Kézművesek Völgyévé válhat Cifra Kalotaszeg szíve
Kalotaszegi díszkerámia termékcsalád készül Mákófalván
Kalotaszegi díszkerámia termékcsalád készül Mákófalván
Vissza

Kézművesek Völgyévé válhat Cifra Kalotaszeg szíve

Az első kalotaszegi mintás díszkerámia termékcsalád elkészítése, a tetőszerkezeteknél, filagóriáknál használt fakötésekből készülő, legószerű fajátékok ötletének kidolgozása – és ez csak aprócska ízelítő a hétvégi Mákófalván szervezett alkotótábor tevékenységéből. A szeptember 6–8. között zajlott kézműves alkotótáborban a fakötés, a fazekasság és a bútorfestés technikáiból leshettek el apró részleteket az érdeklődők – mert, ahogy a meghívott mesterektől megtudtuk, nem lehet ezeket a hagyományos mesterségeket egy-két nap alatt elsajátítani –, miközben a szervezők azon is dolgoztak, hogy ezeket a kihalófélben lévő vagy már kihalt mesterségeket átültessék a 21. századba. Molnár Attilától, az alkotótábor szervezőjétől, az Erdélyi Kézmíves Céh elnökétől megtudtuk: Mákófalva a közeljövőben számos hasonló rendezvénynek ad majd otthont, műhelyeket építenének, találkozókat, szakmai táborokat szerveznének a faluban.

 

Mivel a tábor nulladik napján látogattunk el a mákófalvi alkotótáborba, sok résztvevővel nem volt alkalmunk találkozni, hiszen a szervezőkön és meghívott mestereken kívül nagyjából három ember dolgozott, tanulta a hagyományos mesterségeket a mákófalvi református templom mellett található Barátság Házában és annak udvarán. Ám így a kellemes őszi délelőttön volt időnk nyugodtan elbeszélgetni a bútorfestő, az ács és a fazekas mesterekkel, akik arról meséltek, hol tanulták ezeket a hagyományos foglalkozásokat, miből is áll munkájuk, és a táborban ezt hogyan fogják bemutatni.

Papíralapú bútorfestés
A bútorfestést az alkotótáborban Kovács Pali Ferenc mákófalvi népművész oktatta, aki a mákófalvi református templom kazettás mennyezetét is festette. Elmesélte: a faluban nagy hagyománya van a bútorfestésnek, hiszen itt méretes bútorasztalos- és bútorfestő műhely működött, ahol a környékbeli fiatalemberek tanultak. – Régebben nyolcan voltunk bútorfestők, ma már csak ketten vagyunk, akik a régi motívumokat használják. Létezett még egy irányzat, amelynek követői eltértek a hagyományostól, új motívumokat találtak ki. Mi viszont ragaszkodunk ezekhez a régi, eredeti motívumokhoz – mesélte Kovács Pali Ferenc, miközben egy kiégetett kerámiatányérra vitt fel egy cifra mintát. – Persze én is újítok, de csak úgy, hogy másképpen rakom össze az mintaelemeket, vagy nem mindig másolok. Ez örök vitatéma a néprajzosok körében, hogy szigorúan másolni kell a mintákat, vagy a népművész saját énjéből, művészetéből is meríthet a minta festésekor. Szerintem használhat saját motívumokat, csak ne lógjon ki a stilizált formából. Utazásaim során én is látok néha más elemeket, például a székely bútorfestésnél, ezeken alakítok és beillesztem a saját rendszerembe – tette hozzá.
Arról, hogy a bútorfestést, különösen a díszes kalotaszegi bútorfestést hogyan lehet az alkotótáborban megtanulni, elmondta: először a diákok megtanulják a motívumokat, a virágmintákat, díszítéseket stb. lerajzolni, majd ezek összerakását, összeillesztését sajátítják el, ezután kezdődhet csak a fafestés. „Mindenki fára szeret festeni, ezért sokan nem értékelik, ha azt kérem, hogy először papírra tervezzék meg a mintát. De szerintem először mindenkinek rajzolni kell ahhoz, hogy ráérezzen a formára. Még én is megtervezem a munkáimat, hogy magam előtt lássam, hogy mi hova fog kerülni” – jegyezte meg nevetve.

Ragasztó-, szög- és csavarmentes fakötések
Az alkotótáborban a szerbiai bánáti születésű Petar Ilijin oktatta a hagyományos fakötés technikáit. A pécsváradi ácsmester miközben nekem magyarázta, mi is a fakötés, már oktatta is egyetlen tanítványát, rajzolta neki a mintákat, tanította fűrészelni, kalapáccsal, vésővel dolgozni. – A fakötéseket részben a Bánátban tanultam, másrészt viszont rengeteg felújítást végeztem, templomokban, fahidakon, s az általam ismert fakötések száma gyarapodott – magyarázta. A mesterember több mint 350 fakötést ismer, ezekből kiállítás is látható a pécsvárdi várban.
Látogatásunkkor épp egy hosszirányú fakötést készített, a két félkész gerenda mellett magyarázta: hogyha ezeket összeilleszti, akkor azok semmilyen irányba nem fognak elmozdulni. – A két ugyanolyan faragású fa egymásba fog illeszkedni, a találkozásnál pedig egy ékkel rögzítem őket. Ez az ék biztosítja, hogy ne csússzanak szét a fák, míg a faragott csapok biztosítják, hogy egyben maradjanak. Se jobbra, se balra nem lehet elmozdítani bármiféle ragasztó, szög, csavar nélkül – magyarázta. A táborban az ácsmester a legalapvetőbb, legszükségesebb fakötési formákat mutatja be, amelyek bárhol fölhasználhatóak, így tetőszerkezetek, filagóriák stb. építésénél is.

Míg magyarázott, befejezte a tanítványa által elkezdett faragást, majd összeillesztette a két fát, amely ék nélkül is mozdíthatatlannak és rendkívül stabilnak bizonyult. „Ez épp egy tetőszerkezethez készül, ez lesz a kötőgerenda” – magyarázta mit is látunk. A kötőgerenda pedig egy filagória és színpad közti átmenet tetőszerkezetébe kerül, amely a tervek szerint az alkotótáborban készül el, magyarázta a tábor főszervezője, Molnár Attila.
Míg az éket készítette Petar Ilijin elmondta: mostanában az ácsmestereknek már nem is kell építeniük, csupán az előre elkészített darabokat helyezik egymás mellé, amit nagyon bán.

Petar Ilijin oktatta a hagyományos fakötés technikáit

Kihalt mesterséget próbálnak újraéleszteni
Hosszabb folyamata van egy-egy kerámiaedény elkészítésének, nem is lehet egy-két nap alatt teljesen befejezni azokat, tudtuk meg Csibi Csaba zilahi fazekasmestertől, aki a táborozóknak azt tanítja meg, hogy is lesz egy agyagdarabból hímes, festett kerámia.
– A táborban bemutatnám, hogyan készül el egy cserépedény, de csak az égetés fázisáig, mert itt kemence hiányában nem tudunk égetni. A kiégetetlen termékeket viszont elviszem, kiégetem, és kész termékként visszahozom. Amúgy is hosszabb folyamata van egy-egy edény elkészítésének, nem lehet egy nap alatt, de még két nap alatt sem teljesen befejezni. Nagyon-nagyon kell sürgessen az idő, hogy valamit két nap alatt elkészítsek, és a körülmények is olyanok kell legyenek hozzá. Itt inkább csak ízelítőt adok abból, hogy a korongon hogy készül el egy edény, de arról is, hogyan díszítjük őket – mondta el Csibi Csaba, majd hozzátette: reméli, a közeljövőben égető kemence is készül Mákófalván, így minden adott lesz a fazekasok számára.
Csibi Csaba a táborban a szilágysági, zilahi fazekasságot képviseli, mint mesélte, az utolsó zilahi fazekasmester 1970-ben halt meg, ő kezdte újra ezt a munkát, próbálja újraéleszteni ezt a mesterséget. Az edényeket korongon megmunkálja, megfesti, égeti, majd vásárokon és a hagyományos termékeket értékesítő üzletekben, múzeumokban árulja azokat.
– Ez is olyan hagyományos mesterség, amely már kihalt, nagyon kevés fazekas dolgozik még – közölte lehangoltan. – Úgy gondolom, fel lehet éleszteni ezt a mesterséget, csak nagyon sok kitartás kell hozzá, de biztos vagyok benne, hogy sikerülhet. Látom például Magyarországon a fejleményeket, ahogy újraéled egy-egy központ. Ha a hazai hatóságok is elkezdenék támogatni a hagyományos mesterségeket űző embereket, akkor itt is sikerrel járhatna az eltűnt népi mesterségek felélesztése – tette hozzá őszinte reménységgel.

Kézművesek Völgyévé válhat Mákófalva

Az első mákófalvi alkotótábor csak egyfajta tesztprogram, egy apró lépés, hiszen a tábort szervező Molnár Attilának hatalmas álmai vannak. – Kapolcs Mákófalva testvértelepülése már közel két évtizede, és ezt a kapcsolatrendszert szeretnénk kihasználni, hogy a Művészetek Völgyének kézműves verzióját, a Kézművesek Völgyét szervezzük meg itt – mesélte a legnagyobb terveket Molnár Attila, az Erdélyi Kézmíves Céh elnöke. A tervek szerint a Kézművesek Völgyében ki lehet majd számos mesterséget próbálni a szövéstől a varrásig, a fafaragást és a fakötéseket, de fazekasság, ólomüvegezés, üvegfúvás is bekerülhet a programba.
– Ezt a rendezvényt már hirdetjük is a faluban, megkeressük azokat a helybélieket, akik kitárják a kapuikat egy ilyen fesztivál idejére, befogadnak az udvarukra egy-egy ilyen látványműhelyt. Összeírjuk, hogy hány ilyen házra számíthatunk, és azt feltöltjük kézművesekkel. A fesztivált egyszerre szeretnénk szervezni a Régiók Találkozójával, a kézművesek és mesterek éves találkozójával, amelynek szintén Mákófalva a helyszíne – mesélt tovább az álmokról. A alkotótábort is hasonló szellemben szervezték, viszont időszűke miatt csak az említett három mester tudott eljönni, érdeklődésben viszont nem volt hiány a többi kézműves részéről sem.
– Az Erdélyi Kézmíves Céh révén 12 éve foglalkozunk a kézművesek érdekképviseletével. Az eddigi tevékenységünk abban merült ki, hogy hosszú évekig próbáltuk felkeresni őket, hogy lássuk egyáltalán, kik azok, akik ilyesmivel foglalkoznak, milyen mesterséget hányan, hol űznek Erdély-szerte. Készítettünk egy katalógust és egy portált, amelyen bemutatjuk a munkájukat és vásárszervezéssel foglalkoztunk, mivel úgy tűnt, ez a fő igény a kézművesek részéről. Most úgy érezzük, már alkotótáborokra is van igény, így ebbe az irányba is elmozdulunk, ezt a tevékenységi területet is lefedjük, és itt Kalotaszegen próbálunk rendszeres alkotótáborokat szervezni – részletezte Molnár Attila.
– Az, hogy mindez Mákófalván valósulhat meg, nem véletlen: a faluban óriási hagyománya van a hagyományos mesterségekkel foglalkozó emberek találkozójának, hiszen rendszeresen a faluban zajlik a Régiók Találkozója is, de az sem utolsó szempont, hogy a falu könnyen megközelíthető és a cifra Kalotaszeg szívében található – magyarázta Molnár Attila. Természetesen a döntésben az is közrejátszik, hogy az Erdélyi Kézmíves Céh épp Mákófalván vett egy kis telket, amelyen alkotóműhelyek helyszíne lehet.

Kalotaszegi díszkerámia termékcsalád készül Mákófalván

Átültetni a subákról, cifraszűrökről a mintát kerámiákra

A táborban oktatott mesterségekről is beszélgettünk Molnár Attilával, akinek arra is vannak elképzelései, hogyan lehet a kihalófélben lévő vagy már kihalt mesterségeket kissé újraértelmezve átültetni a 21. századba.
A fakötés szerinte azért izgalmas, mert ez az ácsmesterség egy virtuózabb szegmense, amely sajnos ma már kikopott a gyakorlatból, kiszorították a fém kötőelemek, viszont ez nem jelenti azt, hogy a mesterséget fel kell számolni.
– Látok abban fantáziát, hogy ezt a tudást úgy örökítsük át, hogy gyerekjátékokat készítsünk ezzel a technikával, összerakható, legószerű fajátékokat – részletezte.
Ám a bútorfestést és a fazekasságot is ötvözné Molnár Attila, a táborban készülhetett el az első mákófalvi, kalotaszegi díszkerámia is. A Csibi Csaba által hozott, előégetett kerámiákra Kovács Pali Ferenc festett kalotaszegi mintákat. A táborban elkészült a tervrajza az első néhány edénynek, egy tányér, egy bokály és egy kisebb kancsócska.
– Majd meglátjuk ez mennyire lesz piacképes termék. A Hagyományok Háza megígérte, segít az elindításában, felvigyázásban, hogy olyan termékcsalád szülessen, amely megállja a helyét mind néprajzilag, mind népművészetileg, de funkcionálisan is. Remélem, akad majd néhány lelkes fiatal, aki a fazekasságot és a festést is eltanulja, és készíti majd ezeket a díszedényeket, átülteti a subákról, cifraszűrökről, a festett bútorokról a mintákat a kerámiára – mesélt még további álmokról.


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Elindul Barcelona polgármesteri ...
Tokióban mutatják be először Pálfi ...
Mobilalkalmazással segítik a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ