Hely a függöny mögött
Villámvignetták
Villámvignetták
Vissza

Hely a függöny mögött

Ha elmegyünk itthonról, Miss Fisher vigyáz Hugóra, aki különben éppen olyan nyávogós lehetetlenség lett, mint Hédi, bizonyára azért, hogy kikövetelhesse helyét a világban. Tizennégy évig mindent Hédi nyávogott ki, és mikor eltávozott, fia megijedt: most mi lesz velem?! Nyávognom kell, sokat és erőszakosan!

Epricsek azt hitte, unatkozik, ezért egyszer hazahozott egy kiscicát az állatorvostól – hát azt a fújást, azt a duzzogást, azt a függöny mögé húzódást! Szimbát vissza kellett vinni. A macskák nem altruisták.

Miss Fishernek, aki a tőszomszédunk a földszinten, annak idején ő engedte ki véletlenül Hédit, odaadjuk a kulcsot, Epricsek kikészíti a kajákat, és néhány napig nyugodtan ülünk ott, ahová mentünk. Voltunk így Kolozsváron és Budapesten, Váradon és Zilahon.

Ha viszont csak egy napra megyünk, akkor teszünk konzervet, vizet meg más egyebet a tálkáiba, és egyszerűen elmegyünk. Egy éjszakát egyedül is kibír, aztán annál nagyobb a kényes gaudiuma, ha meglát. A függöny mögötti helyét pedig megtartotta, ha már olyan nagy lelki fájdalom árán szerezte meg.

 

Csiszolok és alakítok

 

Talán Iokaszténak és Laiosznak köszönhetem a szellemi alakulásomat is. Mindketten self made man-felmenőkkel rendelkeztek – édesapám éppen a minap mutatott egy képet apjáról, az adószedőről, anyai dédapám pedig kisbuszvállalatot alapított Kolozsvárt. A felfelé törekvés tehát be volt írva a géntérképembe.

De be volt a szólamtérképembe is. „Én léptem egyet a szüleimhez képest, neked is lépned kell”, mondta édesanyám számtalanszor, és az ilyesmi akkor is megragad, ha az ember berzenkedik ellene, vagy éppen azért. A nógatás arról szólt, hogy anyámnak filozófia diplomája van, míg a szüleinek nem volt semmilyen.

Elképesztő, hogy ez a motor mi mindent művelt bennem. Most, amikor Epricsek történeteit hallgatom, válik világossá a számomra, hogy a nyugalom is megadatott, hiszen a nagyszüleimnél azt tehettem, amit akartam, óvtak mindentől.

A transzilvanizmus nagy nemzedéke volt a szellemi apám, az az értékrend tehát, mely egyfajta „gyorsabban, magasabbra, távolabbra”, illetve az, hogy Erdélynek külön lelke van, s ez visszahat minden itt lakó nemzetre. Minden mesteremtől ezt kaptam, és ebben egyikük sem botlott meg soha.

Szilágyi Júliát is közéjük sorolom, akihez rengeteget jártam olykor bizonyára a legrosszabb pillanatokban is, és aki beszélgetni tanított, türelemre, a szelíd értelemre. Bumfordiságom általuk csiszolódott, alakult; nekik köszönhetően alakítottam úgy az életemet, hogy álmaiban felérjen mindazokhoz, akiket már gyerekkoromban megkaptam, és akikkel később bővült a szellemi arcképcsarnokom: Erasmus, Ady, Bibó, Huizinga, Ortega y Gasset, Szerb Antal stb., hogy végül egyszerűen az idők hozzák el Esterházyt, Havelt, Konrádot, Kunderát, Miloszt.

Ez is egy apró kontinens, vagy éppen az, amelyikről korábban beszéltem, csak egy másik régió.

 

 


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Tengerparti járatokat indít júliusban a ...
Koronavírus – Újabb 187 ...
Négyen a nagyágyon: Keresztelünk ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ