Hurrá, nyaralunk
Vissza

Hurrá, nyaralunk

Hirtelen felindulásból elkövettem azt a döntést, hogy nyaralni mentem a gyerekekkel egy amolyan kicsi házacskás helyre, ahol azért fürödni is lehetett.

Megdöbbenve tapasztaltam, hogy mindenki mással van elfoglalva, csak épp magával ne töltsön öt percet sem. Mindenki mond, dirigál, parancsolgat vagy épp harsányan jókedvet színlel. A mamák, anyák, apák szidják, rekcumolják  a gyerekeket, azokat leginkább és egységben, majd külön piszkálják egymást, s valahogy csak eltelik ez a nyár is. A gyerekek mindeközben esetlenül szaladgálnak a medence körül, hol megcsúsznak, hol megbotlanak, hol elveszítik az úszószemüvegüket, vagy bármi mást, csak hogy aztán legyen amiért lekiabálják a fejüket.

Ülök ott a napozó ágyamon, ölemben alszik a kicsi, a nagy fürdik. Megérkezik egy kiscsalád, anya, apa, öt év körüli kislány.

A Woody Allent idéző apa a kismedencébe lépve azonnal összetöri magát. A második létra fokán megcsúszik, nagyon beüti a bordáit, időbe telik, amíg levegőhöz jut. Anya ebből persze semmit sem vesz észre, nyújtja is be neki a kislányukat. Apa eltorzult arccal, de átveszi kapcsolatuk gyümölcsét, s kezdődik a móka. Apa mindent megtesz, hogy mosolyt csaljon az asszonyka arcára. Bohóckodik, viccelődik a kislánnyal, jókedvűen lubickolnak. Majd megjelenik anya, kezében a naptej és a törülköző. Jó vastagon keni be a kislány hátát, aki sír, mert még mókázna, ölbe kapja, egy percet gondolkodik, hogy ráterítse-e a törülközőt, majd ráteszi, amit a kislány azonnal ledob magáról, letörölve a naptej javát. Apa egykedvűen nézi a jelenetet, vizesen követi őket, nincs mit tenni, vannak szerepek.

Alig pár perc múlva határozott utasítást kap apa anyától, hogy húzza fel azt a nagy napernyőt. Apa egy laza mozdulattal kidönti az egész szerkezetet. Persze hogy megüti a lábát is.

Még tiszta szerencse, hogy nem üttél oda vaegy gyereket! – húzza el a száját anya.

Itt már nem bírom röhögés nélkül.

Ekkor kezd el rohanni a kislány. Megáll a medence szélénél, köveket kezd beledobni. Biceg gyorsan az apa, hogy nem szabad, mondja, valóban szigorúan. Anya a szemét ráncolja, fejét csóválja. A kislány erre az összes öt megélt életévével szaladni kezd a medence szélén.

Ha tiszta apja, akkor beleesik! – szalad át többünk agyán.

Bicegve szalad utána az apja. Eléri. Beledobja a vízbe. A váratlan fordulattól többen megdermedünk. Megvárja, míg felszínre kerül a kicsi, míg látja őt a parton, s csak utána ugrik. A hideg víz lehűti a sajgó lábat, a felfortyant agyacskát, viháncolnak azonnal. Csak anya nézi őket aggódva, naptejét szorongatva. Mosolyáért drukkolunk többen is.

Közben kimászik a medencéből a nagy, felébred a kicsi, elterelődik a figyelmem. Azt veszem csak észre, hogy szélsebesen cikázva rohan anya a kislánnyal az ölében. A gyerek nem sír, rezzenéstelen arccal viseli a szállítását. Majd egy éles kiáltás, apa felkapja a fejét, anya üzen hangjával a strand másik feléről. Mi bámészkodók is megérezzük, hogy nagy lehet a baj.

Apa szurikáta-szerűen pásztázza a teret, valamit nagyon keres. Anya jelre vár a strand másik felén. Elképesztő feszültség a levegőben…

Apa végre egy határozott mozdulattal irányt mutat. Nekiiramodik anya, majd apához érve átadja a kislányt, innen együtt rohan az egész család és elérnek az illemhelyre. Sikerült!

Tíz perc elteltével arcukon, igen kérem, mindkét szülő arcán, mennyei mosoly. Kéz a kézben, apa karján a kislány sétálnak vissza a medence felé.

Ez mégiscsak szerelem… – mondom ki hangosan.

(Borítókép: "Jaj, úgy élvezem én a strandot..., annyi vicceset látok, hallok...". A szerző felvétele)


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

VIDEÓ - Fennakadások a forgalomban a ma ...
Katonai díszszemle és közönség nélkül ...
Egy közeljövőben játszódó bestseller ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ