Hadd érjen!
Sugárzóna
Sugárzóna
Vissza

Hadd érjen!

Nagy fogyóanyagos vagyok. Kesztyű, sál, sapka, blézer, golyóstoll – nagyon tágas az a sáv, melyen mozgok. Ma már kevésbé, bár a múltkor, mint talán emlékeznek, a mobilomat hagytam szerteszét. Most meg a blézeremet hagyom a Szabók Bástyájában, még jó, hogy a barátaim még ott vannak.

Marosvásárhely-Brassó-Kolozsvár-Marosvásárhely. Ezen az útvonalon robogunk három nap alatt. Pénteken délben indulunk Brassóba: az Áprily Lajos Főgimnáziumban könyvbemutatóm lesz. Mint mindig, most is a Lector kiadó visz, s a négy órás út végén elkolbászolunk a panzióba.

Brassó gyönyörű város, mintha mindenütt a Cenk lenne. Töprengünk, hogy taxival menjünk-e, vagy kocsival továbbra is, végül az utóbbit választjuk. Erre majdnem ráfázunk, mert a GPS nem tudja, hogy melyik utca van lezárva.

Végül azonban ott vagyunk, és egy remek beszélgetés után fáradtat vacsorázunk. A mosolygós pincérlány kihoz egy bort, melyet nem rendeltem, de meggyőz, hogy azt válasszam. Tordán termelik, sós a mellékíze, nehéz, finom nedű. Aztán vissza a négyfalusi panzióba, és medvés alvás reggelig.

Reggel reggeli. A panzió egyik gazdája azt mondja, „lenyírte a füvet” a szomszédasszony. Megörülünk ennek az ízes hidegtálnak.

Ismét a kocsi, lassan már abban lakunk, repesztünk Kolozsvár felé. Öt és fél óra, a fele sem piskóta. De megérkezünk, percre pontosan beérek a beszélgetésre, ahol a gyergyói tinikör tagjaival dumálok. A beszélgetés végén ebédelünk, aztán sétálunk egyet Ágotával – Ágiék még várnak valakit.

Akkor, a főtéren csapok a homlokomra: hol a blézerem? Hálistennek Ágiék közel vannak a bástyához, felhívom őket. Mikor ők is megérkeznek a kocsihoz, akkor mesélik, hogy majdnem elhozták a valakiét, aztán viszont az emelvényen látták meg egy szék karfáján, ahol persze már egy újabb rendezvény zajlott. Valahogy fel kellett szivárogniuk a pódiumra, és elvenni a blézeremet.

                                                                                                      *

Egri ősbemutatómra készülök. Sata Árpádék kérték el Királynő című darabomat, s a tavaszi fesztiválon előadják. Úgy örülök, mint egy Peti, hiszen ilyen öröm ritkán éri az embert. Hagyom, hadd érjen.

 

 


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Forgalomzaj helyett utcazenei ...
Bonyolult sokaknak a belvárosi ...
RMDSZ: megakadályoztuk az ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ