Kezdhetném azzal az egyszerű érvvel, hogy Európában a házasság fogalma kiterjedt az azonos nemű párokra immár 12 országban – legutóbb Szlovéniában fogadták el melegek házasságát engedélyező törvényt. További 19 országban – így Magyarországon is – érvényben van az élettársi kapcsolatokat elfogadó törvény. Ezek a statisztikák egyértelműen mutatják, hogy ez már nem a „liberális divat” vagy „sorosista meleglobbi” részei, hanem egy teljesen normális és elsősorban a heteroszexuális társadalom által elfogadott és igényelt jelenség Európa nagy részén. Ennek ellenére a Koalíció a Családért Mozgalom „agymosásnak” és a frankfurti iskola balliberális filozófiájának a hatására kialakult mozgalomnak titulálja, és azzal érvel, hogy ha a dekadens Nyugat rossz utakra tért, attól nekünk, keresztény ortodox román nemzetnek (sic!) nem kellene ezt a példát követnünk. Érvrendszerük – ahogy a populizmusra ez egyébként is jellemző – esettanulmányoktól mentes, általánosságokon, féligazságokon és felületes elemzéseken alapul, amely csoportokat bélyegez meg, kategorizál és skatulyáz be téves vagy torz dobozokba. Azzal győztek meg három millió embert Romániában, hogy a család intézménye veszélyben van, és a gyermekek egészséges nevelése csak és kizárólag a házasságban élő férfi és nő feladatköre lehet. Ezt bizonyítva olyan fotókat, tanulmányokat és esettanulmányokat hoznak elsősorban az Egyesült Államok sajtóforrásaiból és radikális vallásos kiadványokból, amelyek a szexuális kisebbségekről féligazságokat vagy torz információkat adnak az ebben a témában amúgy sem igazán járatos nagyközönségnek. A populizmus narratívájára és egyben sikerességének kulcsára jellemzően, az igazságtorzítás és nagyítás ilyen jellegű példáit megtaláljuk a Koalíció a Családért mozgalom legutóbbi nyilatkozatában is.Azzal akarják meggyőzni a honatyákat és a vezető romániai politikusokat, hogy a házasság intézménye az egyedüli életforma, amely egészséges környezetet teremt a gyermekek harmonikus fejlődésére. Az élettársi viszony – amelyben egyébként 800 000, többségében heteroszexuális férfi és nő is él jelenleg Romániában – szerintük, hibás és egészségtelen viszonyt jelent. Egy másik érvük a hagyományos házasság és a most elfogadandó élettársi kapcsolat között a „morális” különbség: szerintük az élettársi kapcsolatban élők számára nem lesz kötelező érvényű a házastársi hűség. Az indítvány beadói bizonyára elfelejtik, hogy a romániai házasságok negyede válással végződik, és statisztikák szerint minden harmadik ember megcsalta férjét vagy feleségét életében legalább egyszer. Ezeket a valós statisztikákat figyelembe véve tehát a morális kód aligha több puszta illúziónál, mi több, álszentségnél.
A második érvük az élettársi viszony ellen az, hogy ez az intézmény nem teszi lehetővé a boldog gyermek nevelését. Erre példaként egyetlen tanulmányt hoztak, nevezetesen Wendy Menning amerikai kutató 2015-ös eredményeit, amely szerint az élettársi viszonyban élők 35%-a él a szegénységi küszöb alatt az Egyesült Államokban, míg a házasságban élők csupán 11%-a. Ugyancsak ezen tanulmány szerint az élettársi viszonyban élők átlagosan csak 18 hónapig vannak együtt, míg a házastársak ennél jóval hosszabb ideig. Ezzel az érvvel csak egy a gond: egyrészt, egy ilyen mértékű, több mint 800 000 ember életét és jogi helyzetéről döntő törvény esetében nem elég egy amerikai, 1995 és 2002 között gyűjtött adatokból dolgozó tanulmányra hivatkozni. Ráadásul a Koalíció a Családért mozgalom elfelejtette megemlíteni, hogy Wendy Menning érveit a 13 000 tagot számláló Amerikai Szociológiai Társaság elmarasztalta és adatait nem fogadta el.
Harmadik érvük pedig az, hogy az élettársi kapcsolat törvényi szintre emelése mögött csakis (mi mást) a meleglobbit láthatja minden józanul gondolkodó ember, két azonos nemű élettársi kapcsolata pedig a „szociológiai” értelemben vett család fogalmával összeegyeztethetetlen. Kérdés persze, hogy ez a „szociológiai” értelemben vett család fogalma melyik bolygóról származik, mert nagyon úgy tűnik, hogy a világ normálisabb felében a családot és az együvé tartozást, a szeretetet és a boldog emberi kapcsolatokat egészen más standardok szerint mérik. A Koalíció a Családért mozgalom burkoltan melegellenes és a meleg romániai embereket – tehát Michelangelo és Gobbi Hilda sorstársait – alsóbbrendű lényeknek nézi, akik nem érdemlik meg, hogy ugyanazon jogi kategóriába tartozzanak, mint a heteroszexuális emberek. Mindezt teszik a jó keresztény elvek védelmében.
Vekerdy Tamás neves magyar gyermekpszichológus szerint boldog gyermek nincs. Derűs és szabad, önfeledt gyermek van, aki akkor érzi magát jól és akkor lesz belőle kiegyensúlyozott, boldog felnőtt, ha szeretik, megfelelően foglalkoznak vele és kamaszkorától fokozatosan engedik szabadon fejlődni. A derűs gyermek akkor lesz boldog, ha olyannak fogadják el, amilyen ő. Nagyon úgy néz ki, hogy a Koalíció a Családért mozgalom „boldog gyermekképe” elfelejti azt a több ezer családot – házasságban élő nőt és férfit – akinek nincs megfelelő anyagi háttere gyermekét vagy gyermekeiket nevelni, agresszióban tartják a fiatalokat, netalán megerőszakolják egy-egy éjszaka gyermekeiket álmukban. Ezek mind a román valóság hírei és a román társadalom részei. És mind a házasság alkotmányos szentségének nevében történnek, naponta, Romániában.
A referendumon szavazó erdélyi magyarnak – mint eleve egy vagy akár több kisebbség tagja – el kell döntenie: Európához tartozunk, vagy a sötét középkorhoz.
