Hálaadástól Karácsonyig Texasban

Hálaadástól Karácsonyig Texasban
Valljuk be őszintén, mindegyikünket elvarázsolt az amerikai karácsony, legalábbis az a változata, amit a filmekben mutatnak. A plafonig érő karácsonyfa, a kicicomázott kert, a ház előtt felállított mű hóember és természetesen Santa Claus, akit magyarra Télapónak fordítanék (Semmikép sem Mikulásnak). De karácsony előtt van még egy nagy ünnepe a késő-őszi/téli szezonnak, az a Thanksgiving, más néven hálaadás.

A Hálaadás eredete nagyon is amerikai és bár más nemzetek is ünneplik, például Kanada, november utolsó csütörtökén csak az amerikaiak veszik elő a műtököket és az előrefűszerezett pulykát. Az ünnep története még a középkor végéről származik, mikor az újvilágba hajózó zarándokok (pilgrimek), a vicces fekete sapkáikkal, őslakos indiánokra találtak és egy angolt tökéletesen beszélő indián fiatal segítségével cserekereskedelembe kezdtek. Ezt a találkozást ünnepelték meg egy közös nagy estebéddel, ahol állítólag pulykát és krumplipürét ettek kukoricával. Napjainkban a pulyka és a krumplipüre elengedhetetlen a hálaadási asztalról, ugyanakkor a töltelék, saláta, zöldszószos spagetti és a főtt sonka is igen fontos elemek. A családok összegyűlnek, amerikai focit néznek, miközben előkészítik a vacsorát, amit később egy sütőtök pite zár. De még mielőtt mindenki elkezd enni, a hálaadás hálaadás részéről se szabad megfeledkezni: a családtagok egyesével felsorolják, miért is hálásak, például család, szakmai siker vagy szerelem. Ez után nyugodtan lehet falatozni. A fiatalság körében az úgynevezett „Friendsgiving” is nagyon elterjedt, ami a barátokkal történő hálaadást jelenti. A hónap utolsó hetén (ami egyébként iskolaszüneti hét is) tartandó baráti összeruccanásra mindenki hoz egy-egy ételt, ami a pulykától elkezdve a kukoricáig bármi lehet. Én az otthonról csempészett gulyáskrém segítségével krumpligulyást főztem, ami nagyon elnyerte a barátaim tetszesét, többen repetáztak is.

Hálaadás hétvégéjén, amikor mindenki visszaért a Black Friday-os vásárlásokból felállítják a karácsonyfát és elkezdik a ház díszítését. Hálaadástól karácsonyig a fa alá gyűlnek az ajándékok és a ház is kivirul. Ami a díszeket illeti, mindenki nagy energiát fektet a tökéletes karácsonyi fények megtalálásába és a fa esztétikumába. Egyesek, például a befogadóanyukám, két karácsonyfát is állítanak, a ház két külön pontján, a hátsókertben lévő pálmafákra is fényeket aggatnak és egy felfújható hóembert tesznek a ház elé, csakhogy fokozzák a hangulatot. A ház hivatalos giccsbe fordítása után a karácsonyt viszont nem otthon töltöttük, hanem Dallasban, a nagynéniékkel. Az amerikai hagyomány szerint az ajándékokat 25-én nyitják ki, viszont a mexikói tradíció szerint szentestén, éjfélkor van ajándékosztás, így mi is akkor bontottuk ki őket. Természetesen ezt megelőzte a karácsonyi vacsora, ami ugyancsak mexikói szokásból fakadóan tamalesből (kukoricatésztába csomagolt hús), guacamoléból (avokádó alapú krém) és tortillából állt. Karácsony reggel pedig külön esemény a családban az El Loteria, amit egy mexikói bingo-nak írnék le, csak bingo helyett loteriát kiabálnak és a számok helyén képek szerepelnek.

Karácsony után az újévet tűzijátékozással és tizenkét szőlőszem megevésével köszöntik, amik tizenkét valóraválandó kívánságot jelentenek. Január hatodika pedig Erdélyhez hasonlóan vízkereszt napja, bár a környéken a királyok napjának nevezik (Dia de Reyes). Itt be is fejeződik egyelőre az ünnepek listája.

Ezen alkalmat megragadva boldog és sikeres újévet kívánok minden kedves olvasónak, családomnak, barátaimnak és tanáraimnak, és üzenem, hiányzott a töltöttkáposzta a karácsonyi asztalról.