Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély februári számában.
Idén Kisbányahavason találkoztunk először a téllel
 |
| Januári hóvirág FOTÓ: PÁL GYÖNGYI |
Hiába a szép tavaszias idő, hiányzott a téli havas táj, a fehér erdő, a hó csikorgása a cipőnk alatt. Január 14-én Szőcs Miki szervezett kirándulást Kisbányára. Mikrobuszunk a Buszkát sípályáig vitt, ahol a tavaszból hirtelen télbe csöppentünk. Az 1350 méter magasan fekvő Kisbányahavas Kolozs megye ismert üdülőtelepe. Nyáron túrázók és biciklisek kedvelt helyszíne, télen a téli sportok kedvelői özönlik el a környéket. Kolozsvártól 60 km-re fekszik, aszfaltúton könnyen megközelíthető. Kisbányahavas előtt szinte nem is volt hó, de ahogy haladtunk fölfelé, úgy növekedett a hótakaró vastagsága és lett egyre fehérebb a táj. A sípálya közelében már igazi mesevilág fogadott: gyönyörű kilátás, havas fák, minden, ami kell egy különleges téli naphoz. Szemben jól látszott az Öreghavas (1826 m), jobbra a Buszkát-csúcs (1676 m).
A sípályák mellett szánkópálya is várja a téli sportok kedvelőit. Kétszemélyes székes felvonó visz fel a legmagasabb pontra, akik nem síznek, azok is felmehetnek a tetőre. Több túraútvonal van a környéken, az Öreghavasra, az Aprókövekhez vagy a Buszkátra. A parkoló környékén találni több sífelszerelés-, snowboard- és szánkölcsönzőt. Nagy, fűtött terem várja a turistákat asztalokkal, székekkel és terasszal, ahol melegedni lehet.
Sétálni indultunk, élveztük a havas tájat, az érintetlen hótakaró szikrázó látványát a napsütésben. Ezért a látványért bármikor érdemes kimenni a városból, így igazán élvezetes a tél. A hóborította fenyőfák mellett sétáltunk az üdülőtelepig, megnéztük a régi sípályát, aminek megnyitásához ugyan így sem volt elég hó, de rengeteg gyerek szánkózott, élvezték a telet és a csúszkálást a havon. Délután indultunk vissza Kolozsvárra, a hegyeken már kezdett leereszkedni a köd.
Megérkezett a hó a Bácsi-torokba is
Január utolsó hétvégéjén a Bácsi-torokban kirándultunk. Nedves, sáros időre számítottunk, előző este havazni kezdett. A 31-es autóbusz végállomásától a Bácsi-torok felé vezető úton indultunk, átkeltünk a Nádas-patak hídján és a vasúton, egy ideig még párhuzamosan haladtunk a vasúttal, majd a balra kanyarodó úton nemsokára megláttuk a Kisbács táblát, itt jobbra térve a házak között haladtunk tovább, elhagytuk az egykori menedékház épületét és már benn voltunk a Hosszú-patak völgyében, amely a kis szorost létrehozta, ez a Bácsi-torok. A szoros mészkőfalai között megbúvó bányákból már a római korban követ termeltek ki, később ezeket használták Kolozsvár várfalainak, kapuinak, bástyáinak, templomainak építésénél is. Ez a Kisbács községhez tartozó rész természetvédelmi terület, de sok kolozsvárinak kedvelt kirándulóhelye. A helyhez több legenda is fűződik. Az egyik egy pásztorról szól, aki kétszáz állatával együtt nyomtalanul eltűnt az erdőben. A másik legenda szerint kislány tűnt el az erdő fái között, akit sokáig hiába kerestek. A lány öt évvel később ugyanabban a ruhában visszatért otthonába, viselkedése groteszk és ijesztő volt. A hajmeresztő történeteknek táptalajt nyújt, hogy az erdőben található fák olykor meghökkentő, szürreális formájúra nőnek. A Hója-erdőben 1968 augusztusában rejtélyes fényjelenségeket figyeltek meg a területen, az UFO-kutatók legnagyobb örömére. Az észlelésekről készült anyagokat az USA-ban és Európában található kutatóintézetek egyaránt tanulmányozták. A terület legnevezetesebb pontja egy különös, körformájú kis tisztás: a helyi legendák szerint a kör egyfajta átjáró egy másik dimenzióba. A rengeteg szóbeszéd és a különös jelenségek miatt a Hója-erdő a mai napig közkedvelt célpont paranormális jelenségeket kutató személyek és érdeklődő turisták számára. A furcsa eseményekre a mai napig nincs se bizonyíték, se magyarázat.
A Kerek-tisztáson a Hója erdőben FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
A Bácsi-torok elején a vékony hóréteg még olvadozott bakancsunk alatt, ezért letértünk jobbra és az egykori bányák alatt haladó ösvényen mentünk az érintetlen friss hóban, amely belepte a bokrokat, fákat, élveztük a körülöttünk kialakult hófehér világot. A kis tóhoz kiérve az aszfaltos úton haladtunk tovább, amelyet most már beborított a lassan, de kitartóan szállingózó friss hó. Elértük a szucsági legelőt, itt már minden fehér volt körülöttünk. A puha hóréteg nem volt több 5-8 cm-nél, könnyen lehetett haladni benne. Felérve a Bongár-forrás feletti nyeregbe onnan már a Hója-erdő gerincén indultunk visszafelé, érintve a híres Kerek-tisztást (UFO-tisztást), ahol most sem láttunk semmi rendkívüli jelenséget. Innen a Kányafő tetőre mentünk, amely a legszebb kilátópont a Hója-gerincről városunkra, majd a Törökvágás felé folytattuk utunkat és a falumúzeum udvarán megnéztük a Donát-szobrot. A túrán 11-en vettünk részt és 15 km-t tettünk meg.
A feleki csillagvizsgálótól a Majláth-kútig
Február 4-én az Őzek-völgyébe kirándultunk Fazakas Ferivel. Most már vastagabb volt a hótakaró, mert hétközben még havazott. Szombat reggel az M16-os autóbusszal mentünk a Bükki-telepig, onnan a telep villái között, majd az erdőben vezető ösvényen jutottunk fel a tetőn levő csillagvizsgálóhoz. A hóréteg helyenként 20-30 cm is lehetett. A Feleki-tetőt egyenletes fehér hótakaró borította, nyomok is alig voltak benne, a napsütésben csillogott a hó, a kék ég alatt csak az Őzek-völgye felől szállt fel köd és húzódott a Mikesi házak felé. Elhaladtunk a csillagvizsgáló mellett, egy ideig az Erdőfelekről jövő úton haladtunk, majd a tetőről beereszkedtünk a völgybe az erdőn keresztül vezető ösvényen, a havas fák között. Megálltunk a völgyben található házikó mellett, ahol gyakorta megpihenünk, de ezúttal a padot és az asztalt is vastag hó borította, így rövid pihenő után továbbindultunk.
Az Őzek-völgyét a híres képződményekért, a gömbkövekért látogattuk meg. Ezek valószínűleg a hajdani tenger visszahúzódása nyomán itt maradt kőzetek, amelyek köré a szubtrópusi erdők széndioxidban dús vizének köszönhetően homokszemcsék cementeződtek. A különböző méretű gömbkövek között találni diónagyságút és néhány tonnásat is. Sajnos számuk egyre fogy, hiszen újabban házak díszítésére használják. A Malom-völgy több ősrégi botanikai ritkaság lelőhelye is, emiatt természetvédelmi területté nyilvánították.
Átmentünk a patakokon, majd a Malom-völgy nyugati oldalát borító erdőn keresztül felkapaszkodtunk a Mikes-gerincre, nem messze az Adrenalin Parktól. Tovább mentünk a Mikesi házak között a rádióházig, onnan az Árpád-csúcshoz vezető úton egészen a kék sávval jelzett letérőig, azon leereszkedtünk a Majláth-kúthoz, majd a Sáros-bükkön keresztül vissza a Bükki-házakhoz és a Páter-úton, a Diós-nyergen keresztül megérkeztünk a Monostor lakónegyedbe. A 18 km-es túrán 12-en vettünk részt.
A havas, télies idő ellenére (vagy éppen annak köszönhetően?) sokkal több kirándulóval találkoztunk, mint máskor, a Páter-gerincen több helyen is gyermekek és felnőttek hóembereket formáltak a friss hóban. Hétfőtől a hó aztán elhozta a téllel együtt a dermesztő hideget is, a következő napokban a hőmérséklet –10°C alá csökkent.
(Borítókép: A letérőnél a Majláth-kút felé FOTÓ: PÁL GYÖNGYI)
