Milyen is a nemanyanyelvi román és a magyarságtörténelem tanterv?
Minden bizonnyal roppant rosszul kommunikáltunk, amikor Bukarestben évtizedeken át arról próbáltuk meggyőzni az illetékeseket, hogy a magyar gyermekek számára idegen nyelvként kellene oktatni a románt a nagyobb hatékonyság kedvéért. Nyilván megbotránkozást keltett a történelmi gyökerekből táplálkozó érzékenységeket sértő szóhasználat, amelynél sokkal szerencsésebb ütötte fel a fejét néhány éve: „nemanyanyelvként” kellene tanítani románra a magyar gyerekeket. Jól-rosszul megfogalmazva is, az üzenet a jelek szerint mára célba ért: a tanügyminisztérium a szakemberek számára közvitára bocsátotta egész sor tantárgy új tantervét tegnapig, köztük a magyar kisebbségű 5–8. osztályosoknak szánt román nyelv és irodalomét, valamint a 6–7. osztályban oktatott magyarságtörténetét. Milyen újdonságokat hoznak ezek, vannak-e rejtett csapdái, mire kell odafigyelnünk mégis az örvendezés mellett – ezekre a kérdésekre keressük a választ a továbbiakban.
A vállalt paradigmaváltásban úgy tűnik, jelentős szerepe van annak a felismerésnek, hogy a hazai diákok soraiban végzett különféle nemzetközi kompetenciamérések (pl. PISA) egybehangzóan jelzik: a tanulók „életrevaló” tudásán javítani kellene. Ezért a románóra új tantervei interdiszciplináris és transzdiszciplináris megközelítésben a szövegértésre és kommunikációfejlesztésre helyezik a hangsúlyt, az Európai Parlament élethosszig tartó tanulást szorgalmazó ajánlásainak figyelembe vételével. Ennek olyan 21. századi polgárt kellene eredményeznie, aki rugalmasan képes alkalmazkodni a gyorsan változó világhoz, amelynek egymástól távoli részei a globalitásban ezer szállal összekapcsolódnak, ugyanis képes lesz anyanyelvén és idegen nyelveken kommunikálni, digitális készségekkel rendelkezik, megtanul tanulni, továbbá szociális és polgári kompetenciákat fejleszt ki, vállalkozó- és kezdeményezőkészsége fokozottá válik, ugyanakkor érzékeny lesz a különböző kultúrákra. Ugye, hogy egészen jól hangzik? Ha e globális magasságokból visszatérünk Erdélybe, akkor újfent megállapíthatjuk: ahhoz, hogy a hazai társadalom lehetőségeivel maximálisan élni tudó felnőttekké váljanak, a magyar gyermekeknek, nincs mese, meg kell tanulniuk tisztességesen románul. A jelek szerint az új tanterv ehhez hatékony eszköz lehet, az általa szerzett román nyelvtudás birtokában a magyar nyolcadikosok többségének talán a román képességvizsgára sem kell többé mumusként tekinteniük.
Blogszövegek, újságcikkek románórán
Nem hevenyészett tervezet ez – a magyaroké ráadásul még több oldallal hosszabb is, mint a román diákok számára kidolgozott változat, és megvan az az előnye, hogy javasolt szerzők jegyzékét is tartalmazza.
Az 5–8. osztályban a nyelvtan mellett a diákok a különféle irodalmi műfajokkal és szövegtípusokkal is ismerkednek. Aki valaha bosszankodott azon, hogy hiába tudja elszavalni Eminescu versét, az iskolából kikerült magyar ifjú képtelen egy román nyelvű kérvényt, levelet, önéletrajzot megírni, az átérezheti annak jelentőségét, hogy a tanórákon akár blogszövegeket, újságcikkeket, e-mailek szövegeit is boncolgathatják ezután.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium romántanára, Tiutiu Graţiela tíz éve tanítja a kollégistákat románból. Különösen foglalkoztatja, hogyan tehetné hatékonyabbá az oktatási folyamatot, keresi az ilyen jellegű továbbképzési lehetőségeket, és gyakran módosító javaslatokat is megfogalmazott, amelyekről úgy véli, hogy mindeddig alighanem valamely fővárosi fiókban végezték. Őt kérdeztük arról, milyen újdonságot hoz a friss tanterv, melyek a gyengeségei, az előnyei, és vannak-e kockázatai, ha azt nézzük, hogy a magyar gyerekeknek is vizsgázniuk kell a 8. osztály végén.
– Az új tanterv jófajta újdonságokkal jön, ugyanis a multi- és interkulturális érzékenység erősítésére helyezi a hangsúlyt, továbbá teljesen új megközelítésben kezeli a tantárgyat, megpróbálva összhangba hozni a hagyományos oktatási módszereket a korszerűekkel. Amikor a magyar anyanyelvű diákoknak készített külön tantervről beszélünk, akkor két szempontot kell figyelembe vennünk: egyrészt a román nyelv „nemanyanyelvként” való tanulását, amely sokkal inkább szolgálja a román nyelvet beszélőkkel folytatott kommunikációhoz szükséges készségek és ismeretek elsajátítását, valamint a sikeres szakaszzáró vizsgához szükséges ismeretek elsajátítását. Amennyiben csak a kommunikációs készségek elsajátítását tartjuk szem előtt, akkor szerintem az új tanterv a diákok számára sokkal kedvezőbb. Mindaddig, amíg a vizsgaanyag egyforma, az eltérő tantervek a magyar diákokat hátrányos helyzetbe hozzák. Tekintve, hogy ezek a módosítások a kommunikációs képességek fejlesztését segítik elő, az lenne természetes, hogy ennek megfelelően folytonosság és megkülönböztetés legyen az iskolai szakaszzáró vizsgák szintjén is – fejtette ki Tiutiu Graţiela.
Király András oktatásügyi államtitkár megnyugtatott: az ősszel ötödik osztályt kezdő diákok, akik már az új tanterv szerint fognak tanulni, képességvizsgázni is aszerint fognak, hogy mit tanultak a gimnázium négy évében. A 2011-es törvény ugyanis kimondja, hogy a vizsgának igazodnia kell a tananyaghoz. Az államtitkár szerint őszig a 2021-ben esedékes képességvizsga követelményrendszerét is kidolgoznák. Meg kell jegyeznünk, hogy az eltérő tanterv, majd a – román anyanyelvű diákok tantervéhez igazodó – azonos vizsga elsősorban azoknak a magyar diákoknak jelenthet hátrányt, akik valamilyen oknál fogva román tagozatos líceumban szeretnének továbbtanulni, hiszen ők azokkal a román diákokkal kerülnek versenyhelyzetbe, akik a vizsgát megelőző négy évben például kétszer olyan hosszú szövegeken dolgoztak, mint magyar kortársaik. A tanulmányozandó szövegek száma a négy év alatt azonos a magyar és román tagozatos diákok számára (5–6. osztályban 4 irodalmi és 4 nem irodalmi, 7–8. osztályban pedig 5-5), a szövegek hossza magyar tagozaton a fele a román tagozatosnak – ami természetes a nemanyanyelvi megközelítésben. A tantervet Norel Mariana, a brassói Transilvania Egyetem Pszichológia és Oktatástudományi Karának professzora, akinek nevét tucatnyi román tankönyvről ismerhetjük, és Tódor Erika, a Sapientia egyetem docense, tanszékvezetője, (két)nyelvűségpedagógiai szakértő dolgozta ki, magyar tagozatos iskolákban románt oktató tanárokkal együtt. A beérkezett javaslatokat a neveléstudományi intézet összesíti, Király András szerint március elején már meg is születhet a tantervet jóváhagyó kormányhatározat, aztán kezdődhet az ötödikes tankönyv kidolgozása.
Benedek Eleket a románkönyvbe!
Az új tanterv szorgalmazza a mai beszélt nyelvhez közelebb álló kortárs szerzők szövegeinek a tanulmányozását a klasszikusok rovására. Ezt egyes szakemberek nehezményezték is, bár többnyire ők is elismerik, hogy a kortárs irodalomnak helye lenne az iskolában.
– A magyar diákok tantervében ajánlott szerzőlista abban az esetben jelenthet előnyt, ha a gondosan kiválogatott szövegek vonzók, érthetők és a korosztálynak megfelelőek. Hasznosnak tartom, hogy kortárs szerzők is szerepelnek, bár sajnálom, hogy Ion Creangă kimaradt, az ő szövegeit is lehetne alkalmazni, mert bár első látásra nehezen érthetők, megvan a sajátos varázsuk. Tekintve, hogy a tantárgy neve román nyelv és irodalom, úgy vélem, hogy a román nyelvet főleg román szerzőktől indulva lehetne leginkább megtanulni. A román irodalomban is vannak szép példák, amelyek elősegíthetnék a román és a magyar kultúra kölcsönös megismerését. Ugyanakkor hasznos lenne olyan szerzők szövegeinek román fordításait beiktatni, amelyeket a magyar gyerekek a magyar irodalomból ismernek (és itt felsorolja a példákat: Molnár Ferenc, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Fáy András, Benedek Elek, Jókai Mór, Kányádi Sándor vagy Sütő András, Petőfi Sándor, Arany János), nem lenne szükség feltétlenül a divatos amerikai szerzőkkel példálóznunk, a divat úgyis múlandó. A nyelvtanulást illetően megkockáztatnék egy javaslatot: megkönnyítené a tanulást a román nyelvű tartalmak összehangolása a magyar nyelvűekkel – vélekedik Tiutiu Graţiela.
Brit tehetségkutatós, varázslóíró és fizikus a szerzőlistán
Egyenesen meglepő végigböngészni az ajánlott (de nem kötelező, sem kizárólagos!) szerzők listáját, hiszen az ifjúság körében jó néhány éve töretlenül népszerű tartalmak íróinak neveivel találkozhatunk. Ott van például J. K. Rowling, a sokak által (nem biztos, hogy megalapozottan) kevésre becsült, ám gyermekek tömegeit olvasásra csábító varázslótanonc Harry Potterről szóló sorozat világszerte közkedvelt szerzője, de A gyűrűk ura Tolkienje, az érdekes világmindenség-elméleteiről is közérthetően kommunikáló híres fizikus Stephen Hawking vagy az a Jeff Kinney, akinek magyarul Egy ropi naplója címen futó sorozata román nyelven is megjelent (Jurnalul unui puşti), és romántanárok eddig is szívesen használták. De rábukkanhatunk Roald Dahlra is, akinek a televíziózással kapcsolatos tanácsai a magyarországi hatodikosok magyar irodalom óráira is belopták magukat, a tanulók mindennapjait talán legjobban érintő versként. Ott találhatjuk David Walliams színész, komikus nevét is, akinek arca a brit tehetségkutatóból sokaknak ismert lehet, de ez a showműsoros „bűne” korántsem csorbítja ifjúsági regényeinek értékét (hogy itt most csak az elidegenedett unokájával végtelenül érzelmes és szórakoztatóan vicces kalandok során egymásra találó Gengszter nagyit említsem). És a felsorolásnak még nincs vége, Caragiale, Arghezi, Eminescu, Marin Sorescu nevei mellett tucatjával találjuk a világirodalom klasszikusait, de elismert kortárs román szerzőket is: Ana Blandiana, Mircea Cărtărescu stb.
– Úgy gondolom, hogy általában jó irányú változást kísérel meg az új tanterv, ám fokozottabb egyensúlyra lenne szükség az eredeti szövegek és a fordítások között. Az új oktatási módszer sok lehetőséget kínál, alkalmazása igazi kihívás lesz – értékelte a tanárnő, aki egyébként a Bethlen-kollégiumban román nyelvet oktató kollégáival együtt Kolozsváron felkészítő képzésen is részt vett, A Román Nyelv Mint Európai Nyelv Intézetnek a románt nemanyanyelvként oktató tanfolyamán.
Azt ígérik, az ősszel kezdő ötödikesek képességvizsga követelményei is változnak (Fotó: Rohonyi D. Iván)
A magyar irodalom nemigen „kortárskodik”
Minden jel arra mutat, hogy az új román tanterv bizony egy kicsit (jócskán) elhúz a magyar irodalomé mellett. Akár az anyaországi, akár a hazai 5–8. osztályos tanterveket nézzük, csak elvétve találunk kortárs szerzőket nagy klasszikusaink – az eléggé nem tisztelhető Jókai, Petőfi, Arany János, Kosztolányi, Gárdonyi, Vörösmarty stb. – mellett. Itthon Lázár Ervinre és Janikovszky Évára bukkanhatunk, Magyarországon már Nógrádi Gábor is tananyag lett, és a munkafüzetek jóval több kortárs szöveggel dolgoznak. Pedig még csak nem is kellene feltétlenül a világirodalomban keresgélnünk, ugyanis a színvonalas kortárs magyar gyermekirodalom is rendkívül gazdag, kalandregények, utazóregények, versek százával születnek elismert mai szerzőktől. És megvan az az előnyük, hogy cselekményük a 20–21. században játszódik, „közelebb” a mai gyermekekhez, akik így könnyebben azonosulni tudnak a történettel, a szereplőkkel. Mielőtt bárki megbotránkozna: nem arról van szó, hogy mindenáron „lecserélnénk” a klasszikusokat, de a kortársakkal sem kellene megvárni, hogy klasszikusakká váljanak, mielőtt bekerülnek a tananyagba. Jókai is volt valamikor kortárs szerző, írásaiból már akkor közöltek a lapok, és az újságolvasók alig várták a kortársak részletekben közölt regényeinek újabb részleteit. Talán nagyobb sikerrel járhatunk a könyvszerető nemzedékek nevelésében, ha a fiatalok nem úgy mennek ki az iskolából, hogy azt hiszik, az igazi író (aki a tankönyvekbe bekerül, ugye) csak halott író lehet. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a tanterv ad valamennyi szabad mozgásteret, így tulajdonképpen a tanáron, küldetéstudatán és elkötelezettségén múlik, hogy – némi extra rádolgozással – akár kortárs szövegeket is bevigyen a gyerekeknek. Ebben megerősít Fincicki Noémi, az Apáczai-líceum fiatal magyar irodalom tanára is.
– Tanárfüggő, de osztályfüggő is, hogy milyen szövegekkel dolgoz(hat)unk. 5–8. osztályban még tágabb lehetőség van akár kortárs szövegeket is bevinni. A műfajokat tanuljuk, s míg a mondához nehezebb lenne mai szöveget vinni, de a meséhez, meseregényhez sok lehetőség van. 6–7. osztályban kötött tananyag a János vitéz és a Toldi, de a versek szabadabban választhatók, illetve 8. osztályban a regény műfajának tanulásakor a tanterv nem határozza meg a művet, amelynek mentén tanulnunk kell. Aki bátrabb, merészebb, az bővítheti a listát. A tankönyvvel viszont ez nem lesz összhangban, hiszen ugyanabból tanítunk, amiből mi is tanultunk annak idején, sőt talán az előttünk végzők is. A tankönyv maga nem rossz, de nem biztos, hogy megfelel a mai realitásoknak. Szívesen viszek be Varró Danit, Lackfi Jánost, Máté Angit, Janikovszky Éva szövegeit nagyon kedvelik a gyerekek. Mozaikos (Mozaik kiadó – szerk. megj.) munkafüzeteket használok, a 6–7. osztályos nyelvtanban sok kortárs szöveg szerepel, ezekkel sokkal hatékonyabban lehet dolgozni, mint a 18-19. századi szövegekkel. Talán a klasszikus–kortárs megfelelő arányára kellene törekedni, szépen megférnének egymás mellett – vélekedik a magyartanárnő.
Nincs összhang tanterv, tankönyv és vizsga között
Azok kedvéért, akiknek hosszú évek óta nincs közelebbi rálátásuk az iskolai oktatás menetére, mondjuk el, hogy bár nagyon sok bírálat megfogalmazódik az oktatás rovására, azért az utóbbi 25 évben gyökeres változások mentek végbe. Azok az idők rég lejártak, amikor a tanár belépéstől kicsengetésig diktálta a végtelen irodalmi elemzéseket. A vizsgák szerkezete is jelentősen változott, a nyolcadikos román képességvizsgán például tucatnyinál több feladatot kell megoldani, és a feladott szövegek (pl. egy tudósítás vagy levél, esetleg földrajzi leírás) legfeljebb hasonlóak az osztályból ismertekkel, de nem azonosak azokkal. Ugyanakkor még mindig vannak sablonszövegek, például az irodalmi műfajok meghatározásai, amelyeket szóról szóra pont úgy kell leírni. Bőven van még tennivaló e téren, hiszen a készülő román tanterv új tankönyv(ek)et is kíván, de összhangot kell teremteni a szépen felépülni látszó 5–8. osztályos tananyag és a szakaszzáró képességvizsga követelményrendszere között. És nemcsak román irodalomból.
– A 9–12. osztályban már sokkal nehezebb a tantervben nem szereplő szerzők, szövegek használata, főleg a nem humán osztályokban, ahol heti 3 óránk van erre. A líceumban korszakonként haladunk, kilencedikben az ókori irodalommal kezdjük, világirodalmat is tanulunk, majd a 12. osztály vége felé jutunk el a 20. század közepéig. Az érettségi követelmények miatt ragaszkodnunk kell a tantervhez, így nehéz abban nem szereplő kortárs irodalmat becsempészni. Elavultak a tantervek, módosításukra lenne szükség, és a vizsgakövetelményeken is változtatni kellene, ugyanis az elvárások nem felelnek meg, nem mérik fel hitelesen azt, amit négy vagy nyolc év alatt tanítani kellene az iskolában. Ez a rendszer sok gyerekkel megutáltatja a versolvasást, irodalomolvasást, egyáltalán az olvasást – fogalmazza meg a húszas évei második felében járó tanár.
Ennél súlyosabb a helyzet a magyarságtörténelemmel, amelynek szintén elkészült az új tanterve. Ezzel szemben a tankönyvek több mint húsz éve születtek, s bár a történelmi tények nem változtak, de a tálalás teljes átalakításra szorulna.
– Az információkat tekintve ma is használhatók ezek a tankönyvek, lehet belőlük tanítani, de ezek alapján meg kellene írni az új tankönyvet, sokkal modernebbet, látványosabbat, színesebbet, forrásgazdagabbat, a mai vizuális világ követelményeihez igazodót, a régi vágású tankönyvek már nem rúghatnak labdába. Ez a feladat ránk vár, a mai harmincas-negyvenes történelemtanárokra – mondta Pócsai Sándor, az Apáczai-líceum tanára, aki szerint igazából teljes oktatási csomagra lenne szükség, a tankönyvet kiegészítő digitális változatban készült segédanyagokra, interaktívabb megközelítésre. Úgy véli, az új magyarságtörténelem tanterv nem hoz sok újdonságot az eddigiekhez képest, új tanítási módszereket javasol, ám ezekhez számítógépekre lenne szükség, ami nem oldható meg minden iskolában, az informatika laborban amúgy sem a történelem órákat szokták tartani.
Ez egy ideál – nem így tanítják a történelmet
Nem hagyhattam ki a megkérdezettek sorából kollégámat, a húszas éveinek végét taposó T. Szabó Csaba ókortörténészt, aki ugyan nem gyakorló tanár, de már egyetemistaként szükségesnek érezte általában a történelem oktatásának megújulását. Évfolyamtársaival sorozatot is indítottak a Szabadság diáklapjában, a Campusban, a História című rovat történelmi csemegéket kínált egy-egy téma mentén színesen, érdekesen – valahogy úgy, ahogyan az akkor még akár tanárnak is készülő történelem szakos hallgatók elképzelései szerint majd az iskolában is tanítani kellene. Adta hát magát az ötlet, hogy Csabán is teszteljem az új magyarságtörténelem tantervet.
– Nagyon jó, ötletes, sok a közös program, workshop, helyi történelem, helyi műemlék, élő történelmet erősítő gyakorlat – kérdés persze, mennyi valósul meg ebből, sajnos ez nagyon tanár- és időfüggő. Továbbra is van viszont egy kontraszt az új, interaktív, ötletes, kreativitást elősegítő gyakorlatok és a hagyományos adatalapú, memorander tudás között – persze a kettő párhuzamos jelenléte nem feltétlenül rossz, egy kis memória-játék mindig jól jön. Még több helytörténelmi gyakorlat, játék és még több „vitás téma” mentén szervezett párbeszéd vagy vitacsoport indítása jöhetne, szerintem fontos, hogy a face to face beszélgetést szorgalmazzuk, ne csak a tanár–diák társalgást vagy a diák–könyv, diák–számítógép kommunikációt. A magyarok eredeténél ugyan utalnak a hagyományok és tudományok fogalmakra, ám szerintem külön hangsúlyt kellene fektetni a sarlatán ötletek elhessegetésére (sok székelyföldi történelemtanár sajnos a szkíta-ősetruszk dilettantizmust tanítja, ne feledjük el!!). Hetedikben sokkal fontosabb lenne, hogy a nagy erdélyi értelmiségiek helyett vagy mellett az adott település vezető értelmiségi rétegének tevékenységét, művészeit kutassák a diákok: 1848, 1914–1918, 1939–1945, 1956, 1989 a városban, helyben. Alapvetően jónak találom a tantervet, az egyetlen baj, hogy ez egy ideál. A valóságban sajnos nem így tanítják a történelmet – vélekedett az ókortörténész, aki még egy rendkívül fontos aspektust kiemelt, ami nemcsak a történelmet illetően igen jelentős és szükséges lenne: reality check awareness, azaz az álhír portálok és dilettáns történelem netes veszélyeire felhívni a figyelmet. Ami annál fontosabb, hiszen ez a tanterv végre még egy rég felismert tényt is rögzít, amelynek tudatosítása és felvállalása oly módon változtatná meg a módszertant, hogy ezáltal alapvetően hatékonyabbá tehetné az oktatási folyamatot, nemcsak történelemórán: „A hangsúly már nem a tanár, mint egyedüli információforrás ismeretet kínáló tevékenységén van, hanem azon, ahogyan megválogatja, megszervezi/lebonyolítja a tanulási helyzeteket, amelyek révén a diák aktívan/interaktívan részt vesz az ismerettár felépítésében.” Magyarán: a diákok ma már interneten, könyvekből, ismeretterjesztő csatornák tucatjainak műsoraiból rengeteg tudást, ismeretet összegyűjtenek, nem a tanár az egyetlen információforrás, és ehhez a realitáshoz alkalmazkodni kell.
Az éppen lejárt szakmai vita a román és magyarságtörténelem mellett tucatnyi más tantárgyra kidolgozott tantervekre is vonatkozott. Ily módon az 5–8. osztályosok számára új tanterv készült matematikából, fizikából, kémiából, biológiából, idegen nyelvekből, latinból, történelemből, földrajzból, társadalomtudományból, rajzból, tornából, informatikából stb., amely tantárgyak tananyaga a magyar és román diákok esetében azonos.
