Időben indulunk Zsombi életének legelső szereplésére. A minden rendben lesz mellett ott motoszkál az a tudat, hogy fáradt a legénykénk, hogy kimaradt a délutáni alvás, hogy enni sem úgy evett, ahogy szokott, de nem, nem gondolunk rosszra, minden rendben lesz.

Épp hogy a leszállunk a repülőről zsebünkben a szállásunk címével, ahova el kell jutni. Kicsit kábán tekintgetek szerteszét. Sikeresen kéne kikeveredni valahogy innen. Zsombi az ölemben, Luca keze a kezemben. Valaki gyorsan kikerül, hosszú szőke haja csak úgy lobog utána, kendője is kapaszkodik, hogy el ne maradjon. Gyors, apró léptekkel halad, inkább suhan. Aztán valaki nyakába ugrik. Szorosan ölelik egymást. Épp elhaladunk mellettük. Szemembe könnyet csal a szellő.

Ötödik hete járjuk az országot. Kezdetben elutaztunk Portugália keleti végébe. Most leértünk Fáróba, a déli csücsökbe.

Hétfő reggel van. Alig múlt kilenc óra. A GPS éles női hangja figyelmeztet, hogy jobbra térjünk. Megyünk mi balra. Tankolni kell.

Pontosan egy héttel a lisszaboni érkezésünk után, jól kifáradva a fővárosi folyamatos fel-lemászkálástól, boldogan robogtunk a várostól jó messze levő autókölcsönzőhöz, hogy végre birtokba vehessük a bérelt autónkat.

Az első hét Portugáliában.

Végigjárjuk a lisszaboni ócenáriumot. Sóhajtozunk kifele jövet, mint kiderül, mindketten arra gondolunk, hogy milyenek is vagyunk mi emberek, lassan ezeket a fenséges, csodás tengeri lényeket csak ilyen mutogatós helyeken lehet látni.

Évekbe telt, míg valahogy egyenesbe jöttek a dolgok, és válaszokat hoztak. Egyedüli volt a világon, aki piszkálta, kritizálta édesanyámat. Különbözőségük annyira élesen szembetűnő volt, hogy kisgyerekként is hangot adtunk csodalkozásunknak. Hogy lehet Ő az édesanyánk édesanyja? Vajon mi is ilyenek leszünk? Dörgedelmesen szócsatáztak már a találkozásuk első estéjén.

Karácsonyra kaptam, tökéletesen illik a kéksége a konyhámhoz, mérete az asztalhoz. Amikor puha anyagát elsimítom, két dolog jut eszembe felcserélhető sorrendben. Hogy tőled kapott ajándék, és hogy neked is pont ilyen van. Titkos emlékgombok az ilyenek, bármikor felidézik az említett, kedves személyt, s válik egy kicsit azért hiányolt barátnővé is.

Limpár Ildikó Emlékek tava című könyvét nyomta a kezembe egy este. Kényelmesen elhelyezkedünk, kezdődhet az esti meseolvasás. A Tündéék angyala hozta a könyvet, Luca azonnal kitüntette figyelmével.

– Én annyira sajnálom a kicsi széket és a kicsi asztalt – meséltem. Négyéves lehettem. Édesanyámnak még hosszú, nagyon hosszú haja volt.

Milyen is legyen? Az egészség meglegyen! Az fontos, nagyon.