Fontosabb a győzelemnél az együttjátszás öröme
Oviolimpiát és paralimpiát szervezett a Csemete Református Óvoda
Oviolimpiát és paralimpiát szervezett a Csemete Református Óvoda
Vissza

Fontosabb a győzelemnél az együttjátszás öröme

A fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Csemete Református Óvoda idén is megszervezte lassan hagyományossá váló, óvodásoknak szóló oviolimpiáját és a speciális igényű és fogyatékos személyeknek szóló paralimpiáját. Szerdán a „paralimpikonok”, míg pénteken az „oviolimpikonok” mérhették össze gyorsaságukat, ügyességüket a kolozsvári Sonia Iovan sportteremben. A megmérettetéseken nem az számított, hogy ki nyer, hanem a tanuláson, a szórakozáson, a közös ünneplésen volt a hangsúly. Az „ötkarikás játékok” résztvevői mindannyian oklevéllel a kezükben, éremmel a nyakukban, feltöltődve és vidáman térhettek haza kipihenni az egész délelőttös program fáradalmait, izgalmait. Az együttjátszás öröme, a szeretet és szolidaritás az, ami minden évben a hiánypótló sportesemények megszervezésére ösztönzi a szervezőket.

A Jaguárok, Pillangók, Delfinek, Ugribugri Nudlik, Zakatoló Törpök és a Csemete Református Óvoda Integrált Játszóház csapata mérte össze sporttudását szerda reggel a Sonia Iovan sportteremben rendezett paralimpián. A speciális igényű és fogyatékos személyeknek szóló, harmadik alkalommal megszervezett rendezvényen a jó hangulat, a szórakozás és fejlődés az igazán fontos. Ezt bizonyította a hat csapat számára előkészített hat kupa is: ha ezen a napon részt vesznek, mindenféleképpen nyertesnek számítanak.

A reggeli gyülekezőn izgatott, egyenpólóba öltözött gyermekek, fiatalok és idősebbek várták türelmetlenül, hogy a csapat összes tagja megérkezzen, és kezdetét vehesse az igazi móka. Míg várakoztak, beszélgettek, játszottak a „sportolók”, a későn érkezőket pedig hatalmas mosollyal fogadták.
A Csemete Református Óvoda több mint 10 éve befogadott egy intézmény nélkül maradt mozgássérült csapatot, akik    azóta szerdán esténként náluk találkoznak. „Azon gondolkoztam, mi lenne, ha örömet szereznénk ezeknek a gyerekeknek, ha kicsit többet tudnánk nyújtani nekik. Ekkor támadt a paralimpia ötlete, hiszen ezek a hátrányos helyzetű gyermekek nem vettek részt hasonló rendezvényen, csak a tévében láthatták azt” – mesélt a paralimpia létrejöttéről Lészai Lehel, a Csemete Alapítvány elnöke, az esemény szervezője.
Ám a rendezvényt nemcsak saját speciális nevelési igényű fiataljainak szervezte a Csemete Óvoda, hanem más, fogyatékos személyekkel foglalkozó intézményeket is meghívtak rá. Idén a Csemete Óvoda Integrált Játszóháza mellett a Gondviselés Füsorge Providencia, a Fébé Otthon és a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája is bekapcsolódott a rendezvénybe.

Nem szabad feladni

Amint minden versenyző megérkezett, sorra vonultak be a csapatok, sárga, zöld, piros pólókban, egyesek csapatnévtáblákat vagy szurkolófeliratokat is készítettek. A zenés felvonulás után a résztvevők szépen helyet foglaltak a sportterem két oldalán elhelyezett padokon, tanáraikkal és önkéntesekkel közösen, és türelmesen várták a mulatság kezdetét.
A paralimpiát Lészai Lehel és Horváth Anna RMDSZ-alelnök, helyi tanácsos nyitotta meg, de részt vett a megnyitón Veress Erna, a Párizsi Paralimpia résztvevője és Veress Anikó, a versenyző édesanyja is. Veress Anikó elmesélte, hogyan került be Erna az olimpiai csapatba, hogyan készült fel a megmérettetésre, kik voltak a csapattársai. Fényképek és videó segítségével szemléltették, milyen is volt Párizsban, hogy zajlott a verseny. „Nagyon jó volt a dobogón állni” – mesélte közben Erna. „Azt mondják Párizs az álmok városa. Ez igaz, hisz az én álmom is ott teljesült” – tette hozzá. A paralimpikon úszó a jelenlevőknek azt tanácsolta, gyakoroljanak, hogy fejlődjenek, és ne adják fel.
Apró Rozália gyógytornász, gyógypedagógus vezette a foglalkozásokat önkéntesek hadának segítségével. A gyógytornász elmondta: úgy állította össze a gyakorlatokat, hogy az mindenki számára elvégezhető legyen, majd hangsúlyozta, nem a verseny a fontos ilyenkor. – A paralimpiának nincs nyertese, mindenkinek arra kell figyelnie a foglalkozások alatt, hogy jól mulasson, és jókedvvel vegyen részt a versenyszámokon – fogalmazott. Erre a megjegyzésre talán szükség sem volt: tapintani lehetett a jókedvet.
Az olimpiai játékok kezdete előtt, ahogy jó sportolókhoz illik, először bemelegítettek a résztvevők. Amikor végre kezdetét vehette az igazi móka, mindenki felszabadultan, lelkesen, kérés nélkül végezte a bemelegítő gyakorlatokat. Állandó háttérzaj volt a kuncogás, tapsikolás és az ugrabugrálás. Már a bemelegítés alatt látszott, itt a közös játék, az együttlét és tanulás a lényeg. A csapatok egymást is biztatták, és ha egy csapat sikeresen követte Rozália utasításait, mindenki örült neki. A gyerekek hangosan szurkoltak egymásnak, ujjongtak, ezen a paralimpián ellenfél ellenfélnek volt a legnagyobb drukkere.
Finommotorikus mozgás fejlesztése a cél

A paralimpiai versenyszámok közé akadálypálya, habtéglahoki, labdajáték került, akadtak olyan feladatok is, amelyek elvégzéséhez a csapatoknak össze kellett fogniuk, stratégiákat kellett kialakítaniuk. „Ezek mind olyan gyakorlatok, amelyek a finom­motorikus mozgást fejlesztik. A speciális igényű és fogyatékos személyeknek ezzel sok gondjuk van” – közölte dr. Lészai Emőke, a Csemete Óvoda igazgatója, majd hozzátette: „Nehéz minden évben megszervezni ezt a napot. Nagy munka, de megéri”. Ezzel sietett is vissza a gyermekekhez, utasítgatta az önkénteseket. A tizennyolc helyi önkéntes mellett négy EVS (European Voluntary Service – Európai Önkéntes Szolgálat) európai önkéntes is segédkezett a verseny lebonyolításában.
A finommotorikus mozgást fejlesztik a gyakorlatok (Rohonyi D. Iván felvétele)Alessa Heiden Németországból érkezett Romániába az EVS programmal, a Csemete Alapítványnál önkénteskedik. Véleménye szerint ez egy rendkívül mókás rendezvény, minden résztvevő jól érzi magát, és ez fontos a gyermekeknek. – Lenyűgöző a paralimpia atmoszférája, láthatóan jól érzik magukat a játékosok. Egyesek még sírtak is örömükben. Szerintem nagyon szép gesztus, hogy a sajátos igényű embereknek is esélyük van arra, hogy részt vegyenek egy ilyen rendezvényen – jellemezte a napot Emma Roy önkéntes.
A kezdeti lelkesedés a gyakorlatok közben sem lankad, a bemelegítőt és az utolsó feladatot is ugyanakkora jókedvvel végzik a résztvevők. Egy Ugrubugri Nudli kislány az akadálypályán kétszer is végigment volna, ha a felügyelője rá nem szól, hogy ő már teljesítette a feladatot. Az idősek is korukat meghazudtoló fürgeséggel végezték a gyakorlatokat. A gyermekek örömükben még plusz feladatokat is végrehajtottak, az ugrálás-tapsikolás elmaradhatatlan, de egyesek még örömbukfenceznek is párszor.
A verseny lejártával a zsűri díjazta is a csapatokat, Daray Attila, a Dorcas Alapítvány igazgatója közvetítette a bírálóbizottság döntését. Elmondta: örömmel tér vissza a rendezvényre, hisz mindig újat tanul és feltöltődik. A zsűri a csapatokat tulajdonságaik alapján díjazta: a Delfinek a higgadtság, pontosság, az Ugribugri Nudlik a tanárokra is ráragasztott hangulat, a Jaguárok a gyorsaság, a Csemete Református Óvoda Integrált Játszóház csapata az együttjátszás természetessége, a Pillangók az akadályok átrepülése, míg a Zakatoló Törpök a komolyság és odaadás miatt részesült elismerésben. Minden résztvevő éremmel a nyakában és oklevéllel a tarsolyában térhetett haza, de minden csapat egy-egy trófeával is gazdagodott.

Jobb együtt játszani, mint tévét nézni

Péntek reggel, szintén a Sonia Iovan sportteremben zajlott a 4. Oviolimpia, amelyen 72 óvodás 14 csapatba rendeződve mérte össze gyorsaságát, ügyességét, pontosságát. A Csemete Óvoda működtetői úgy gondolták, az idei oviolimpia remek alkalom lesz arra, hogy a csemetések a többi kolozsvári ovissal közösen ünnepeljék a húszéves szülinapot.
– Gyakran sétálunk a gyerekkel, és meglepődtünk azon, hogy hamar elfáradnak. Úgy tűnt, nem mozognak eleget, a heti 1-2 tornaóra nem elég számukra. Ekkor döntöttük el, hogy szervezünk egy oviolimpiát, ahol játékos formában próbáljuk becsempészni a tudatukba, nemcsak képernyő előtt kell ülni, nemcsak telefonok, táblagépek, rajzfilmek nézése a fontos, hanem mozogni is jó. Úgy gondoltuk észrevétlenül beléjük lehet csepegtetni a mozgás szeretetét – mesélt az oviolimpia létrejöttéről Lészai Lehel.
Úgy gondolták fontos, hogy minden gyerek megszeresse a sportolást, így több magyar óvodát is meghívtak az olimpiákra. Idén a Tóvidéki Református Óvoda, a Katolikus Szent Imre Óvoda, a Kisbácsi Óvoda, a Vidám Vonatocska, Méhecske Óvoda, Csemete Református Óvoda, Hársfaillatú Óvoda, Mesék Házikója Napköziotthon, a Napsugár Óvoda, a János Zsigmond Unitárius Kollégium Óvodája és a Mikó Óvoda lurkói játszhattak egyet közösen, egyes óvodák két csapatot is indítottak.
– Azért szervezünk oviolimpiát, hogy egészséges felnőttekké váljanak az egészséges gyerekek, akik szeretnek mozogni és egészségesen étkezni – nyitotta meg a rendezvényt Lészai Emőke, a Csemete Református Óvoda igazgatója. A kérdésre, hogy szeretnének-e a gyerekek egészséges felnőttek lenni hatalmas igen volt a válasz.
A kupa is fontos szerepet játszik a motivációban (Kiss Gábor felvétele)A rövid megnyitó után színes pólókban pompázó csapatok végre nekivághattak a hatalmas megmérettetésnek. A foglalkozásokat Kovács Éva, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum tornatanára vezette, őt is számos önkéntes segítette.

Célba dobni és futni a legjobb

Az ötkarikás játékok során a gyerekek kúsztak, célba dobtak, egyensúlyoztak, sprinteltek, e­gész­séges ver­seny­szellem uralta a hangulatot: mindenki szurkolt a csapattársának, hangos örvendezésbe kezdtek a csapatok, ha elsőként fejezték be a feladatokat. A gyerekek türelmesen és fegyelmezetten várták, hogy sorra kerülhessenek, izgatottan ültek szépen sorban a padokon, közben zsibongtak, szurkoltak a többieknek.
A Napsugár óvodásai, két feladat között várakozva elmondták: a legjobban a célba dobás tetszett nekik, de jó volt a futás is, sőt egyeseknek az a versenyszám lett a kedvence, amelyet ki se próbált. Arra a kérdésre, hogy jól érzik magukat, közölte egy virgonc kisfiú: „Igen! De már mennünk is kell, mi jövünk”. Azzal pattant is volna fel, hogy visszafusson játszani, de Jankó Hajnalka óvónő lecsitította, most mégsem ők következnek a versenyszámban.
– Kipróbálhatják magukat a játékok során, bátorságot nyernek, mozoghatnak, és persze láthatják a barátaikat – sorolta az oviolimpia pozitívumait az ovónő. – Természetesen a győzelem is motiválja a gyerekeket, remélik, a legvégén kupát és oklevelet is kapnak – tette hozzá.
A versenyen az óvónők és az önkéntesek is kipróbálhatták magukat, talán az idősebbekből álló csapatoknak szurkoltak a legnagyobb hangerővel a kicsik.

Miután már sprinteltek, zsákokat dobigáltak, matracon kúsztak a gyerekek a legizgalmasabb esemény kezdődött: a díjátadó. Ahogy a paralimpia, úgy az oviolimpia résztvevői is mind éremben, oklevélben, csapatonként kupában részsesültek. Arra a kérdésre, hogy jobb-e együtt játszani, mint tévét nézni hatalmas igen és magasba emelkedő apró kezek volt a válasz, némi ugrálással, ujjongással nyomatékosítva. A reakciónak meggyőzőnek kellett lennie ahhoz, hogy a szervezők jövőre is megszervezzék a sporteseményt.


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Iohannis: a változás hullámának a ...
„Mi döntjük el, katasztrófa- vagy ...
Októbertől kötelező az egészségügyi ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ