A házigazda, Buchwald Péter KT-elnök reményét fejezte ki, hogy e téma kapcsán nem a sérelmek kerülnek ismét elő, ezeket ugyanis máshol kell elmondani. „Kisebbségi mazochizmus” ma itt ismét felsorolni a fájó dolgokat, jegyezte meg, ehelyett inkább a pozitív dolgokra kell összpontosítani.
Horváth István szerint az utóbbi harminc évben a városvezetés hozzáállásának, retorikájának függvényében mindig „másképpen voltunk, vagyunk magyarok.”
- Gheorghe Funar idejében inkább tudtunk magyarok lenni. Amikor provokálnak, akkor könnyű más lenni, hiszen a másságunk okán teszik ezt – mondta. Álláspontja szerint jelenleg a többségi románság toleránsan nyugtázza a másságot, s így azt könnyebb megélni a mindennapokban.
- A politikai életben tapasztalt ellenálláson kívül egyre inkább differenciálódnak azok a léthelyzetek, amelyekben meg kell élni a kisebbségi létünket. Kolozsvár utóbbi 15-20 éve jó példa arra, hogyan alakul át, s jut el egy város arra a szintre, hogy a másságot a többségiek természetesnek vegyék– fogalmazott.
Horváth igazán komoly gondnak a nagyvárosi szórvány helyzetét, azaz a lakónegyedekben élő magyarok állapotát tartja.
„Hétközben magyarok vagyunk, vasárnap örmények”
A vállalt identitás kérdéséről Bálint Júlia, az Armenia Örmény-Magyar Baráti Társaság elnöke is beszélt. Kifejtette: ő se nem örmény, se nem magyar, hanem örmény-magyar.
- Adott esetben az erdélyi örmények magyarabbak a magyarnál. Hétközben magyarok vagyunk, vasárnap pedig örmények – mondta.
Veress Ilka mindehhez hozzátette: a romániai örmények vonatkozásában szimbolikus etnicitásról beszélhetünk, statisztikai értelemben ugyanis „láthatatlan csoportról” van szó, amely nem rendelkezik intézményhálózattal. A népszámláláskor legtöbben magyarnak vallják magukat, ezért legutóbb alig15 örmény személyt jegyeztek Kolozsváron. Románia vonatkozásában ez a szám 1500.
Schwartz Róbert, a kolozsvári zsidó hitközség elnöke a hármas, vagy akár többes identitás létezéséről beszélt.
- Romániában élünk, erdélyiek vagyunk, én magyar anyanyelvű vagyok, bár soknak közülünk román az anyanyelve. Nemzetiség szempontjából zsidók vagyunk. Itt ismét felmerül a kérdés, hogy a zsidóság nemzetiség vagy vallás – közölte.
Arról számolt be, hogy Kolozsváron körülbelül 400 személy tagja a zsidó hitközségnek, ezek közül 190 zsidó vagy zsidó származású. Tapasztalata szerint a kolozsvári zsidóságon belül érezhető egy bizonyos feszültség a magyar és a román anyanyelvűek között.
Oláh Emese: továbbra is megsértik jogainkat
Kolozsvár alpolgármestere elmondta: 1999-ben egy magyar többségű városból, Nagykárolyból érkezett Erdély fővárosába és nagyon meglepődött, amikor megszólították egy autóbuszon, mert magyarul beszélt.
Oláh Emese tapasztalata szerint a polgármester által folyamatosan hangoztatott európaiságnak, multikulturalitásnak, többnyelvűségnek csak az elmúlt években vannak látható jelei. Szerinte Emil Boc polgármesternél a magyar kisebbség irányába tett gesztusait a többségi közösség toleranciájának fejlődése bátorította.
Szerinte továbbra is nemtörődömségből, oda nem figyelés miatt sértik meg sokszor identitásunkat, jogainkat. Példaként a Szent Mihály Napi Búcsút említette, amikor a városnapok rendezvényeinek kihangosítása miatt – az ígéretek ellenére – megzavarták a szertartást. Veszélyként ítélte meg, hogy a kisebbségi helyzet normalizálódása sok esetben oda vezet, hogy a kolozsvári magyarok közül egyesek a román politikai pártokra szavaznak át, elfelejtve, hogy honnan, milyen úton jutottunk ide.
Összegzésképpen Horváth István elmondta: Kolozsvár magyarsága sem egységes. Beszélhetünk afféle „hálózati magyarságról”, amelynek tagjai munkahelyi, baráti és egyéb intézményi kapcsolatokon keresztül egy külön magyar világban élnek. Ezeknek a személyeknek a román nyelvhasználata csupán a nyilvános szférában jelenik meg. Egy másik réteg viszont a nagy román cégeknél dolgozó magyarok csoportja– vonta le a következtetést a szociológus.
