Kelemen: Ne kérdőjelezzék meg folyamatosan a magyarok lojalitását
Vissza

Kelemen: Ne kérdőjelezzék meg folyamatosan a magyarok lojalitását

Hat tévéadó közvetítette élőben azt a kerekasztalbeszégetést, amelynek témája a román-magyar együttélés, a két nép között száz éve tartó „háború” volt, az eseményre péntek este a Bánffy-palotában került sor. Bogdan Bob Rădulescu moderátor kérdéseire Kelemen Hunor, az RMDSZ-elnöke, Rácz Norbert unitárius lelkész, Daniel David pszichológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója és Sabin Gherman publicista válaszolt.

Daniel David pszichológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese arról beszélt: milyen nagy a bizalmatlanság nem csak a magyarok és a románok között, hanem a román tțrsadalom tagjai között is. Itt mindenki mindenkire gyanakvással tekint, nem örülnek az egyén sikerének, a másságnak. Kifejtette: a románok és a nyugat-európaiak között pszicho-kulturális inkompatibilitás van, amit nagyon nehezen lehet feloldani. Románia ugyan tagja az Európai Uniónak, de a tényleges integráció nem történt meg.  Biztató jel, hogy a fiatalabb nemzedék egyre inkább közeledik a nyugati felfogáshoz, remélhetőleg a románok pszicho-kulturális jellemvonásai egyre inkább hasonlítani fognak a nyugatiakéhoz. Ha ez megvalósul,  akkor igenis, megerősödhet a bizalom, együtt fogunk örülni a másik sikereinek – fejtette ki Daniel David, a Román nép lélektana című könyv szerzője. Elmondta azt is: személy szerint soha nem érezte, hogy háborúban állna magyar kollégáival. Véleménye szerint a román és a magyar népnek úgy kell népszerűsíteni kultúráját és nyelvét, hogy az ne legyen a másik nép nyelvének és kultúrájának kárára. Úgy vélte: csak annyit lehet elvárni a román állampolgároktól, hogy tanulják meg az állam nyelvét, és tiszteljék az országot. Nem muszáj szeretni is.

Kelemen Hunor szerint a román és a magyar nép együttélése során kialakult egyféle egyensúly, de ez könnyen törékennyé válik, elég, ha az 1990. márciusi marosvásárhelyi vagy az idei Úz völgyi  eseményekre gondolunk. Nagyon sok az előítélet, ezekről a gondokról soha nem sikerült nyílt, őszinte párbeszédet folytatni.

Van egyfajta kölcsönös bizalmatlanság. Ha nincs meg a bizalom az egyének, a csoportok között, az állam és állampolgárai között, akkor az együttműködés lehetetlenné válik, enélkül pedig nincs siker. A bizalomhiány pedig abból fakad, hogy a másikat nem ismerjük, ezért idegenként viszonyulunk hozzá – magyarázta. Le kell bontani az előítéleteket, növelni kell a bizalmat és őszintén meg kell beszélni a kérdéseket, még akkor is, ha az őszinteség néha fáj – fogalmazott.

- Az állampolgárnak tisztelnie kell az államot, de vajon az állam tisztel minket, állampolgárokat?  Nem fogadhatom el, hogy nekem, mint magyarnak, állandóan megkérdőjelezzék a lojalitásomat, hogy folyamatosan a hűségemről kelljen tanubizonyságot tennem, hiszen ebben az országban születtem, ennek az államnak vagyok az adófizető polgára, magam is igyekszem hozzájárulni ennek a társadalomnak a fejlődéséhez. Mindenkinek tisztelnie kell mások identitását és kultúráját és akkor az együttmködés is jobb lesz– hangoztatta.    

–  A román-magyar együttélés románok és magyarok  számára egyaránt fontos. A vallás szempontjából normális együttéléséről beszélhetünk. Minden felekezet békésen megél egymás mellett, nincs tehát arra szükség, hogy a különböző vallások eltűnjenek, és helyette egyféle „metavallás” jöjjön létre. Ha mi, emberek különbözőek vagyunk, akkor a vallások is lehetnek külöbözőek, de ennek nem szabad a két közösség békés együttélésének az útjában állnia – fogalmazott Rácz Norbert Kolozsvár belvárosi unitárius lelkész.  

Sabin Gherman szerint a román-magyar együttélés gondjai könnyen orvosolhatóak, hiszen nem kíván semmiféle anyagi befektetést.

– Először is a többségnek el kell fogadnia, hogy ebben az országban olyan emberek is élnek, akiknek az anyanyelve nem román. Ennek a különbségnek a román nyelv oktatásban is tükröződnie kell. Másrészt a román államnak fel kell hagynia a kettős mércével. Hogy van az, hogy ha Tordára vagy Aranyosgyéresre utazom, azt kell látnom, hogy minden villanypóznán ott lóg a település zászlaja, Székelyföldön azonban ez nem lehetséges. Miért kell ilyen cirkuszt csinálni a székely zászló kifüggesztése miatt? Miért van az, hogy pár évvel ezelőtt a rendőrség embereket bírságolt meg, amiért azt a román zászlót lobogtatták, amely1919 előtt az erdélyi románok zászalaja volt? Miért háborog Románia budapesti nagykövete, hogy Magyarország segíti az itt élő magyar közösségeket?  Németország is segíti az itteni németeket, mi pedig a Moldova Köztársaságban élő románokat támogatjuk. Mindez a normalitás jele, ezért  arra kell ügyelnünk, hogy a  normalitásból ne váljon normalitáson kívüli.  Miért ne tudnák meg a román gyerekek, hogy Liszt Ferenc Moldvában is koncertezett, hogy Bartók Béla román táncdallamokból is ihletődött?  Ha ezt tudnák, még több dolog kötné össze a két népet, még ha virtuálisan is – magyarázta  Sabin Gherman.

A moderátor azon kérdésére, milyen fájdalmas emlékeket őriznek  a román-magyar együttéléssel kapcsolatosan, Rácz Norbert unitárius lelkész elősorban azt fájlalta, hogy a történelmi magyar és a román egyházak nem fogtak össze a szegények megsegítésére.

- A magyarokat mindig az állammal szembeni lojalitás hiányával vádolták, nekik mindig be kellett bizonyítani az államhoz való hűségüket. De meg kell értenünk, hogy egy modern államban a lojalitást úgy mérik, mint a nyugati államokban, más tényezőket alapul véve. Meg kell értenünk, hogy románok és magyarok mind Románia állampolgárai vagyunk, minden etnikum az országot erősíti, és nem kell a lojalitást különböző próbatételeknek való megfeleléssel bizonyítani. Nem úgy kell elkezdeni egy kapcsolatot, hogy az idegen csakis ellenség lehet  – mondta Daniel David.

Sabin Gherman szerint a  magyarokkal szembeni bizalmatlanság már száz éve is létezett. A tömbmagyar közösségekbe ezért telepítettek románokat, például1922-ben Anghelescu tanügyminiszter rendeletére, majd a kommunizmusban Ceaușescu parancsára.

–  Folyamatosan úgy élünk, hogy a harcot állandóan újra kell kezdenünk. Itt van ismét a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügye. Mi mást tehetne például a marosvásárhelyi közösség most, hogy a bíró hatályon kívül helyezte a líceum létesítésére vonatkozó határozatot? Mi nem akarunk rendkívüli dolgokat, nem akarunk elvenni semmit a román közösségtől. Miért kell ezt állandóan újra elmondanunk, bebizonyítanunk? – tette fel a szónoki kérdést Kelemen Hunor.

A beszélgetés második felében román értelmiségiek, újságírók osztották meg gondolataikat a többnyire román anyanyelvű közönséggel az együttélésről.

Sanda Nicola újságíró úgy vélte: számára semmi nem írhatja felül azt az együttélési tapasztalatot, amit gyermekkorából Déváról hozott. A saját külföldi tanulmányai idején szerzett tapasztalata alapján fogalmazta meg: aki nem az anyanyelvén kommunikál, az mindig hátrányban van, mert a megtanult nyelven csak egy részét tudja kifejezni annak, amit gondol.

Cosmin Popa történész úgy vélte: a román és a magyar nép rendkívül tehetséges abban, hogy a megbékélés esélyeit elszalassza. Mindkét fél megvan a maga burkában, és a rosszat tudják a leggyorsabban megtanulni egymástól. Bajosnak tartotta, hogy 1990-ben Erdély és Románia egyesülése gyulafehérvári kinyilvánításának az évfordulóját, december elsejét tették Románia állami ünnepévé. "Aki azt kéri a magyaroktól, hogy örvendjenek december elsején, az bolond" - jelentette ki. Azt is hozzátette azonban, hogy a magyaroknak is meg kell érteniük, hogy a monarchiabeli elhibázott politikájuk vezetett a román egyesüléshez.

A román-magyar viszonyt boncolgató beszélgetés az RMDSZ által szervezett Ezer év Erdélyben száz év Romániában román centenáriumi rendezvénysorozat részét képezte.


EZ ÉRDEKELHETI
BELPOL ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

VIDEÓ - #WEREMEMBER – Fotókkal a ...
Mennyibe kerülhet az új ...
Orbán Viktor: egy centiméterre voltunk, ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ