– Miért jelentkezett erre az énekversenyre?
– Több okból. Elsősorban úgy éreztem, szükségem van külföldi visszajelzésre. Olyan versenyen szerettem volna megmérettetni magam, ahol nem ismer senki a zsűriből, hogy releváns szakmai választ kapjak magamról, a hangomról. Egy ideje ugyanis azt éreztem, „kinőttem” az itthoni korosztályomból. Nem igazán volt már vetélytársam, aminek mások biztos örülnének, viszont az egészséges, tiszteleten alapuló versengés hasznos egy pályakezdőnek: motivál, nem enged hátra dőlni, elkényelmesedni, megelégedni. Önmagamat leginkább akkor tudom munkára, előrelépésre ösztönözni, ha van kitűzött célom, egy irány, ami felé haladhatok. Minél nagyobb ez a bizonyos cél, annál keményebb munkát fektetek bele, és annál szigorúbb vagyok önmagamhoz, de annál nagyobb a lehetősége is a sikeres végeredménynek. Mindent összevetve, talán magamnak kerestem a választ arra a kérdésre, hogy van-e értelme hegedűsként az éneklésbe is energiát fektetni, képes vagyok-e más országban is hatással lenni a közönségre.
– Hogyan zajlott a verseny?
– A korcsoportomban háromfordulós volt a verseny. A közönség és a tizenkét tagú, híres énekesekből, karmesterekből, zeneszerzőkből és operaigazgatókból álló zsűri előtt kellett énekelnünk, akár egy előadóesten. Forrt a hangulat, mindenki a legjobbat akarta megmutatni magából. Végül a zsűri minden forduló után kihirdette az eredményt.
– Milyen volt a mezőny?
– Az idei mezőny nagyon erős volt, sok tehetséges énekes vett részt a versenyen, és különösen nagy harc volt a szopránok között. A zsűrinek nem volt elegendő csak szépen énekelni, pontozták a megfelelő repertoár választását, az előadás módját is, és emiatt sok jó hang kiesett. Azt elárulom, hogy az első fordulóban kénytelen voltam „meghallgatni” az előttem fellépőket, mivel minden beszűrődött az öltözőkbe. Annyi tehetséges versenyző énekelt, hogy úgy éreztem: ezek után képtelen leszek valami újat mutatni a zsűrinek. Aztán, amint színpadra léptem, megnyugodtam, és éreztem, hogy itt a helyem, sikerülni fog.
– Mit énekelt a versenyen?
– Megpróbáltam olyan repertoárt összeállítani, amellyel több „arcomat”, hangszínemet is megmutathatom a zsűrinek. Sőt, igyekeztem a különböző korstílusokkal is játszani: Mozart, Rossini, Donizetti, Bellini és Kodály műveiből választottam. Azért voltak túlsúlyban a bel canto áriák, mert kifejezetten élvezem a többrészes, lassú-gyors, lírai, nagy ívű, majd technikás futamokkal, díszítésekkel teleszőtt áriákat.
– Hányan versenyeztek?
– A korcsoportomban huszonnégyen indultunk. A különböző korcsoportokkal együtt száznál is többen voltunk, úgyhogy nem volt könnyű dolga a zsűrinek.
– Voltaképpen miből áll a díj?
– Éremből, oklevélből és pénzjutalomból, de a verseny második díja mellett három különdíjat is nyertem. Az első a pénzjutalommal járó Rost Andrea-díj volt, a második különdíj egy meghívás a Budapesti Operettszínházba, a harmadik pedig koncertlehetőség Londonban. Elsősorban szellemi értéke van a díjaknak, ezt igazán az értheti, aki sportolóként vagy művészként vehetett át már díjat az addigi legnagyobb példaképétől: száznál több versenyzőből engem választott ki Rost Andrea művésznő, ami számomra leírhatatlan nagy megtiszteltetés. Természetesen, hatalmas dolog a felajánlott fellépési lehetőség is a Budapesti Operettszínházban és Londonban, valamint az ezüstérem is.
– Milyen érzés volt nem online versenyezni?
– Egészen más, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Ezek után nem is nevezném énekversenynek az online felületen zajló megmérettetéseket, hiszen ott előre elkészített felvételek versengenek egymással, nem élő, lélegző, érző emberek. A felvételt újra fel lehet venni, élőben viszont egyetlen esély van megmutatni a legjobbat, még akkor is, ha aznap nincs formában az illető.
– Milyen benyomást tett önre a város?
– Szeged csodálatos, aktív, kulturált, kedves és mosolygós emberekkel, gyönyörű kisváros, rengeteg sétány, zöldövezet található, a léleknek is kellemes minden ott töltött nap.
– Mik a jövőbeli tervei?
– Július végén a Gödöllői Királyi Kastélyban éneklem Beethoven C-dúr miséjét a Gödöllői Szimfonikus Zenekar kíséretében és Horváth Gábor karmester vezényletével. Készülök Donizetti Don Pasquale című művének bemutatójára a Kolozsvári Magyar Operában, Norina szerepében. Ha a vírushelyzet megengedi, szeptemberben utazom Londonba, a különdíj által felajánlott koncertlehetőségnek eleget tenni.
(Borítókép: Rost Andrea száznál több versenyzőből választotta ki Gebe-Fügi Renátát a különdíjra)
