Kiáltó szó
Vissza

Kiáltó szó

Kós Károly Monostori úti Kakasos temploma ars poeticajának és egyben a XX. századi magyar építészet egyik legkimagaslóbb alkotásának tekinthető. Remekbeszabott kompozicionális értékeit sokszorosan túlhaladva olyan önazonosságunkat, világba-oltottságunkat megragadó jegyeket hordoz, amelyeknek megértése és továbbörökítése nem kis feladat és felelősség.

Minap autóval a Monostorra sietvén belém hasított egy futó pillantás: kemoterápiának vetették alá a kakasos cintermét. Megálljt parancsolt a döbbenet, leszálltam, visszamentem és most sem hiszek a szememnek.

A cinterem vastagon lebetonozva, lejtésképzés az épület felé, a teljes felület ormótlan szegélyezésekkel kicsempézve (!!!) stokkolt szürke andezittel. A portálé előtt a csempézés rajzolatában szembe döf a kapuzat háromszögű oromzatának levetített vonala. Méltatlanul légbőlkapott, steril és üres építészeti beszéd ez. Bokrok nyíratlanul és közülük a keleti sor kivágva. Melósok jelzik, hogy „ácsi sze punye o sztatuje”. Gondolom az emberi balgaság emlékműve készül, mert ha netán Kós Károlynak kívánnánk szobrot állítani, akkor azt biztosan méltatlan lenne imigyen tennünk. Padlóból kikandikáló reflektorok várják, hogy szórhassák a fényt. Miközben éppen kihunyt az a fény, ami messze földre világított erről a Helyről. Igen, úgy vélem, ilyen apró és lényegi jegyek mentén szunnyad honosságunk és egyetemességünk.

Eme templom kompozíciójában meghatározó szerep jutott a kettős utcai kaputól a portáléig vezető járdának, az előudvar kiképzésének. Ennek formai és térbeli minőségei, anyaghasználata, kövezése az alkotás meghatározó jegyét képezték, az építész világlátásának és térszervezésének lényegét hordozták. Az épületet is övező nagy kőtáblás járda az épület anyagával azonos üledékes kalotaszegi mészkőből készült. Kós műleírásában összecseng ez a tudatos szerkesztés a távolabbi és közelebbi előképekkel, ahol szintén a terep kőanyagából, mindenütt helybeli anyagból, mintegy kinő az épület. Sorolhatnánk a sikeresebbnél sikeresebb előudvaros példákat az általa tervezett templomok, iskolák vagy a jeles múzeum épület esetében. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy mindezek között messzemenően a legszebb megfogalmazást sikerült itt elpusztítani. Anthony Gall átfogó monográfiában utal ezekre a jegyekre, és oldalakon keresztül több kortárs elemzőre is hivatkozva összegzi ennek gyökereit és kifejezését, illetőleg a korszellemmel való szoros rokonságát.

A szellemiséget megragadó gondolatok mentén maga Kós Károly szintén fontos fogódzókat nyújtott az olvasathoz. Egy évszázadon át mindez közösségünket tiszteletre és alázatra intette és tanította. Líceumi tanulmányaim végeztével kortársaimmal a következő gondolatot választottuk mottóul: „Mert össze kellene szednünk az ország minden részéről a széjjelszórt köveket, hogy azokkal a magunk képére építhessünk”. S nem is messze ettől a szöveghelytől, szintén a Kós Régi Kalotaszeg című írásában van még egy erős idevágó utalás: "De én itt maradtam a hegyek között, járom a köves ösvényt és hosszú esztendőkön által körülfújt a fagyos szél és perzselt a nap. És nemsokára talán utolsó leszek az utolsók között."

Nyilván itt nem az időjárás hanem az idők járásának viszontagságaira utalt a mester, mely lám, mára annyira megtépázott bennünket, hogy közösségileg képtelenek vagyunk látni, érteni és így tisztelni és óvni az értékeinket. Tán ő sem gondolta volna, hogy önkezünkkel tesszük őt utolsóvá, miközben szobrot állítunk magunknak.

Lesújtó a történés. Kósnak szobrot állítani, pályázat és gondolat nélkül, megbontva és steril személytelen módon felperzselve a hely szellemét: lehet-e így tisztelegni és vajon ma ez-e a mi feladatunk? Lehet, hogy túl messze keressük a spirituszt, hiszen karnyújtásnyira is lenne mi gátat szabjon eme meggondolatlanságnak: még alig telt egy évtizede, hogy az időközben megboldogult Pap Géza püspök úr e ház parókusaként példaértékűen gondozta annak kertjét, gömb-buxusait, és nem kis fáradtsággal tán még az eredeti állapotnál is szebben és értőbb módon újraalkotta az előjárdát.

Érdemes újra és újra elolvasni a Régi Kalotaszegnek legalább első és utolsó négy oldalát. Mert ez a valódi örökség és örökségvédelem. Mikor az atyák dolgát folytatják a fiak. Japánok ősi szentélyeiket időről időre évtizedes rendszerességgel teljesen újraépítik, mert csak élő és eleven újrateremtés és tudás formájában értelmezik az örökséget.  Ugyanerre tanított Bartók, Kodály, Kós Károly, és kérem ne vegyék tolakodásnak, ha ideírom: Pap Géza is.

Álljon itt megtorpanásunkra ezúton fényépek formájában a kiáltó szó.

Borítókép: 1. 2006-os felvétel - a Kós Károlytól megörökölt állapot; 2. 2020-ból származó fotó - a Pap Géza idejében újrateremtett állapot; 3. 2021 – a június 8-i állapot

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Alacsony az átoltottság, nehéz behozni ...
Kezdődhet októbertől a vakcinalottó
Szenátus: januártól nőjön a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • VIDEÓINTERJÚ – Tasnádi Szilárd: ...
  • Egy báró szobra
  • VIDEÓINTERJÚ – Hogyan ...
  • Toleranciagyakorlás
  • Tasnádi Szilárd: szigorítások ...