Irányváltás olasz módra

Irányváltás olasz módra
„Ez a dicsőség pillanata. Mindenkinek tárgyalnia kell velünk" – nyilatkozta Alessandro Di Battista, az 5 Csillag Mozgalom egyik vezetője, miután a késő estébe nyúló parlamenti választások urnazárását követően egyértelművé vált, hogy politikai szövetségek ide, kormányképesség amoda, mégiscsak a rendszerellenes mozgalom delegálhatja a legtöbb képviselőt és szenátort az olasz parlamentbe. Azt hinnénk, hogy egy parlamentáris demokráciában ez lenne a dolgok rendje, ha ne látnánk nap, mint nap, micsoda pálfordulások és politikai háttéralkuk köttetnek a kormányképesség oltárán például Németországban, ahol Angela Merkel épp a legfontosabb miniszteri tárcákat kínálta fel a történelmi vereséget szenvedő szociáldemokratáknak, hogy még egy mandátum erejéig megőrizhesse kancellári pozícióját.

Nincs egészen tíz éve, hogy a népszerű olasz komikus, Beppe Grillo zászlót bontott Silvio Berlusconi és a nevével fémjelzett régi politikai rendszer ellen, és lám: a populistának bélyegzett "viccpártja" Olaszország legnagyobb politikai tömörülése lett. Aki összefüggést keres az 5 Csillag Mozgalom népszerűségi indexe és az olasz gazdaság 2008 óta tartó gyengélkedése között, az nem jár messze az igazságtól. Az ötcsillagosoktól azonban mindenki óvakodik az olasz politikai palettán, hiszen az elitellenes meccseket minden irányban sikerrel vívták meg. A lényegében népszerűtlen bevándorlás politikája miatt megbukó Matteo Renzi nekik is köszönheti, hogy kénytelen volt felállni a kormányfői székből, ugyanis az olasz alkotmányról tartott 2016-os népszavazáson épp az 5 Csillag Mozgalom kampányolt a leghangosabban Renzi reformjavaslatai ellen. Tudni kell, hogy Beppe Grillo mozgalma Milánóban, Olaszország ipari és gazdasági fővárosában, tehát a gazdag Lombardiában jött létre, népszerűsége azonban a jóval szegényebb déli tartományokban a legnagyobb, ahol korrupcióellenes retorikájukkal és harmadik utas politikájukkal - no meg a rendkívül fiatal, sármos és dinamikus miniszterelnök-jelöltjükkel, Luigi di Maioval - sikeresen szólítják meg a szerényebb anyagi körülmények között élő, már mindenkiből kiábrándult választói tömegeket, bevándorlás ellenességükkel pedig az ott élők egyik legnagyobb gondjára rezonálnak. Fölösleges azt fejtegetni, hogyan csapódik le a migráció és a vele járó szociális és közbiztonsági problémák halmaza a dél-olaszokban, elég csak a Nápoly melletti Castel Volturno sorsára gondolni. (Ha valakit komolyabban érdekel a téma, számtalan helyszíni riport áll rendelkezésre a világhálón, a kis 25 ezres város ugyanis a modern kori népvándorlás valóságos "állatorvosi lova", amellyel kénytelenek érdemben foglalkozni azok is, akik legszívesebben elhallgatnák a jelenséget.)

A rendkívül töredezett olasz politikai palettán csak egy dolog igazán egyértelmű: mind a Berlusconi-féle koalíció (melynek, mint szabad vegyérték, a jelenlegi EP-elnök, Antonio Tajani a deklarált miniszterelnök-jelöltje), mind pedig az 5 Csillag Mozgalom szakítani kíván a bevándorlás kapcsán képviselt eddigi olasz állásponttal. Az olasz baloldal történelmi veresége döbbenetesen illeszkedik abba az európai trendbe, amelyet legutóbb a holland, francia, német vagy osztrák választásokon láttunk, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy német kollégájához, Martin Schulz-hoz képest Matteo Renzi már nem kapaszkodik annyira a pártfunkcióba, és önként távozik a Demokrata Párt éléről. Ennek ellenére Silvio Berlusconi sem örülhet maradéktalanul: a Forza Italia szövetségen belül némileg alulmaradt a szintén erősen bevándorlás ellenes Északi Ligával szemben, Matteo Salvini pedig rendkívüli magabiztossággal jelentkezett be a miniszterelnöki castingra. "Olaszországról az olaszok döntenek, nem Berlin, nem Párizs, nem Brüsszel és nem is a pénzpiacok" - tette egyértelművé, milyen irányvonalat képvisel az erősen eurokrata Tajanival szemben. Hogy ez az erős kezdés mennyire váltja majd ki az említett hatalmi központok rosszallását, nem nehéz kitalálni, van rá példa az Európai Unióban.

promedtudo2Hirdetés