Farkas György fényképkiállításáról biológus szemmel
Vissza

Farkas György fényképkiállításáról biológus szemmel

Két hónap leforgása alatt immár másodszor jelentkezett lélegzetelállító fényképeivel dr. Farkas György vegyész, egyetemi adjunktus, fényképész. Először – még november elején – a Bánffy-palota adott helyet rangos kiállításának, amellyel a szerző egyúttal nyolcvanadik születésnapját ünnepelte, és ennek jegyében a Művészeti Múzeum öt termében 80 képet állított ki. Ezúttal – 2018 és 2019 után immár harmadik alkalommal – a Pata/N. Titulescu utcai Fehér Templom Fehér Galériája fogadta be a tárlatot; a mintegy 30 kiállított kép iránt ezúttal is nagy volt az érdeklődés.

A Kolozsvár-Újalsóvárosi Református Egyházközség Fehér Galériájában, amely az azóta már nyugdíjba vonult Ferenczy Miklós lelkipásztor kezdeményezésére számtalan képzőművészeti és fényképkiállításnak adott otthont, ezúttal – február 27-étől – Farkas György csodálatos természetfotóit szemlélhetik meg az oda látogatók. A megnyitón Sebestyén Ákos lelkipásztor mondott köszöntő beszédet, majd a kiállítást Felházi Lenke Zsuzsanna kántor, grafikusművész, a galéria kurátora is nyitotta meg.

– Óriási akarat, kitartás, türelem, szívósság, kíváncsiság tükrözi ezeket a képeket. A teremtett világ mikro- és makrokozmosza, föld, víz, levegő, párafelhő – Isten lelke lebeg a vizek felett. Évszakok, hideg, meleg, napfelkelte, szűk járatok felszínen vagy barlangban, fény-árnyék kontrasztok. Mélység és magasság: a csodálatos sziklák, hegygerincek, hágók csendje, ellentétben a csobogó vízeséssel – mondta méltatásában Felházi Lenke Zsuzsanna.

A Retyezát őrei – a zergék

Farkas György neve nem csak fotósként ismert, hanem azért sem idegen a kolozsváriak előtt, mert közel két évtizede – a mai napig – egyetemi oktatóként is tanítja a diákokat fényképezni, vezeti be őket a természetfotózás rejtelmeibe. Azt hiszem, nem sokan mondhatják el azt magukról, hogy még 80. életévükben is tartanak sikeres egyetemi előadást, még hozzá olyat, amit érdeklődéssel figyelnek a diákok. Ugyancsak régóta vezeti a Györkös-Mányi Albert Emlékházban az Ember és Természet Kollégium tevékenységeit. Már ezeken is megtapasztalhattuk, hogy vegyészként a természettel kötelezte el magát. Talán otthonról hozta ezt a szenvedélyt, még gyermekkorából, hiszen a Keleti Kárpátok vadregényes, a Háromszék elbűvölő tájain nőtt fel.

Arra a kérdésre, hogyan lett fotográfus, elmesélte, hogy hét évtizeddel ezelőtt elkísérte lelkipásztor édesapját Kommandóra, aki azt a tanácsot adta: „Fiam, ha halálod napjáig szeretnél valami értelmeset és szórakoztatót tenni, akkor válassz egy olyan elfoglaltságot, amely űzése lehetővé válik akkor is számodra, ha szobafogságra jutsz”. Vagyis tanulj meg fényképezni – tette hozzá édesapja, és a jó tanács mellé karácsonyra egy Contax fényképezőgépet kapott. Egy életre eljegyezte magát a fényképezéssel. Mintha a próféta beszélt volna édesapjából annak idején, hisz a koronavírus-járvány ideje alatt Gyurinak volt alkalma otthon elővenni a régi képeket, azokat modern módszerekkel újjá varázsolni – az otthon ülés számára nem jelentett gondot. 

Feleki gömbkövek a Bükkben

Személy szerint a fényképkiállításnak az Ember és természet címet adnám, hiszen a természet mellett számos kép főszereplője a kiránduló, de ugyanakkor a mindenütt jelenlevő, alkotó ember is. A fényképek a több mint ötven alkalommal bebarangolt Retyezát hegységben és Erdély legszebb tájain készültek, így Kolozsvár környékén, a Vigyázón, a Székelykőn, ahol kétszer kel fel a nap, a Hargita lábánál, vagy a Máramarosi havasok büszke bércein. Pillanatfotósnak is nevezhetném, ha nem tudnám tőle személyesen, hogy sokszor órák hosszat lesi, hogy a fény-árnyék hatásból a maximumot hozza ki. Két órát várt arra is, hogy az olvadni készülő jégcsapok végén megjelenjenek a „könnycseppek” (Tavasz érkezése c. fotó).

Farkas György Erdély csodálatos tájaira vezet el bennünket, a havasok sziklás bérceinek olykor félelmetes világába, a csobogó patakok partjára, a sötét fenyőrengetegek gombát rejtegető tisztásaira, ahol az uráli bagoly rak fészket, vagy ahol a ganajtúrók a természet egyik fontos láncszemét képezve a szerves anyagot a természet örök körforgásában aprózzák, alakítják át (Együttműködés).

Saját bevallása szerint legkedvesebb kiránduló helye a Retyezát volt és maradt. Nem csodálom, hiszen a Retyezát igazi turistaparadicsom. A hegység gyalogos bebarangolását jól kijelölt gyalogösvények teszik lehetővé; a hegységben 83 tavat találunk –, nagyságuk, mélységük igen változó: a Bucura-tó közel 8,4 hektáron terül el, a Zănoaga-tó pedig 29 méter mély. Növény- és állatvilága rendkívül gazdag, változatos. Az ott élő több mint ezer növényfaj az ország területén élő összes faj több mint egyharmadát jelenti. Az állatvilágot több mint 180 madárfaj képviseli, de él itt az emlősök közül a medve, farkas, hiúz, zerge, szarvas, őz, nyúl, vaddisznó, borz, menyét, mókus, havasi pocok stb. – a hegység egy igen tekintélyes része immár több mint 90 éve védett.

Nagyezerjófű

Farkas György azt is elárulta, hogy ha fotózni megy, magányos farkas, aki szeret egyedül bolyongani a természet lágy ölén, kivárni a megfelelő pillanatot, megtalálni a témát hajnalban, napsütésben vagy alkonyatkor, mikor éppen a legmegfelelőbb a fényviszony, ami életet és lelket lehel a képbe. De mégsincs egyedül, odafent valaki mindig vigyáz rá.

A csend birodalmába vezet Farkas György, a csendbe, amely átölel és megnyugtat, akár úgy is, ha ránézünk valamelyik képre. Természetfotókon kívül ember lakta tájakat is megörökít, a baromfiudvart, ahol a piros bóbitás kakas a főnök, vagy ahol rókakoma lesi az áldozatát. Fényképén a kalotaszegi legény tele van öntudattal, a jobbágytelki kislány pedig csodálatos, ártatlan kék szemekkel néz a világba.

Mindezek mellett talán fontos részét képezik a kiállításnak azon védett növények (kockás liliom, sisakvirág, havasi gyopár) és állatok (zerge, uráli bagoly) fotói, amelyek ma–holnap eltűnnek a természet palettájáról, ha nem vigyázunk rájuk eléggé. Megemlíteném még a színek és árnyékok leírhatatlan kavalkádját (Reggel a Vigyázón) a felejthetetlen színorgiákat (Pociovaliște szoros), vagy a havasi virágok (Havas-szépe) végeláthatatlan sokaságát. Ezeknek a sokszor alpesi tájakra emlékeztető fotóknak nagy érdemük, hogy nemcsak a természetkedvelő és -járó embert gyönyörködtetik, hanem olyanok is részesülhetnek a természet csodálatos világából, akiknek egyébként nem áll módjukban kirándulni, hegyet mászni.

Ajánlom tehát a kiállítást természetkedvelőknek és nemcsak – a tárlat március 27-ig hétfőtől péntekig 9–14, szerdán 16–19 óra között, valamint istentiszteletek után tekinthető meg.

dr. T. Veress Éva biológus, ny. egyetemi docens


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Németh Zsolt: Tusványos a nemzeti ...
Esők is viharok váltják a kánikulát
A Fellegvár is a kolozsvári turisztikai ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ