Józanul
Vissza

Józanul

Egy régi barátom – korántsem kétségbeesett – levélben értesített arról, hogy az orvosok nem valami szép jövőt jósolnak neki. Betegségébe előbb-utóbb bele fog halni. Igaz, ha szerencséje van, még évekig elhúzhatja. „Feloldhatatlan dilemma elé állítottak – írja. – Az nyilván soha nem volt titok számomra sem, hogy »előbb-utóbb« valamibe tényleg bele kell halnom. A kérdés csak az, hogy lehetne-e valami választásom. Mert az – itt, a halál árnyékában – iszonyatosan fontossá válik.

Petőfi 26 évesen hunyt el, Jézus Krisztus 33 évesen. De Ady Endre vagy József Attila sem volt hosszú életű. Ők azonban ma is élnek. Sok – száz évet is megért – magyarnak még a nevét sem tudjuk. Az igazi kérdés tehát az, hogy mibe érdemes belehalni? Nos, én azóta is ezen töprengek. És nincsenek ötleteim. Szorongásomat gyakorta alkohollal szoktam oldani. És ez meglepő módon használ. Főként, ha az ivás okozta rosszulléteket is kedvenc vörösborommal kúrálgatom. Sorstársaim túlnyomó többsége ilyenkor szokta abbahagyni. De nekem mind erősebbek a kételyeim…”

Reflexszerűen válaszoltam: „Rögtön hagyd abba! Az alkohol is öl…!”

Ő utasításomra egy szóval sem reagált. Szívbajára sem tértünk többé vissza. De miután túlléptem a röstelkedésen, hogy egy majdani haldoklót (mintha mindenki máshoz hasonlóan nem lennék magam is az) micsoda olcsó közhelyekkel próbálok észhez téríteni, kérdése szöget ütött az én fejemben is. Mert Jézus Krisztusnak, Petőfinek, Adynak vagy József Attilának – mindannyian a végső kétségbeesés határán ugyan – de mégiscsak volt, amibe belehalniuk. De minekünk a 21. század elejére vajon maradt-e még valami?

Én – időnként – tényleg antialkoholista vagyok. Sajnos, a kételyeim épp akkor a legagresszívabbak.

Mert valóban: mibe lenne még érdemes belehalni? József Attila persze józanon állapította meg, hogy „éltem, és ebbe más is belehalt már”, és aztán – továbbra is józanul – az öngyilkosságot választotta.

De még öngyilkosságával is tiltakozott valami ellen!

Megpróbálok empatikus lenni. Ha én lennék a barátom helyében, mi ellen tiltakozhatnék? S ha tenném is, lenne-e bármi értelme? Julian Assange a WikiLeaksen – abban a hitben, hogy jobbá teheti a világot – személyes biztonságát kockáztatva leplezte le világunk megdöbbentő kétszínűségét, a világpolitika visszásságait, demokratikus társadalmaink antidemokratikus működésmódjait. A liberalizmusukról hírhedt svédek helyezték vád alá (nemi zaklatás – meglehetősen átlátszó – vádjával). S ha sikerül kézre keríteniük, kénytelenek lesznek kiadni az Egyesült Államoknak, ahol főbenjáró bűnökért kell lakolnia. Így aztán évek óta – egy, az amerikainál nem kevésbé korrupt – dél-amerikai állam londoni nagykövetségének „vendégszeretetét” élvezheti. Amelyik pillanatban kiteszi lábát a követségről, rögtön letartóztathatják. Tiltakozik még ez ellen valaki? Minek? Az érintettek semmiképpen sem fognak megbocsátani. Ha tehetik, irgalmatlan példát statuálnak. Tiltakozásokra való tekintet nélkül. Nehogy másnak is eszébe juthasson valami hasonló…

Az ivást nyilván abba kell hagyni. És – végül – minden egyebet is. Barátom nemrégen temette el a feleségét, gyerekei magukra hagyták. Az ország másik sarkában él, utaznia már kockázatos lenne. Szerinte én vagyok az egyetlen, aki legalább e-mail-ekkel vigasztalgatom… A gyerekeire már nem is haragszik. Ők is csupán a nemzetközi trendeket követik. A Nyugat legfejlettebb államainak fiataljai minket, időseket ma már leplezetlenül besöpörnének a koporsóba. Hiszen továbbra is elesszük előlük az amúgy is soványka jövőt.

És nincsen igazuk? Nem mi, azaz a szabadság, egyenlőség, testvériség szentháromságának önfeledt hirdetői juttattuk mai helyzetükbe őket? A baj csak az, hogy ők ugyanettől, az időközben alaposan átértelmezett szentháromságtól ittasan tekintenek bennünket bűnösöknek.

Ha sikerülhetne kijózanítanunk őket…, igen, akkor talán ő is abbahagyhatná az ivást.

De hát erre semmi remény.

Mindinkább meg van győződve róla, hogy Leibniz-cal ellentétben, aki szerint a lehetséges világok legjobbikában élünk, Schopenhauernek van igaza, aki szerint világunk a lehetséges világok legrosszabbika. Ha csak egy picivel lenne is rosszabb, már régen megsemmisült volna, s vele az emberiség is.

Félő, hogy már az a pici jó is fogytán…


MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Két hónap alatt több mint 350 elefánt ...
A Madeleine McCann-ügy
Megvezetés

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ