Havas túra a tavasz első napján

Havas túra a tavasz első napján
Szép tavaszi túrára készültünk március 21-én. Reggel 9 órakor indultunk autóbusszal a Bükki-telep felé: tiszta kék égbolt, napsütés, igazi kirándulóidő, csak a hőmérséklet volt épp fagypont alatt. A tavaszi napfordulón nagybetűs télben túráztunk.

Fotók: Pál Gyöngyi
Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély áprilisi számában.

Márciusban már úgy érezzük, vége a télnek. Ha hónap elején nem is ritka a havazás, a közepére már többnyire tavaszias az idő, a sokéves átlaghőmérséklet 3–8 ºC. Március 21-én a Nap sugarai az egyenlítőnél merőlegesen érik a Föld felszínét, az északi és déli félgömböt egyformán sugározza be, a mi féltekénken ez a tavaszi napéjegyenlőség napja, ilyenkor pontosan annyi ideig tart a sötétség, mint a világosság. Ez jelenti a tavasz kezdetét, a déli féltekén ilyenkor kezdődik az ősz. A tavaszi napéjegyenlőség napja a naptárrendszer és a Föld mozgásának eltérései miatt március 20 is lehet, ritkán 19 – a XXI. században 2011 volt az utolsó év, amikor március 21-én következett be, innen a század végéig mindig korábban lesz.

Az ENSZ közgyűlése 2013-ban az erdők nemzetközi napjává nyilvánította március 21-ét azzal a szándékkal, hogy minden évben világszerte megemlékezzünk az erdők és fák jelentőségéről. Tavaly a négy fal között emlékeztünk: a koronavírus járvány kezdetén, március közepén lépett érvénybe a szükségállapot, a rendeletek értelmében elmaradtak a tavaszi túrák és szobánk ablakából néztük sóvárgó szívvel a természet ébredését, csak június közepétől kezdhettük járni újra a természetet, betartva az óvintézkedéseket. Sajnos a járvány azóta is tart, ezért most is figyelünk a távolságtartásra és a maszkviselésre.

Idén a március 21-i túra a szeszélyes időjárás miatt nem a tavaszról szólt. Azelőtt napokig havazott, a faágakon duzzadó rügyeket hó borította be. A Bükki-telep házai közti utakon a havat eltakarították, de a háztetőket, kerteket hótakaró borította. A Sárosbükkön felfelé mindent 30-40 cm vastagon hó takart, a nyomokban is elég nehéz volt gyalogolni a csúszós ösvényeken. Szépen libasorban haladtunk egymás után az erdőben, a faágakon is vastagon állt a hó, csillogott rajtuk a napsugár. Mintha nem húsvét, hanem karácsony közeledne. Egész télen nem volt ekkora hó itt a környező erdőkben és dombokon.

Elhaladtunk a Rajka-forrás mellett – az ösvényen a hatalmas gömbkövet vastagon belepte a hó –, kimásztuk az emelkedőt, majd a kék sávon folytattuk utunkat a Majláth-kúthoz vezető ösvényen. A kutat 1905. szeptember 17-én avatta fel az EKE, nevét Gr. Majláth Gusztáv Károly (1897–1937) gyulafehérvári püspökről, az EKE alapítótagjáról és támogatójáról kapta. Kolozsvár román természetjárói a kutat Gheorghe Bilașcu (1863–1926) kolozsvári orvosprofesszorról nevezték el, a forrást jelölő kövön ez a név szerepel. Vizet vettünk, majd tovább haladtunk a kolozsvári Bükk-erdő legszebb részén, a legrégebbi (kékkel) jelzett turistaútján. Nemsokára elhagytuk a kék jelzést, amely az Árpád-csúcsra visz, átkeltünk a patakon, kereszteztük a piros kereszt jelzést és a szelicsei útra ereszkedtünk. Az Árpád-csúcs alatt, a Szelicsei úttól északra terül el a Bivalyos-rét, a nagy füves területen nyáron juhokat legeltetnek, olykor kecskéket, bivalyokat. Most persze itt is hó borított mindent. Kissé meglepett, amikor kiléptünk az erdőből a szelicsei útra, hogy az aszfaltos út mindkét oldalán hosszú sorban álltak az autók, sokan jöttek ki ide gyerekekkel, szánkókkal, sílécekkel kihasználni a megkésett csodálatos téli napot, furcsa módon épp az első tavaszi napon. A felhőtlen kék égről fényesen sütött a nap, szinte sértette szemünket a hótakaróról visszaverődő erős fény.

Nyugatra a Kis-Magura (827 m) piramisa fehérlett, a Feleki-gerinc második legmagasabb csúcsa, jól látszott a Gorbó-gerinc déli része, az EKE-forrás erdője, északon a Leányvár kettős csúcsa. Az erdő szélén elfogyasztottuk uzsonnánkat, majd a Dumbrava-gerinc kék kereszt jelzésén indultunk haza. A Papok-rétje előtt jelöletlen ösvényen jobbra térve kereszteztük a piros kereszt jelzést, leereszkedtünk az István-forráshoz, majd áthaladtunk a Szent János kút felől jövő aszfaltos úton és felkapaszkodtunk a Páter-gerincre. Itt már jóval kisebb volt az olvadozó hó, itt-ott kikandikáltak a kakasmandikó lila virágai. A Diós-nyergen át 16 km után 16 órára megérkeztünk a Monostorra.