Inkább eszünk, csak ne kelljen kidobni az ételt?
Oktatással lehetne megfékezni az élelmiszer-pazarlást
Oktatással lehetne megfékezni az élelmiszer-pazarlást
Vissza

Inkább eszünk, csak ne kelljen kidobni az ételt?

A román kormány Fenntartható Fejlődés Főosztálya nemzetközi konferenciát szervezett a napokban Együtt az élelmiszerpazarlás ellen címmel. Mint elhangzott, Romániában napi 6000 tonna ételt dobnak el. „Elpazarolt erőforrásokról, negatív környezeti hatásokról és etikai kérdésekről is beszélünk, figyelembe véve, hogy sok embernek közben nem futja a napi betevő falatra” – vélte ennek kapcsán Borbély László államtanácsos, a főosztály vezetője, aki szerint a probléma hatása nagyobb, mint az első látásra tűnik. A konferencián egy másik érdekes statisztika is elhangzott, nevezetesen az, hogy egyre több Romániában az elhízott, illetve túlsúlyos felnőtt, ami jelentősen csökkenti a várható élettartamot. Akár úgy is fogalmazhatnánk: túl sok ételt vásárolunk, aztán halálra esszük magunkat, hogy ne kelljen kidobni, de végül mégsem sikerül mindent kienni a hűtőből a szavatossági határidő lejárta előtt…

A konferenciát az élelmiszer-pazarlás csökkentésére irányuló intézkedéseknek szentelték, amint azt a Fenntartható Fejlődési Stratégia 12. fenntartható fejlesztési célkitűzése is megfogalmazza. „Örülünk, hogy sikerült ilyen nagyságrendű konferenciát szervezni az élelmiszer-pazarlásról, amely a fenntartható fejlődés egyik legfontosabb alkotóeleme” – értékelt Borbély László államtanácsos. 

A konferencián felszólalt Nabil Gangi, az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetének (FAO) európai és közép-ázsiai regionális igazgatóhelyettese hangsúlyozva a jelenség globális mértékét: az élelmi-szer-pazarlás jelensége az indiaihoz hasonló üvegházhatású gázokat generál.

Szegénység versus pazarlás 

Románia az élelmiszer-pazarlás szempontjából az egyik „legmeggondolatlanabb” ország, hiszen a toplistán a 9. helyet foglalja el – magyarázta Borbély, bár arra nem tért ki, hogy világ- vagy európai viszonylatban vagyunk a nemkívánatos toplista élén. „Évi 1,3 millió tonna élelmiszert dobunk ki, miközben a világon 820 millió ember számára nem biztosított a mindennapi falat” – hangsúlyozta a főosztályvezető. Az általa említett adat egyébként csak a magánszemélyekre vonatkozik, ha a gazdasági szereplőket (boltok, vendéglők stb.) is beleszámoljuk, a helyzet még szomorúbb: napi 6000 tonna, azaz évi 2,2 millió tonna kidobott élelmiszert „termelünk”. Visszatérve a magánszemélyekre: a pazarlás fő oka, hogy elszámoljuk magunkat a vásárlások alkalmával, és túl sokat pakolunk a kosárba: a megvásárolt élelem 11,9%-a köt aztán ki a szemétládában. Európa-szinten egyébként ez a szám majdnem a duplája, ettől azonban nem kellene feltétlenül boldogabbnak éreznünk magunkat… Főleg akkor nem, ha egyéb statisztikákhoz viszonyítjuk: Romániában szinte minden második 2–6 év közötti gyermek (ami messze az EU-s átlag fölött van) a szegénységi küszöbön tengődik, azaz igencsak örülne a kidobott élelmiszernek.

Másfelől, Borbély László rámutatott, 2014-hez képest nőtt a túlsúlyos és elhízott személyek aránya a lakosság körében, arányuk jelenleg 15%. Ez sem túl rossz adat az EU-s átlaghoz viszonyítva, de lehetne jobb is. „120-130-140 évre vagyunk programozva, de minden nap teszünk valamit azért, hogy rövidebb legyen az életünk” – fogalmazott, kifejtve: élhetnénk, ehetnénk egészségesebben és kevésbé pazarlóan is. 

Minden mindennel összefügg

Az élelmiszer-pazarlás azért is rendkívül fontos probléma, mert az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezetének becslése szerint a világon előállított élelmiszer-mennyiség mintegy harmada vész kárba. Ez pedig a környezetet is nagymértékben terheli, hiszen az üvegházhatású gázok kibocsátásának 8%-át teszi ki, vagyis évente négyszer annyi üvegházhatású gáz kibocsátásáért felelős, mint a légi közlekedés.

Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy az élelmiszer-pazarlás egyben más erőforrások pazarlását is jelenti, azokét, amelyeket a kidobott élelmiszer előállítására használnak fel – víz, energia, különféle alapanyagok, csomagolóanyagok stb.

Tánczos Barna, a szenátus mezőgazdasági, élelmiszeripari és vidékfejlesztési bizottságának alelnöke felszólalásában azt emelte ki, hogy hazai és nemzetközi szinten az élelmiszer-pazarlást három fő tényező befolyásolja: az egyik a család, a másik a kereskedelem, a harmadik pedig a törvénykezés. Ezek közül talán a legfontosabb, ami az ételhez, a kenyérhez való hozzáállásunkat alakítja, az a család, közvetve a hagyomány és a kultúra, azaz olyan dolgok, amelyeket otthon, a családban tanulunk meg. 

Az oktatás lehet a mentsvárunk

A konferencia célja az volt, hogy vitafórumot biztosítson az európai intézmények magas szintű döntéshozói, a román kormány miniszterei, a parlamenti képviselők, az akadémiai szféra, a kutatóintézetek, a civil társadalom, az élelmiszerbankok, a nagykereskedések és a vendéglátóipar képviselői számára a konkrét intézkedésekkel és a bevált gyakorlatokkal kapcsolatosan. A megbeszélésekre három panelben került sor; az első ülésen az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem jogi keretére összpontosítottak a hatóságok képviselői, majd a nagykereskedések, az élelmiszerbankok és a civil társadalom mutatta be, hogy milyen konkrét lépéseket tesznek az élelmiszer-pazarlás ellen és mi a fő kihívás ezen a területen. Ezeket részletesen ismertetni e cikkben lehetetlen, helyette egy egész máshol elhangzott tanáccsal szolgálunk: ne menjünk éhesen vásárolni, így aztán sokkal könnyebben elkerülhetjük, hogy sokkal több élelmiszert vásároljunk, mint amennyit el tudunk fogyasztani.

„A fenntartható fejlődés mentalitásváltást feltételez, és ez azt jelenti, hogy nagymértékben az oktatásra kell összpontosítanunk. Ha azt akarjuk, hogy a jövő generációi fenntartható életet éljenek, megfelelő oktatást kell biztosítanunk számukra” – összegzett Borbély László.


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Nagy sebességű vonatok jelenthetik a ...
Orban: a felelősségvállalás ...
A „Szirén“ már nincs egyedül. ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ