Iohannis Trianon-bukfence
Vissza

Iohannis Trianon-bukfence

Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy Klaus Iohannis miért nem hirdette ki a Trianon-törvényt, amely összromán örömünneppé léptette volna elő június 4-ét . Az viszont mindenki számára egyértelmű lehet: nincs szó arról, hogy az államfő megbánta volna korábbi magyarellenes kirohanását, és ezentúl majd nagyobb empátiával kezeli a kisebbségi ügyeket.

Az államfő óvást emelt a parlament által május 13-án elfogadott jogszabály miatt. Indoklása szerint „a Trianon-törvény sérti az államhatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét, valamint a polgárok jogegyenlőségét és a diszkrimináció tilalmát garantáló előírást, és inkább egy politikai nyilatkozat, mintsem egy jogokat és kötelezettségeket meghatározó jogszabály”. Iohannis érvelése szerint tehát a parlament túllépte az alkotmányban meghatározott hatáskörét, elég lett volna részükről egy politikai nyilatkozat is ebben az ügyben (- ha már muszáj volt megnyilvánulni, tehetjük hozzá.). A Trianon-nap nemzeti ünnepi rangra emelésére nem lett volna szükség törvényt hozni, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az inkriminált jogszabály meglehetősen zavaros, hiányos, félreérthető helyzetekhez vezethet. Csupán ajánlásokat tartalmaz a helyhatóságok felé, amelyek saját belátásuk szerint járhatnak el, ez pedig „diszkriminatív magatartást eredményezhet, ami ellentmond az Alkotmánynak az állampolgárok egyenjogúságát szavatoló előírásainak”, derül ki – többek közt - az indoklásból.

Egyszóval Iohannis keresett és talált egy elfogadható ürügyet a Trianon-törvény visszautasítására. Nem kellett ide különösebben élénk fantázia, az államfő eddig is zsákszámra küldte normakontrollra a szociáldemokrata többségű parlament által elfogadott törvényeket. Ilyen alapon, gondolhatta, senki sem vádolja meg azzal, hogy a Trianon-törvénnyel lényegében valami más baja is van.  Politikai elemzők emlékeztetnek egy 2016-os precedensre: Avram Iancu nemzeti hősként való kikiáltását szentesítő törvényt is visszaküldte a képviselőházba újratárgyalás végett. Iohannis akkor is azzal indokolta gesztusát: a parlament túllépte hatáskörét, az ilyesmi az elnök dolga. Mindeközben egyetlen percig sem kérdőjelezte meg a móc vezér meghatározó történelmi szerepét, sőt!

Így van valahogy ezzel a Trianonnal is: Iohannis nem azt mondja, hogy a törvény azért nem kell, mert – teszem azt – sérti az itt élő magyarok érzelmeit, diszkriminál, megosztó. Nem. „Diszkriminatív intézkedésekhez vezethetnek”, ami akár azt is jelentheti: attól tart, hogy a magyar többségű önkormányzatok nem fognak elég pénzt kiutalni a románok Trianon-ünnepségére...

Kétségtelen, az államfőnek más baja is van ezzel a törvénnyel és az nem elsősorban alkotmányos természetű. Egyesek szerint az államfő a Trianon-törvény kihirdetésének elodázásával akarja ellensúlyozni a „ionopotpészédé!”-produkciót. A külföldi, különösen a német médiában keltett negatív visszhang, a „kisebbségek pártfogójának”, a „nagy européernek” járó Károly-díj elleni aláírásgyűjtés megviselhette az imidzsére sokat adó államfőt. (Hiszen az egész ember csupán egy - mesterségesen gyártott – imidzs…) Mások szerint Szijjártó Péter magyar külügyminiszter látogatásának a pozitív utóhatása, hogy az államfő – úgy, ahogy – elkerülte a helyzet kiélezését, amit a Trianon-törvény kihirdetése és gyakorlatba ültetése keltett volna. Megint mások úgy vélik, a szlovák példa gondolkodtatta el Iohannist. Szlovákia miniszterelnöke párját ritkító trianoni évfordulós beszéde, majd bocsánatkérése a felvidéki magyaroktól az anyanyelvhasználatuk miatt ért igazságtalanságokért … szóval túl nagy lett volna a kontraszt, ha Romániában az államfő ezzel egyidőben kihirdeti a szociáldemokraták által tető alá hozott törvényt. Persze az sem kizárt, hogy Iohannis egyszerűen csak félt attól, milyen beláthatatlan következményei lehetnek a választások évében egy ilyen jogszabály hatályba lépésének.

De hiába spekulált az államfő, a PSD máris beszerzett néhány plusz pontot magának azzal, hogy az alkotmányos óvás miatt Iohannist leárulózta. A Băsescu-féle obskúrus politikai alakulatnak, a Népi Mozgalom Pártjának (PMP) is jó alkalom volt ez a reklámra: Marius Pașcan képviselő szerint ilyen alapon akár Románia nemzeti ünnepéről, December 1-jéről, vagy a Kisebbségek Napjáról szóló rendelkezést is megtámadhatná az államfő az alkotmánybíróságon.

Ha a törvényt az Alkotmánybíróság mégsem tartja alkotmányellenesnek, akkor Iohannis legfennebb tehetetlenül széttárja karját és „kelletlenül” kihirdeti azt.  Ha viszont az Alkotmánybíróság elfogadja az óvást, akkor Iohannis hátradőlhet, mert visszaigazolódott, hogy igaza volt, a törvény kihirdetése még tovább tolódik. Ezzel valamelyest rehabilitálja magát a nyugati közvélemény előtt, azokat a szavazatokat pedig, amit most a nagyrománok körében vesztett, behozza majd a kampányban a menetrendszerű magyarellenességgel pártja, a liberálisok. Így megy ez idestova száz éve.     

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

CFR 1907: kiváló kezdés az Európa Liga ...
Minden megyében indít jelölteket az ...
Karcsisirató

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ