Kecskejáték
Vissza

Kecskejáték

A mindennapok csúcspontja (értsd: kifordítom a világot a sarkából) a déli alvásidő. Keményen rádolgoztam, hogy legalább másfél, de ha lehet, inkább kétórát egyidőben aludjon a kicsi és a nagy.

Ilyenkor jut idő az olyan extrákra, mint cikkírás, közösségi oldalak böngészése, bababörzés cuccokra való lecsapás, ne adj' Isten egy kiadósabb főzésakció, szóval egy kis felnőttes időtöltés. Rendesen rákészülök, s jól megtervezem, hogy mennyi mindent fogok abban a két órában megvalósítani.

Persze amikor a legnagyobb szükség van arra a gyerekmentes idősávra, beüt a krach. A nagy nem akar elaludni nélkülem, vagy a kicsi játszik evés helyett, esetleg rájövök, hogy a főzéshez szükséges hozzávalókból valami éppen hiányzik. De olyan is előfordul, hogy mire én is megeszem a másodszor vagy harmadszor melegített levesem, egyik vagy másik gyermekem felsír. Visszaringatással, meseolvasással telik a maradék felnőttidő.

Amikor valami csoda folytán minden klappol, rendesen feltöltődöm az alvásidőben elvégzett teendőim kipipálása láttán. Ilyenkor aztán széles mosollyal nyitok be a gyerekszobába, amikor Matyi ébred és keresni kezd. Huncutul felmutatok egy meséskönyvet, aztán a párnámmal bekérezek mellé az ágyba, s kezdődik a délutánt indító meseolvasás. A második-harmadik történet után aztán már mozogni is kell. Így történt, hogy egyik alkalommal már nagyon türelmetlen lett Matyi, még az utolsó jelenet előtt összecsukta a könyvet, s rám kiáltott huncutul: anyuci, fusselvéle! Azzal kiugrott az ágyából, s megkereste az éppen aktuális kedvenc kisautót, amit korábban gondosan lefektetett. Nálunk ugyanis mindenkinek jár a délutáni pihenés, különben sem mama, sem a szomszéd néni, de még az autók vagy a meséskönyvek sem lesznek formában délutánra.

Bár megkaptam a felszólítást, hogy fusselvéle, nagyon nem akaródzott kikászálódni a fekvőpózból, s mikor Matyi látta, hogy tovább lustizom, visszamászott mellém. Aztán megint ki, majd megint be, s ezt még jónéhányszor. Nagy kacagásban azt találtam mondani, hogy olyan, mint egy bakkecske. Elkacagtuk, s már szaladtunk is bepakolni a mosógépet, ez ugyanis az egyik kedvenc felnőttes tennivaló, amit Matyival közösen csinálunk. Mert ugye nagyfiú vagyok, anyucinak segít Matyi.

Késő délután Apa is hazaérkezett, indult az adrenalin-töltetes este, majd fektetésrituálé. Amikor aztán este ismét az ágyába került, Matyi ezúttal már hálózsákostól kimászott, majd újra be, s elújságolta Apának, hogy képzeld, apa, Matyi bankkecske. Micsoda? – kérdezett vissza Apa. Bankkecske, Apa, anyuci mondta, Matyi bankkecske. Nééé! Azzal újra ki, majd újra be.


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Európa Liga: visszavágók következnek a ...
Iskolai bántalmazás: van okunk az ...
Szabó István nem veszi át a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ