Io rëggëlt, Iohannis!
Vissza

Io rëggëlt, Iohannis!

Hosszú hónapok után előbújt barlangjából a medve. No, nem azért, hogy megnézze az árnyékát, s hogy ebből kikövetkeztesse, hosszú lesz-e a tél (vagy a vénasszonyok nyara, ha úgy tetszik...), hanem, hogy kiszámolja: maradt-e még valaki, aki rá szavazzon, vagy az országban már mindenki meghalt koronavírusban.

Persze most rossz vagyok, hiszen Klaus Iohannis a mostanival kifutja a lehetséges elnöki mandátumai számát, annyi viszont bizonyos, hogy az elmúlt hónapokban valami barlangban élhetett az államfőnk, vélhetően ezért nem tudott a hazai járványhelyzetről, s ezért nem állt mindeddig pulpitusra megmondani a tutit. Vagy egyszerűen csak struccpolitikát folytatott, s miután ő már beoltatta magát bicepszeit fitogtatva, nem tartotta fontosnak szólni az általa vezetett népnek, hogy kövessék példáját.

Sőt, most is csak azért kért szót, hogy elmondja, „holnapra” összehívja a járvány kezelésében érintett hatóságokat. Végülis ráér holnap. Elvégre ma (kedden – megj.) még „csak” rekordszámú, azaz közel 600 személy hunyt el a koronavírus szövődményei miatt, „csak” rekordszámú, majdnem 19 ezer új fertőzött van, s a korházakban is „csak” rekordszámú a beutaltak és az intenzív terápiákon kezeltek száma.

Iohannis most vette észre az általa vezetett állam kudarcát. Azt mondják, jobb később, mint soha – de a kedden elhunyt 574 személynek és hozzátartozóiknak ez már akkor is túl késő. Mint ahogyan az előző napon, az előző héten, az előző hónapban elhunytaknak és családtagjaiknak is.

Történik mindez egy olyan államban, amelyben, miközben jó ideje folyik az acsarkodás a hatalomért, a választópolgárnak már nem jut hely az intenzív osztályon. Egy olyan országban, amely nem volt képes érdemben kommunikálni az oltás előnyeiről.

Az is igaz, hogy sajnos viszonylag sokan hunynak el kovidban annak ellenére, hogy be vannak oltva. Állítólag olyanok, akik más betegségekben is szenvedtek, s akikre talán jobban tudnának figyelni az orvosok, ha nem lennének többszörösen leterhelve a hatalmas esetszámok miatt. És akik talán nem kapták volna el a koronavírust, ha a tavasszal az átoltottság tekintetében még európai viszonylatban élen járó Romániának sikerült volna elérnie nyár végére az úgynevezett nyájimmunitást.

De nem sikerült; külföldre vittük a lefoglalt vakcinaadagokat, hogy ne kelljen szemétbe dobni. Így csak az maradt, hogy az államfő – és a nevesített miniszterelnök, akinek pártja eddig is kormányon volt... – részvétét fejezze ki az elhunytak hozzátartozóinak. Nem mintha ez sokat segítene, de legalább még egy mondat a „hosszú” beszédben. S hogy Iohannis a „tizenkettedik órában” újabb korlátozásokat vetítsen előre, mert jobb megoldása hirtelenjében nincs. És hogy a hatóságokra fogja ezt a kudarcot, miközben ő maga is egy hatóság, egy személyben egy olyan „intézmény”, akit, ha jól számolok, többen választottak meg, mint amekkora most az átoltottság az országban. Vagyis, ha csak saját szavazótáborát győzte volna meg idejében, máris jobb lenne a helyzet.

Hát io rëggëlt, Iohannis!


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Iskolai Covid-tesztek „kilóra” ...
Továbbra is sok a fiatal munkanélküli
Bepereli Romániát az EB: nem korlátozta ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ