Hogyan építsünk szerethető és egészséges városokat?
Nemzetközi urbanisztikai konferencia az MCC szervezésében
Nemzetközi urbanisztikai konferencia az MCC szervezésében
Vissza

Hogyan építsünk szerethető és egészséges városokat?

Hogy építsünk jobb, szebb várost, ahol a funkcionalitáson túl az esztétikára is kellő hangsúly kerül? Hogyan tegyük szerethetővé, élhetővé, biztonságossá, gazdaságilag versenyképessé? Mitől válik egy város fenntarthatóvá, befogadóvá? Milyen városképet, milyen értékeket adunk át a következő nemzedékeknek? Ne csak a jövőbe tekintsünk, hanem a múltba is: a műemlék épületek olyan jelentőséggel bírnak, amivel a modern épületek nem tudnak. Nem véletlenül a világon bárhol a város legaktívabb része a történelmi központja – ezek a témák merültek fel – többek között – Az erdélyi városok jövője című konferencián, amelyet a Mathias Corvinus Collegium (MCC) rendezett november 16–17-én Kolozsváron. A városfejlesztési, kulturális, gazdasági és fenntarthatósági kérdéseket érintő beszélgetéseken elismert nemzetközi és helyi szakemberek osztották meg nézeteiket és tapasztalataikat, a régióról, Kolozsvárról.

Örökségvédelemmel  ötvözött jövőtervezés

Szerethető, élhető és egészséges városok teremtésére törekszünk mindnyájan – ez a gondolat kötötte össze a konferencia szerteágazó szakmai beszélgetéseit. A The Future of Transylvanian Cities (Az erdélyi városok jövője) című esemény fő gondolatai a közösségteremtés, biztonság, gazdasági versenyképesség és a kulturális tevékenység körül forogtak, miközben az épített örökség motívuma végigkísérte a beszélgetések fonalát.

Az esemény a szabad eszmecserére, valamint a szakmai és személyes kapcsolatépítésre is lehetőséget teremtett. Fő céljai közé tartozott, hogy – az MCC-ben zajló oktatáshoz hasonlóan – a lehető legátfogóbb módon, különböző szakterületeket összekötve vizsgálja meg a környezetünket és jövőnket alakító folyamatokat. A panelbeszélgetések a fenntartható és inkluzív várostervezés, a kulturális és kreatív iparágak, a gazdaságfejlesztés és a digitális átalakulás tematikájára épültek, amelyhez a kolozsvári városképet elemző párbeszéd csatlakozott.

Az esemény a szabad eszmecserére, valamint a szakmai és személyes kapcsolatépítésre is lehetőséget teremtett (Fotó: MCC)

A kétnapos konferenciát Talpas Botond, az MCC erdélyi tevékenységért felelős igazgatója nyitotta meg, aki a kulturális örökség, fenntarthatóság és inkluzivitás megőrzésének fontosságát hangsúlyozta a rohamos népességnövekedés és infra­strukturális változások kontextusában. „Az MCC olyan tehetséges fiatalokat támogat, akik felelősséget éreznek környezetük iránt, hosszú távon pedig a közösségeik érdekében használják fel a megszerzett tudást. A konferencia is az ügy melletti elköteleződésünket jelzi” – tette hozzá az igazgató. Az eseményen Dan Ştefan Tarcea, Kolozsvár alpolgármestere a városban zajló fejlesztésekről és jövőbeli tervekről beszélt, köztük a közszállítás teljesen elektromossá alakításáról, a bicikliutak hálózatának bővítéséről, valamint a település szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséről.

A konferencia témafelvezető előadásában Robin Mazumder pszichológus és idegtudós kutatási eredményeit és személyes történetét osztotta meg a hallgatósággal. A szakember a városi életvitelt, annak hatását és a városlakók mentális egészségét tanulmányozza, tapasztalatairól pedig könyvet is ír. Virtuális valósággal és viselhető technológiai eszközökkel méri, hogyan hatnak a különböző környezeti elemek az agyra, idegtudományi kutatásait pedig összeköti pszichológiai hátterével, foglalkozásterapeutaként szerzett tapasztalataival. Az előadásban elhangzottakra Calum T. M. Nicholson, az MCC vendégoktatója reflektált: elmondta, a modern építészet, amelyből hiányzik az egyediség, elidegeníti az embereket a környezetüktől, ezért a jövőben inkább a hazai hagyatékra, helyi elemekre és örökségre kellene építeni ahelyett, hogy a globalizált, egyhangú és jellemét vesztett újításokat várnánk.

A Fenntartható és inkluzív várostervezés című panelbeszélgetésen Yves Cabannes várostervező, a University Col­lege London fejlesztéstervezési tanszékének volt vezetője, Izaskun Chinchilla építész, a Bartlett School of Architecture (UCL London) vezető oktatója, Eliza Yokina díjnyertes építész, a De-a Arhitectura társalapítója, valamint Şerban Ţigănaş építész, a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának dékánja osztotta meg gondolatait Furu Árpád műemlékvédelmi mérnök, néprajzkutató moderálásával. Szó esett a városok élelmiszer-ellátásáról, a gondoskodó város fogalmáról, a civil társadalom szerepvállalásáról és az önkéntesség jelentőségéről, a régi épületek hasznosításáról, valamint a különböző szférák képviselői közötti elengedhetetlen párbeszédről.

A második panelbeszélgetésen Yasha Young kurátor, producer, oktató, az Urban Nation Berlin alapítója, Jaakko Blomberg művész, a Helsinki Urban Art társalapítója és ügyvezető igazgatója, Agnieszka Kolek, az MCC brüsszeli központjának kulturális kapcsolatokért felelős vezetője, valamint Rariţa Zbranca, a Kolozsvári Kulturális Központ programigazgatója, az egykori Ecsetgyár társalapítója a kulturális és kreatív iparágak városfejlesztésben betöltött szerepéről társalogtak. Moderátorként Andi Daiszler kulturális menedzser irányította a beszélgetést. A felmerült témák között volt a művészet és a technológia ötvözése, a város elhagyatott helyeinek kihasználása, a helyiek mozgósítása és a közösségteremtés, a kulturális intézmények és művészek támogatása, a művészet és a pénz kapcsolata. A beszélgetésen elhangzott: mára megvannak az eszközök arra, hogy a városvezetés és a civil lakosság közötti kommunikáció hatékonyabb legyen, erre kellene építeni.

Az esemény második napján, november 17-én is rengeteg innovatív ötlet és kezdeményezés hangzott el az élhető és értékes városok kialakításával kapcsolatban. A gazdaságfejlesztés és digitális átalakulás témakörében David Parrish, a kreatív iparágak szakértője, Kris Andreychuk, Edmonton város adattudományi és kutatási csapatának vezetője és Andra Tănase, a Transilvania IT Cluster tanácsadója mutatták be kreatív kezdeményezéseiket, és kerestek választ a városainkat érintő gondokra Dobre Nóra HR- és kommunikációs szakember, a BBTE oktatójának moderálásával. Szó esett a régi ipari váro­sok modern, digitális vállalkozásokká történő átalakulásáról, valamint a kreatív iparágak okosvárosokban betöltött szerepéről. A szakemberek egyetértettek abban, hogy a jövő városának legfontosabb elemei a szakterületek közötti kapcsolatteremtés, a közös projektek és a civil lakosság szerepvállalása.

Camelia Sisak, Silviu Aldea, Virgil Pop,  Dan Clinci, Weber Tibor és Guttmann Szabolcs (Fotó: MCC)

Az esemény utolsó panelbeszélgetésén helyi szakemberek mérték fel a kincses város aktuális helyzetét, kitérve a városfejlesztés jövőbeli lehetőségeire, különös tekintettel a Fellegvár rehabilitációjára. Virgil Pop építész, egyetemi tanár, örökségvédelmi és műemlékvédelmi szakértő, Dan Clinci építész, az Ernest Lupan Gazdasági és Környezetvédelmi Kutatóintézet projektmenedzsere, Weber Tibor építőmérnök, a Weberbau alapítója és menedzsere, valamint Camelia Sisak és Silviu Aldea építészek, a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának oktatói, akik a Fellegvár felújításáért felelős cég vezetői, Guttmann Szabolcs építész, várostervező, örökségvédelmi és műemlékvédelmi szakértő kérdéseire válaszoltak. Az eszmecserén megállapították: a város sziluettje önmagában is szimbólum, a városkép történelmi hagyaték, ezért jobban kellene vigyázni rá.

Az eseményt Stephen Sholl, az MCC nemzetközi kommunikációs igazgatója zárta, összefoglalva a konferencián elhangzott értékes gondolatokat. Elmondta, a szerethető és egészséges városokat a közös gondolkodás és a szépségre való törekvésünk hozza létre, amelyet az építészetben és örökségvédelemben is alkalmaznunk kell.

Visszaállítani a Fellegvár várjellegét

Sz. K., T. K.

A kolozsvári városképről másfél órásra tervezett beszélgetés időkerete szűknek bizonyult a téma kimerítésére, arra viszont épp elegendő volt, hogy tisztábban lássunk néhány Kolozsvár arculatának alakulását meghatározó kérdésben.

A rendezvény helyszínéül az MCC új kolozsvári székhelye a fellegvári Belvedere szálló szolgált. Keresve sem lehetett volna jobb környezetet találni urbanisztikai konferenciához: az egykor Kőmálnak nevezett dombról tökéletes a rálátás a „kolozsvári városképre” – több száz éves távlatban.

A panorámán túl a citadella más vonatkozásban is illik a rendezvény témakörébe: a Fellegvár tervezett rehabilitációja nagyon jó esettanulmány lehet arra vonatkozóan, hogy mi a módja az elhagyatott, romos állapotú épületek, városrészek szakszerű felújításának, hogyan lehet új funkciót találni, új életet lehelni, a közösségnek visszaadni az elhanyagolt épített örökséget. „Ez a hely jelenleg nem Kolozsvár fellegvára, sokkal inkább kálváriája, ahelyett, hogy kiemelt kulturális pont lenne!” – hangzott el a beszélgetés alkalmával is.

A Vízi-kapu a vár keleti oldalán nyílik (Fotó: Rohonyi D. Iván)

A dombon 1713–1723 között – a Rákóczi-szabadságharc leverése után – épült császári katonai erődítmény, a barokk épületegyüttesből ma csupán két kapu, három épület – az egyik az egykori lőszerraktár – és a vársánc látható. Amint Virgil Pop, a Kolozs megyei műemlékvédelmi bizottság főtanácsosa megjegyezte: európai viszonylatban ugyan szerényebb erődítménynek számít a fellegvári, de a miénk, és meg kellene becsülnünk.

A Fellegvár jelentette hatalmas turisztikai potenciált Kolozsvár 1989 előtti és utáni román vezetése sem tudta kiaknázni. A kommunizmus éveiben az üresen maradt kaszárnyaépületeket hallgatólagosan rábízták a Belvedere szálló működtetőire – vélhetően különösebb megkötések nélkül. Legalábbis erre lehet következtetni az épületek elhanyagolt, leromlott állapotából. Következett az 1989-es fordulat, a zűrös privatizáció, 2012-re már senki nem gondozta ezeket a műemlékeket.

2012 októberében a Romániai Építészkamara erdélyi fiókszervezetének Scena Urbana nevű, a kihasználatlan városi terek reaktiválását, a város kulturális térképére való visszahelyezését célzó kezdeményezés keretében megpróbálta felhívni a kolozsváriak figyelmét a Fellegvárra, de ennek az akciónak sem volt túl nagy visszhangja. Ezt követően került sor a fellegvári területeknek és épületeknek az eladására. Tizenegy évvel ezelőtt még egyetlen tulajdonosa volt a szállónak és az egykori kaszárnyaépületeknek, azóta több magán- vagy jogi személy kezébe került.

A beszélgetésen elhangzott: a műemlék épületek esetén a művelődési minisztériumnak, a megyei, illetve a városi önkormányzatnak elővásárlási joga van, a tárcának azonban nem voltak erre forrásai. A polgármesteri hivatal is elszalasztotta a nagyon jó alkalmakat, amikor a fellegvári telkeket, épületeket megvásárolhatta volna.

A kolozsvári önkormányzat 2021-ben döntött a Fellegvár rehabilitációjáról, a munkálatok elkezdése azonban még várat magára a telkek kisajátítása körüli jogi procedúra elhúzódása, a szükséges engedélyek megszerzése miatt. A Fellegvár helyreállításának projektje a Metapolis Architects BVBA, az Atelier Mass és Ana Horhat nevéhez fűződik. A terv része a Sissi-szobor visszaállítása, a sétányok felújítása, újak létesítése a jobb megközelítés érdekében. A Gheorghe Funar volt polgármester által 1997-ben „a nemzet hőseinek” emlékére állított kereszt eltávolítása is része volt a tervnek, a polgármesteri hivatal azonban megvétózta.

Silviu Aldea, az Atelier MASS vezetője elmondta: a rehabilitáció során az egyik fő szempont a terület egységes jellegének érzékeltetése. A szálloda mögötti parkolót például olyan térré alakítanák, amely egyfajta összeköttetés lenne a részek között, hiszen nem különálló épületekről van szó, hanem egyetlen épületegyüttes összetartozó elemeiről. „Egy várban vagyunk – ezt kell éreznie az idelátogatónak” – hangsúlyozta.

„Helyre kell állítani a Fellegvár topográfiáját. Várjuk, hogy végre törvényes úton tisztázódjon a telkek jogi helyzete, közben anyagi forrásokat keresünk a New European Bauhaus nevű uniós projekten keresztül” – tette hozzá.

Magánérdekekbe ütköző műemlékvédelem

A beszélgetésbe bekapcsolódó Virgil Pop aberrációnak nevezte a fellegvári telkek tulajdonjogi helyzetét.

„Az 1989 utáni vad privatizáció során nem visszaszolgáltatások történtek, hanem rablás: semmi pénzért kiárusították a bérlőknek az államosított házakat, az új tulajdonosok pedig az esetek többségében nem törődtek az ingatlanok műemlék jellegével” – mondta. „Ugyanez történt a Fellegvár esetében is, jelenleg ugyan nagy az elszántság a megmentésére, az önkormányzat készséges partnernek mutatkozik, de nálunk a helyzet rendszerint az, hogy a műemlékvédelem csak addig működik jól, amíg nem ütközik magánérdekekbe” – fogalmazott Virgil Pop.

Kifejtette: sajnos a jelenleg hatályos műemlékvédelmi törvény nem az épített örökség megőrzésére összpontosít, csupán arra, hogy milyen beavatkozás számít rongálásnak, ami nagy különbség. Bármilyen furcsán is hangzik, a legbiztosabb műemlékvédelem a szegénység. Mára Kolozsváron megjelent a rendkívül gazdag réteg, amelyik bármit megengedhet magának – és bármit meg is enged az épített örökségre való különösebb tekintet nélkül – mondta.

Ezzel kapcsolatban a több műemlék felújításában tapasztalatot szerzett Weber Tibor építőmérnök megjegyezte: a lakóközösségekben gyakran nem tudatosodik, milyen kiváltság műemlék épületben lakni. Vannak kivételek is: például a gyógyszerészeti múzeum épületének, a Hintz-háznak a tulajdonosa, akinek az anyagi lehetősége és a jó szándéka is megvolt ahhoz, hogy a visszaszolgáltatott ingatlant rendbe tétesse. Elmondta: a tapasztalat az, hogy az uniós források hamar megérkeznek, de sajnos nincs elég szakképzett munkás.

Szép épület nem nagyon van, csúnya annál több?

Bethlendi András, a konferenciát szervező MCC munkatársa arra kérte a résztvevőket, mondjanak példát szép kolozsvári épületre, amely az utóbbi harminc évben épült. Felmerült a Banca Transilvania Honvéd/Dorobanţilor utcai épülete, a jelenlevők nagy része egyetértett abban, hogy az új székház ebbe a kategóriába tartozik. Virgil Pop viszont úgy látja: szép épület nem nagyon született Kolozsváron, mindazonáltal beismerte, a bankszékház az elfogadhatóbbak közé tartozik. (Bár túlságosan impozáns a környezetéhez viszonyítva – tette hozzá.)

A műemlékvédelmi szakember sajnálta, hogy nem merült fel kérdés arra vonatkozóan, melyik a legrondább épület az elmúlt harminc év távlatában. Megítélése szerint a pálmát a Monostoron, Kolozsvár és Szászfenes határában épült „felhőkarcoló” vinné el.

„Nagy gazemberség! A városházának magassági korlátozást kellene bevezetnie az újonnan készülő épületekre! A Szent Mihály-templom tornya kellene hogy legyen a mérték, a felső határ!” – mondta.

A gondolatmenetet folytatva Dan Clinci építész szerint fel kellene tenni a kérdést: melyek az uralkodó értékek egy városban? A Szent Mihály-templom vagy a „felhőkarcoló”? Kétségtelen, ebben a dinamikusan fejlődő városban a lakhatási gondok nagyok, hatalmas a nyomás újabb és újabb ingatlanok építésére, de az épületnek nemcsak funkciója van, hanem „üzenete” is. „Oda kell figyelnünk ebben a hajszában, hogy milyen értékeket örökítünk át az utánunk következő generációknak” – mondta.

„Még Napoca sem érdekli a városvezetést”

A beszélgetés során Guttmann Szabolcs építész, aki a moderátor szerepét vállalta, kemény kritikát fogalmazott meg a kolozsvári városfejlesztési stratégiával, annak hiányosságaival kapcsolatban. A Szabadság kérdésére ezt részletesebben is kifejtette:

„Nemcsak Kolozsvárra, hanem a romániai városokra általában jellemző, hogy az önkormányzatok többnyire a helyi magánszféra ötleteinek elemzésével vannak elfoglalva – vagy megadják azokra az engedélyt, vagy nem. A hosszú távú fejlesztésről szóló csomag, amire európai pénzeket lehet pályázni, nagymértékben kimerül a kötelező urbanisztikai terv elkészítésében, kivitelezése pedig meglehetősen foghíjas. Ez a terv ugyanis tíz évre szab szakmai irányt, a városvezetők mandátuma azonban csak négy évre szól. Ezalatt kell nekik olyan látványos megvalósításokkal előállni, amelyek lehetőleg elősegítik az újraválasztásukat.

Guttmann Szabolcs: Az önkormányzat részéről senkit nem foglalkoztat az épített kultúra. Legfennebb akkor történik előrelépés, amikor esik a vakolat, és sürgős beavatkozás kell... (Fotó: MCC)

Másrészt az a csapat, amelyik általános urbanisztikai tervet tíz évre gondol át, nem tud számolni azzal, hogy az Európai Unió épp milyen finanszírozási lehetőségeket kínál majd a következő mandátumban. Ezért, ha az általános urbanisztikai tervben nincs rendesen továbbgondolva a történelmi központ, különböző negyedek fejlesztési terve, akkor, nyilván, hirtelen kell dönteni arról, hogy milyen projektekre fogják a pénzeket lehívni – vagy épp elszalasztani a lehetőségeket” – világított rá a szakember a felújítási munkálatok kaotikusságára utalva. Példának a Főtér kivilágításának tervét, vagyis hát „tervezetlenségét” hozta fel. „Ha egy teret nem lehet egyetlen Iuliu Maniu koncepciónak megfelelően felújítani, hogyan lehetne akkor az egész várost? – teszi fel a kérdést a szakember.

Ezeknek a gyors, részleges munkálatoknak más hátránya is van: a kutatómunkák rendszerint felületesek.

„Annak a városvezetésnek, amely büszke arra, hogy Napoca municípium utóda – még a város bejáratánál is feltünteti ezt! – fontos kellene hogy legyen a római kori város maradványainak felkutatása. Ezekre már Pákei Lajos is rácsodálkozott több mint száz évvel ezelőtt, amikor a csatornázási munkálatok során több római kori oszlop, épületdísz előkerült. Amit talált, megőrizte, ezek a leletek képezik ma a történelmi múzeumban található római lapidárium nagy részét. Mi pedig teljesen új Főteret hoztunk létre, drága kövekkel lefedtük, csak az „üvegkoporsó” utal arra, milyen értéket rejt az a terület. Büszkék vagyunk a monarchiabeli Főtérre, Mátyás szülőhá­zára, de ugyanolyan büszkék lehetünk a római korból származó épületkövekre, amelyeket a középkori város erődítményében is felhasználtak” – magyarázta.

Guttmann szerint nem beszélhetünk urbanisztikáról, ha nem ismerjük saját városunk fejlődéstörténetét az alapoktól. Ha nem becsüljük meg műemlékeinket.

„Hogyan lehetséges, hogy olyan műemlék épületben, mint a Wolphard–Kakas-ház, kulcs alatt van a legértékesebb reneszánsz lapidáriumunk in situ, ráadásul az emeleten a képzőművészeti egyetem székel. Felháborító, hogy ilyen épületet nem vásárolt meg a város, amikor az eladósorba került.

Ez annak a bizonyítéka, hogy az önkormányzat részéről senkit nem foglalkoztat az épített kultúra. Legfennebb akkor történik előrelépés, amikor esik a vakolat, és sürgős beavatkozás kell.

Ilyen volt a Szentegyház utca 1–3. szám is, ahol végül sikerült menteni a menthetőt. Vagy itt van a Főtér 2. szám, az infra­struktúra javításánál előkerült a római városnak az észak–déli főutcájából a kövezés, ami fél éve vár bemutatásra. Ez az ingatlan városi tulajdonban van, itt zajlottak a házasságkötések. (A felújítás során ezekben a termekben is előbukkant egy értékes 19. századi freskó…) Ez még munkaterület, abban reménykedünk, hogy lesz végre olyan középülete a városnak, ahol ezeket a leleteket a nagyközönség előtt is be lehet mutatni” – mondta Guttmann.

„Az önkormányzatnak stratégiát ajánlottunk a város házának a kialakítására. A javaslat szerint a Mócok úti épületekbe kellene átvinni minden hivatalt, az így megürülő Főtér 1., illetve 2. szám alatti épületeket pedig kulturális helyszínekké változtatni. Kinyithatnánk azt a rozsdás lakatot, ami elvezet az egyetemek utcája felé, hiszen az eredetileg is sétálóövezet volt” – tette hozzá.

Véleménye szerint olyanná kellene a belvárost alakítani, hogy aki ott jár, egy hétig ne kívánkozzon el, annyi látnivaló legyen.

„Az értékeknek a felfedése nagy kihívás. A többség nem is tudja, mire figyeljen. Napoca sem érdekli őket. Beleszületnek a városba, de az nem csak az IT-szektorból áll. Ezért kellene a városvezetés mellé szakemberekből álló csapat, amelynek legyen szava a fejlesztési terveket illetően. És akkor nem az fog történni, amit most is látunk: itt is kövezünk, ott is kövezünk, hogy milyen kövekkel, az attól függ, hogy épp ki a tervező, aztán majd tíz év múlva, amikor ismét esedékes a rejtett infrastruktúra felújítása, rádöbbenünk, hogy mivel ezek nem erdélyi kövek, a kínai, törökországi vagy épp ukrajnai járólapokat nem biztos, hogy lehet pótolni.

Kell tudni, hogy milyen irányba haladunk. Rengeteg pénz egy-egy ilyen felújítás. Jól meg kell fontolni, hogy mi éri meg, milyen városszövet felújítása és milyen formában, hogy ne csak a következő generációk érjék meg ezeknek az eredményét. Addig ugyanis nagyon sok érték eltűnhet...” – magyarázta.


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

VIDEÓ – „Kizöldült” és negatív ...
Látásproblémákkal küzd ötből egy ...
Hóágyút üzemeltek be Brassó főterén

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ