In memoriam Práda Jánky Ilona (1933 – 2018)

In memoriam Práda Jánky Ilona (1933 – 2018)
Hosszas betegsége miatt, valahol a szívem mélyén éreztem, hogy hamarosan eljön a végső búcsú pillanata, mégis mélységesen megrendített a hír, Práda Jánky Ilona, zongoraművész, és egyetemi tanár– sokunknak Ilus, vagy Ilus néni –, visszaadta lelkét Teremtőjének. Az elmúlt évtizedekre visszatekintve, mindnyájunknak vigasztalást nyújthat az a tudat, hogy tartalmas, szép élete volt.

Igaz, érték kudarcok is, de soha nem panaszkodott, nemes lélekkel fogadta a jót is, a rosszat is. Rendkívüli tehetség, Kolozsvár 1965 és 1982 közötti zenei életének egyik legnagyszerűbb zongoraművésze, és 1958-től nyugdíjazásáig a Gheorghe Dima Zeneakadémia kiváló tanára volt. Számos nemzetközi fesztivál és hazai országos verseny díjazottjaként, hazai és külföldi fellépéseit, egyéni és zenekari koncertjeit, kamarahangversenyeit a kritika nagy elismeréssel méltatta, kiemelten a Bach-, Chopin, Brahms-, Schumann-, valamint Prokofjev- művek tolmácsolásának csodálatos hangszínét, drámai erejét, lírai gyöngédségű kifejezőerejét dicsérték. Ragyogó zongorajátékát CD- és koncertfelvételek őrzik. Amíg csak erejéből tellett, a zene szerelmeseként zongorázott, új műveket tanult, fuvolaművész Kinga-lányával kamarazenélt. Sikereivel nem hivalkodott, nem dicsekedett, élete végéig szerény, kiváló művész, nagyszerű ember volt. Művészi karrierje mellett, a tanítást mindig fő feladatának tekintette, nyugdíjasként 2004-ig a nagyváradi Emanuel Egyetemen, alapító tagként a Sulyok István Főiskolán és a Partiumi Keresztény Egyetemen oktatta, nevelte a jövő zongoristáit. Fantasztikus pedagógiai és pszichológiai érzékkel tanított. Szeretettel és hálával gondolok vissza arra a periódusra, amikor a zenelíceum kisegítő tanáraként, engem is zongorázni tanított. Habár csak néhány hónapig egyengette utamat, de óráinak szép emléke ma is melegséggel tölt el.  Soha nem emelte fel a hangját, nem dorgált, nem pirongatott, inkább előzongorázva kérdezte: „Mit gondolsz, nem lenne így jobb, nem lenne így szebb?”, miközben jóságos, mosolygó fekete szemével bíztatott, ösztökélt. Ezért imádta minden diákja. Példamutató kötelességtudata, zene és ember iránti szeretete, hatalmas szakmai tudása, önzetlen segítőkészsége, későbbi tanári mivoltomat is meghatározta. Aztán teltek múltak az évek, majd a fiamat tanította, fiaként szerette, segítette, ösztönözte, későbbi művészi szárnybontogatásait, szakmai sikereit sasszemekkel figyelte.

De az élet már csak ilyen. Valamitől – valakitől – mi mindig búcsúzunk.

Néhány hónappal ezelőtt szeretett férjét kísértük utolsó útjára a Házsongárdi temetőben, most fájó szívvel Tőle, a nagyszerű zongoraművésztől, a kiváló tanártól, a kedves baráttól búcsúzom.  Isten veled, Ilus! Nyugodj békében!

A kolozsvári  “Gheorghe Dima” Zeneakadémia közössége fájdalommal értesült JÁNKY PRÁDA ILONA, a zenekadémia kiemelkedő zongoraművészének és zongoratanárának haláláról, aki a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia mellett a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója is volt.  Jánky-Práda Ilona a Hunyad megyei Brád helységben született 1933-ban, hatévesen kezdett el zongorázni, majd a kolozsvári zenelíceumot a kiváló Szabó Géza növendékeként végezte el, aki már akkor rámutatott növendékének rendkívüli képességeire. A zenelíceumban megszerzett alapos tudás megnyitotta az utat a Gheoghe Dima Zenekonzervatóriumba, ahol Eliza Ciolan növendéke volt,  akire mindig hálával emlékezett. Egyetemi hallgatóként 1956-ban és 1957-ben a bukaresti Művelődési Minisztérium érdemoklevelével tüntették ki. Részt vett a George Enescu versenyen, amelynek  második szakaszáig jutott el, és érdemoklevelet kapott. Jánky-Práda Ilona szenvedéllyel fordult a tanári pálya fele, több nemzedéknyi zongoristát, kamarazenészt tanított, akik aztán bel- és külföndön arattak sikert. Rendkívül gazdag zenei műveltségével, művészi tökéletességével mindig megörvendeztette közönségét, és mindezt nagyvonalúan osztotta meg tanítványaival. Munkássága által Jánky Práda Ilona az ember- és zeneszeretet példaképévé vált és az is marad.