Erdély messze van
Kolozsvárra, Kolozsvárról, kolozsvári úton – a város mindig csak távoli, bár közeli „emlegetés”: sok minden történik ott, sokan jönnek onnan, az igazi és lényeges dolgok azonban a havason történnek, messze vagy legalábbis rejtett helyen.
Kós transzilvanizmusának kiemelt eleme Erdély is, a messze is – ami fontos, ami építés (Az országépítő!), az nem egyszerűen Erdélyben, hanem egy távoli és rejtett Erdélyben zajlik.
A Varju nemzetségben aztán igazán zajlik, egy egész különös és különleges család otthonában, ahol a bolond Varjuk félig viselik, félig megszabják Erdély sorsát, és nem engednek a magukéból. Olyan ez a könyv, mint az egész Kós-jelenség: nem panaszkodó, hanem cselekedő, nem nyafogó, hanem építő, nemcsak különálló, hanem egyben egy egész közösséghez szóló – aki egyedül van, így nincs egyedül mégsem. Történelmi jelenregény, mármint az író jelenéből való.
