg az első időszak a felívelő, amikor a fiatal népesség megy el. Az erdélyi magyarságot hamarabb éri a nagymértékű kivándorlás, mint Románia teljes népességét. A magyarság körében az 1980-as évek második felében elég nagyarányú migráció indult Magyarországra, ami még az 1990-es években is elég magas szinten maradt. Főleg a nagyvárosok, Kolozsvár, Vásárhely, Nagyvárad jelentős számú magyarságot veszített, összességében mindenhonnan volt kivándorlás, de ezek súlypontok voltak. Ezeknek a nagyvárosoknak az iskolázott, elég jól szituált népessége ment el, még sokkal jobb helyzetet keresve Magyarországon főleg. Sokan ezt meg is találták, és annyira rossz senkinek nem lett, mert tömegesen nem tértek vissza – mondta a szociológus.

A 90-es években volt a legnagyobb az életszínvonalbeli különbség Magyarországés Románia között, ami nagy vonzerőt gyakorolt. A románság később kezdett el külföldre menni, így a kivándorlás mértéke elmaradt a magyarságétól a 90-es években, utána a 2000-es évek elejénkiegyenlítődött s egy idő után el is hagyta.

– Most több román megy el, mint magyar, de minket már megroppantott a kivándorlás, az elöregedés. És ez a probléma: az elöregedés a probléma kulcsa, a demográfiai helyzet kulcsa. Nem olyan látványos, de annál alattomosabb probléma. Nyilván segít a termékenység növelése, de ezt a segítséget csak nagyon áttételesen, közvetve lehet megtenni, hiszen az állam nem tud előállítani gyermekeket... Nyilván a családokat, a fiatalokat kell motiválni, amíg több gyereket vállalnak. Mindez az emberek életéről szól, a dolgokat nem lehet nagyon megváltoztatni, egyéb tényezők is befolyásolják az emberek értékrendjét, s az értékrendből következően a döntéseit, az életvezetését. Mi egy nyugati világba integrálódtunk be, történelmileg is, főleg a magyarság szempontjából. Azt az életstílust, ami Európában is megjelenik, előszeretettel átvesszük, összességében nagy hatással van ránk is, ha például ez az életmód a nyugati világban a gyerekvállalás szintjét nem tartja túl magasan – vélekedett Veres Valér.

A lakosság, s azon belül a magyarság elöregedése által okozott problémák közül Veres Valér megemlítette az oktatási intézményeket, amelyek működését ez a jelenség veszélybe sodorhatja, ugyanis az oktatási intézmények közösségi intézmények, nagyon létszámfüggőek. Emellett visszaesik a kulturális intézményekben is a kulturális fogyasztás kliensköre: az idősek ugyan sokáig lehetnek fogyasztók adott területen, például járhatnak színházba, ellenben olyan területek, amelyek kimondottan fiataloknak szólnak, fiatalokat feltételeznek, szintén veszélybe kerülhetnek a működés, egyáltalán a megmaradás szempontjából.

Európai Unió: 136 időskorú jut száz gyermekkorúra

A népesség öregedési folyamata világszintű jelenség és probléma: 2030-ra már több mint egymilliárd ember életkora meg fogja haladni a 65 évet, mutatott rá a National Institutes of Health egy felmérése.

A Európai Unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak az adatai szerint a 64 év feletti népesség száma és aránya először 2004-ben haladta meg a 0–14 évesekét, azóta a két korcsoport közötti létszámbeli különbség fokozatosan növekszik az Európai Unióban. „A reprodukciós szint alatt stagnáló termékenység és a folyamatosan javuló életkilátások hosszú távú következményeként az unió egészét tekintve természetes fogyás prognosztizálható. Mindez előrevetíti a kontinens előtt álló, az elöregedő népességből fakadó kihívásokat” – írják egy korábbi jelentésben.

A népesség öregedésének folyamata már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött az unióban. A legfiatalabb generációk népességen belüli aránya csökkenő tendenciát mutat, miközben az idősebb nemzedéké folyamatosan nő. Napjainkban 136 időskorú jut száz gyermekkorúra. Az EU tagállamaiban 2020. január 1-jén a gyermekkorúak alkották a népesség 15 százalékát, míg a munkaképes korúak (15–64 évesek) csoportjába 64 százalékuk tartozott, az időskorúak aránya pedig 21 százalék volt. 2100-ra ezek az arányok még inkább eltolódnak az idősek irányába: az Eurostat becslése szerint a 0–14 évesek részaránya 14, a 15–64 éveseké 55, míg a 64 év felettieké 31 százalékos lesz. (A népességszámot befolyásoló migrációs mozgás általában az aktív korúakat érinti, így a bevándorlás valamelyest képes ellensúlyozni az elöregedést és a népességcsökkenést.) 2020. január 1-jén a tagállamok közül Írországban (20 százalék), Franciaországban és Svédországban (18–18 százalék) volt a legmagasabb a gyermekkorúak aránya, míg Olaszországban (13 százalék), Máltán (13 százalék) és Portugáliában (14 százalék) a legalacsonyabb. A legalább 65 évesek aránya Olaszországban (23 százalék), Finnországban és Görögországban (22–22 százalék) volt a legnagyobb, Írországban (14 százalék) és Luxemburgban (14,5 százalék) pedig a legkisebb.

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Nyolc magyar filmet láthat a közönség a ...
Egyelőre nem terveznek megszorító ...
A jegybank 4,75 százalékra emelte az ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ